Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Húsz éve hunyt el Kaszás Gábor

Húsz éve, 1990. február 21-én a Szeol AK élvonalbeli labdarúgócsapatának vezetőedzője, Kaszás Gábor Solt és Kecskemét között halálos közúti balesetet szenvedett. Még 43 éves sem volt... Korának egyik legtehetségesebb trénerére egykori szegedi pályaedzője, Szalai István, Kozma Zoltán csapatkapitány, valamint Orosházi László emlékezik.
Az elmúlt negyven esztendőben az 1983/84-es NB I-es évadban szerepelt a legjobban szegedi labdarúgócsapat. A Szeol AK 26 évvel ezelőtt a 9. helyen zárta a pontvadászatot. A Tisza-parti városban akkoriban kötelező szombat délutáni program volt a kék-feketék mérkőzéseire járni.

Ő volt a főnök

A szurkolók szerették a csapatot, a fővárosból érkezett edzőért, Kaszás Gáborért pedig valósággal rajongtak. Termetére célozva (163 centiméter) a „Kicsinek" becézett tréner 1982 nyarán érkezett a nagy hagyományokkal rendelkező klubhoz, és az első évben azonnal felvitte az együttest az élvonalba, a következőben 9. lett, a harmadik évében viszont kiesett a társaság. A gárda az élvonalból, Kaszás Gábor a Szegedtől, a várostól búcsúzott. Rossz szájízzel, mégis maradandót alkotva.

Az NB I-be jutott Szeol AK 1983-ban. Fotó: Gyenes Kálmán
Az NB I-be jutott Szeol AK 1983-ban.
Fotó: Gyenes Kálmán

– Ha akarnék sem tudnék rá rosszat mondani – emlékezett Szalai István, aki pályaedzőként segítette munkáját. – Természetesen ő volt a főnök, mégis mindig egyenlő partnerként kezelt, remekül kijöttünk egymással. Amikor elkerült Szegedről, hívott magával, örömmel mentem is volna, de aki ismer, az tudja rólam, hogy mekkora lokálpatrióta voltam, vagyok. Gabi nem sértődött meg, amikor megkapta a magyar utánpótlás-válogatottat, megint szólt, én pedig boldogan követtem. Korának egyik legtehetségesebb edzőjének számított, akinek szakértelmét még Mezey György és Mészöly Kálmán is elismerte. Tudott egy személyben zsarnok és a legjobb barát is lenni. A melóban nem ismert pardont, utána viszont együtt viccelődött játékosaival.

Elment a Kicsi

Ezzel a címmel jelent meg lapunk sportoldalán 1990. február 23-án, pénteken a következő hír, amely közölte: szerda este tragikus autóbaleset következtében meghalt Kaszás Gábor (43 éves), a Videoton-Waltham NB I-es labdarúgócsapatának vezetőedzője. Kaszás Gábor BMW típusú gépkocsijával Kecskemét határában belerohant egy, az úton veszteglő teherautóba. Ahogy egykori kollégánk, Gyürki Ernő – aki sajnos már szintén nincs köztünk – írta: mindig rohant, sietett, mint most is... Hogy hová és miért – tőle már soha nem tudjuk meg...

Befuccsolt ellenőrzés

Amikor arra kértük „Dzsínót", meséljen el egy közös sztorit, gondolkodás nélkül belekezdett:

– Kiadta a vezetőség, hogy a meccsek előtti estén kettőnknek el kell járnunk ellenőrizni a futballistákat. Emlékszem, Gruborovics Tibi volt a „célpont". Bementünk a lakásba, erre mit látunk? Annak ellenére, hogy a szertáros feladata volt, Grubó hazavitte, és otthont pucolta a focicsukáját. Gabi felém fordulva odasúgta a fülembe: „Na, húzzunk innen, nem megyünk mi sehová, csak égetjük magunkat".

Nagy stratéga

A Szeol AK középpályása, a Mórahalom jelenlegi edzője, Orosházi László büszke volt, hogy játékosa lehetett.

– Fiatal edzőként, 35 évesen került Szegedre – mesélte Oros. – Emlékszem, elmentünk Csongrádra edzőtáborozni, elővette tábláját, és elmagyarázta, milyen játékot akar velünk megtaníttatni. Akkor már hat esztendőt lehúztam az élvonalban, de még életemben nem hallottam ilyesmit. Hihetetlen nagy stratéga volt, a kisujjában volt a szakma. Mi, játékosok persze sokat hőbörögtünk, nagy háborúkat vívtunk vele. Érdekes, mindig neki volt igaza. Bárcsak jobban hallgattunk volna rá, nagyobb sikereket is elérhettünk volna. Szakmaiságban megelőzte korát, motivált volt, fegyelmet tartott, a focival kelt, azzal feküdt. A sírás kerülgetett, amikor értesültem a haláláról. Két éve, amikor az újszegedi sportcsarnokban az emlékére rendezett torna utáni vacsorán szemben ültem három gyermekével, Gáborral, Krisztiánnal és Péterrel, majd megszakadt a szívem.

A csapat kapitánya – most az SZVSE-Gyálarét egyik edzője – Kozma Zoltán volt. Annak ellenére, hogy a sikerekben igencsak bővelkedő pályafutása alatt számtalan kiváló edzővel dolgozott, Kaszás Gábort közülük is kiemelkedőnek tartja.

Érdekes idény volt

A Bp. Honvéd bundabotrányba keveredett, az utolsó fordulóban 6–6-os döntetlent játszott a Volán ellen, ugyanakkor a kiesésre álló Nyíregyháza idegenben 7–2-re legyőzte a DVTK-t. A labdarúgó-szövetség vizsgálatot indított, több olyan mérkőzést is talált, ahol megállapodásos eredmény született. A Honvédtól 5 – még így is bajnok lett végül –, a Nyíregyházától és a Diósgyőrtől 4-4 pontot vontak le, a Volánt kizárták az első osztályból. Büntetést kapott négy csepeli, három volános és öt kispesti játékos is. A Nyíregyháza és a DVTK mínusz 5 ponttal kezdte a következő évet az NB-II ben.

Külföldön tanult

– A munka megszállottja volt, képezte magát, a nyolcvanas években saját pénzén külföldi csapatok edzéseit látogatta, vb-re utazott, és csak jegyzetelt, jegyzetelt... – nyilatkozta az egykori cséká. – Pompás képességekkel megáldott szakember volt, aki barátként tekintett játékosaira, és ez emiatt fordítva is működött. Könnyen szót értettünk egymással, ebben nyilván a csekély korkülönbség is segített. Ha megérdemeltük, mindig kiállt értünk, a vezetőinkkel szemben is, emlékszem, hiába győztük le telt ház előtt az Újpestet, a Vasast, a Rába ETO-t, a Videotont, a Honvédot, szerepeltünk jól, a többi csapathoz képest rosszul kerestünk. Ő bizony odacsapott az asztalra. Az a típus volt. Bárcsak élne még a Kicsi...

Pályafutás

Kaszás Gábor 1947. március 30-án Budapesten született. 19 éves koráig a Fradiban rúgta a labdát, onnan igazolt az NB III-as Sütőipar, majd az NB II-es Bp. Építők csapatába. Egy évvel idősebb bátyja, Kaszás Pál beszélte rá az edzősködésre. Az Újpest serdülő háromnál kezdődött tréneri pályafutása, eljutott a liláknál egészen az ifiig, első felnőtt együttese a Ganz-MÁVAG volt. Következett 1982 nyarán a Szeol AK (NB II, NB I), három évad után pedig a Kazincbarcika (NB II), aztán a Siófok, illetve a Videoton szakvezetőjeként visszatért az élvonalba. 1988 és 1989 között a magyar utánpótlás-válogatottat irányította.

Az 1983–84-es NB I végeredménye

1. Bp. Honvéd 30 19 7 4 63 – 24 40
2. Rába ETO 30 14 9 7 66 – 58 37
3. Videoton 30 16 5 9 47 – 31 37
4. Ú. Dózsa 30 12 11 7 49 – 33 35
5. Tatabánya 30 13 9 8 40 – 37 35
6. Bp. Vasas 30 14 5 11 46 – 40 33
7. ZTE 30 11 8 11 38 – 37 30
8. MTK-VM 30 10 9 11 39 – 44 29
9. Szeol AK 30 10 9 11 42 – 44 29
10. Pécsi MSC 30 8 12 10 36 – 38 28
11. Csepel 30 9 9 12 36 – 43 27
12. FTC 30 9 9 12 43 – 44 27
13. Sz. Haladás 30 10 6 14 29 – 42 26
14. Bp. Volán 30 7 10 13 42 – 54 24
15. Nyíregyháza 30 7 8 15 28 – 47 22
16. Diósgyőr 30 2 9 19 25 – 53 13

Olvasóink írták

  • 14. pinkfloyd60 2010. február 23. 14:31
    „Helo! ! Felső sor: Dudás Tivadar,szakosztályvezeő, Kozma, kovács, Hornyák,Szabó ,Ujhelyi, Repka,Szélpál, Zádori Gyula technikai vezető, középső sor: Weitner, Gögitz, Tako, Kaszás Gábor vezetőedző, Orosházi, Csőlle, Kutasi, Pádár János gyuro, első sor: Szalai István pályaedző, Somogyi, Gruborovics, Deák, Segesvári, Toth, Pioker Sándor gyuro . 1982-83-as idény NB-ii ezüstérmese. Kun Lajos a honvédba volt katona.”
  • 13. V42515 2010. február 21. 10:24
    „11, köszi, valóban!

    12, igen, a kép 83 nyarán készülhetett, amikor a szezon elkezdődött, pl. Szabó Gyulának már szakálla volt...

    Eszembe jutott még egy nagyon nagy meccs: 1985 májusát írtuk, vasárnapi délelőtti matiné a SZVSE staidonban (a 83-84 és 84-85 szezont ott játszotta a csapat a Tisza parti stadion újratelepített "pázsitjának" használhatatlansága miatt). Az annak a hétnek a szerdáján Madridban UEFA kupa döntő visszavágót játszó és a Bernabeu stadionban a Real Madridot 1-0-ra legyőző Videoton látogatott Szegedre. Telt ház volt annak ellenére, hogy a SZEOL addigra gyakorlatilag kiesett az NB I-ből. Zúgott a vastaps, amikor a csapatok kijöttek a pályára, de ez akkor alapvetően a Videotonnak és edzőjének szólt. De a SZEOL gondoskodott róla, hogy kiváló meccs legyen: emlékeim szerint már az első percben megszereztük a vezetést. Igaz, hogy később a Vidi fordított és 3-2-re nyert, a 84-85-ös szezon legjobb szegedi meccsét láthattuk... Emlékszem, akkor engedtem meg magamnak először, hogy ne Kossuth L sgt felőli állóhelyre vegyek jegyet (teljs ár 20 Ft, diák-nyugdíjas 10 Ft), hanem a főlelátóra 42 Ft-ért... Örök emlék...”
  • 12. MD2009 2010. február 21. 09:08
    „V42515

    Szabó L. nincs a képen, ha jól emlékszem a feljutás után igazolták le, az első osztályú meccseken védett.”
  • 11. seiko 2010. február 21. 08:41
    „Pontosítanék.
    A Kutasi az Laci, nem Zoli.”
  • 10. NógrádiT 2010. február 21. 08:35
    „KÖSZÖNÖM GABI AMIT A SZEGEDI FOCIÉRT TETTÉL”
  • 9. V42515 2010. február 20. 21:57
    „Köszi, akkor ezek szerint Szabó László sincs a képen (?)

    Ezen a honlapon van fenn néhány, 1984-85 körül készített képem:

    http://www.szegedirelikviak.extra.hu/”
  • 8. MD2009 2010. február 20. 20:27
    „V42515

    Picit módosítanom kell amit írtál, Szabó Gyula mellett Újhelyi Pista áll, Oros mellett, a középső sorban pedig Csölle.”
  • 7. Csaba71 2010. február 20. 17:28
    „A szeol-honvéd, de nagy mecs volt!”
  • 6. V42515 2010. február 20. 16:14
    „Végleges :-))

    Felső sor:
    Kozma Zoltán, Kovács Gábor dr, Hornyák, Szabó Gyula, Szabó László, Repka (?), Szélpál László,

    Középső sor:
    Móricz (?), Balogh Attila, Takó Ferenc, KASZÁS GÁBOR, Orosházi László, passz, Kutasi Zoltán,

    Alsó sor: Szalai István pályaedző, Somogyi, Gruborovics, Deák, Segesvári, Tóth (?), Pióker gyúró

    A nagy hiányzó: Kun Lajos”
  • 5. V42515 2010. február 20. 16:06
    „Ígérem, utoljára: KASZÁS GÁBORtól jobbra Orosházi áll, nem Polyvás.”
  • 4. V42515 2010. február 20. 16:01
    „Hornyák a szőke kapus neve, beugrott...”
  • 3. V42515 2010. február 20. 16:00
    „Végre egy értelmes cikk, nemhiába, a szerző is ott van a képen...

    Felső sor:
    Kozma Zoltán, Kovács Gábor dr, sajnos nem jut eszmbe a szőke hajú kapus neve, Szabó Gyula, Szabó László, Repka (?), Szélpál László,

    Középső sor:
    Móricz (?), Balogh László, Takó Ferenc, KASZÁS GÁBOR, Polyvás (?), passz, Kutasi Zoltán,

    Alsó sor: Szalai István pályaedző, Somogyi, Gruborovics, Deák, Segesvári, Tóth (?), Pióker gyúró

    Kérem Szélpál urat, korrigáljon, ha valamit rossul írtam. És a nagy hiányzó, aki nincs a képen: Kun Lajos.

    A 83-84-as szezon volt a szegedi futball utolsó aranykora, még akkor is, ha csak 9. helyen végeztünk. 13-14 évesen néztem végig az összes hazai meccset, és ott voltam a diósgyőri idegenbeli győzelemnél is. Csak hogy emlékezzen a mai fiatalság: SZEOL-Újpest (szezonnyitó, TV meccs) 4-1, SZEOL-Rába ETÓ (az akkori bajnok ellen) idehaza 4-2, idegenben 1-1 úgy, hogy Szabó László 2 tizenegyest fogott. De a legnagyobb meccs: SZEOL-Honvéd 4-3, ahol a SZEOL 10 emberrel fejezte, mert Jaczina Róbert bíró kiállította Balogh Attilát és finoman fújva a Honvédnak fújt...”
  • 2. gróf 2010. február 20. 14:49
    „1!

    Bocs, de nem Ő van a fényképen középen öltöny-nyakkendőben? Szerintem a cikk összes szereplője rajta van a képen.

    Vagy nagyobb képre gondoltál?”
  • 1. babar 2010. február 20. 13:03
    „egy fénykép róla legalább..”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar György, a kispálya királya

Magyar György (képünkön), a Makó FC csapatkapitánya öt kispályás labdarúgótornán indult, ebből hármon nyert, de volt második és harmadik is. Tovább olvasom