– A Szeviép legutóbbi meccsein önnek is egyre jobban megy a játék: míg a szezon elején sokszor csak néhány pontig jutott, az utóbbi időszakban 12-13 a minimum.– Köszönöm szépen. Valóban én is úgy érzem, hogy elég jól teljesítettem az utóbbi időben, bár az is igaz, hogy nem vagyok teljesen elégedett, tudok még jobban is játszani. A mezőny második feléhez tartozó csapatok ellen könnyebb dolgunk volt egy-egy támadásnál, és mivel Fürész Emőke sajnálatos térdsérülése miatt én is több időt töltöttem a pályán, így több lehetőségem is adódott a pontszerzésre.
– Csak a játékperceken múlott az eredményessége?– Nem teljesen. Be kell, hogy valljam, amikor a nyáron Szegedre kerültem, idegenül éreztem magam a városban. Minden Sopronhoz kötött, tíz éven keresztül játszottam a hűség városában. Amikor hullámvölgybe kerültem, vagy csak szerettem volna beszélni egy baráttal, eleinte ezt nem tudtam megtenni új állomáshelyemen. Szerencsére a lányok hamar befogadtak, így fokozatosan beilleszkedtem, ami a játékomon is meglátszik.
 |
| Horváth Zsuzsa (5) úgy érzi, a beilleszkedés elősegítette fejlődését. |
– Szüksége lesz a Szeviépnek a Horváth-triplákra, hiszen a bajnoki hajrában a Pécs, a Győr, és egykori csapata, a Sopron ellen is fontos meccset vívnak.– Március 5-étől kezdve valóban minden meccs sorsdöntő lehet, előbb az alapszakaszbeli pozíció, majd a rájátszásban a továbbjutás szempontjából. Nincs bennünk félelem, minden rivális ellen győzelmi esélyeink vannak, és szeretnénk is élni az adódó lehetőségekkel. Remélem, a tavaly MKB-színekben éppen Szegeden elnyert bajnoki cím után idén is tudok valamit a vitrinembe tenni.