Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Idén sem unatkozik majd Szeged Beton vízilabdása

Lapunk hagyományos Az év sportolója díjátadó ünnepségén a férfi utánpótláskorúak kategóriájában, egész éves teljesítménye alapján, a Szeged Beton VE férfi vízilabdásának, Török Bélának nyújtottuk át a Délmagyarország legjobbja kitüntetést.
Mondhatnák: könnyű a Török Bélának, hiszen bőségesen volt kiktől örökölnie a pólótudást. Tény, hogy azonos nevű édesapja mellett nagybátyja, dr. Török Tibor is első osztályú, jegyzett vízilabdása volt korának. Ez azonban önmagában még nem elég a boldoguláshoz, az érvényesüléshez, ahhoz elengedhetetlen a tehetség, a szorgalom, a kitartás. A 17 éves, 202 cm-es óriás szerencsére mind a három tulajdonság birtokában van. Enélkül szinte biztos, hogy nem lehetett volna számára a tavalyi esztendő annyira sikeres.

Török Béla (jobbról) örömmel vette át lapunk jutalmát Fotó: Frank Yvette

A sorozat azzal kezdődött, hogy Béci (így szólítják ismerősei, barátai) 2007. január 13-án a Neptun elleni idegenbeli találkozón debütálhatott az OB I-ben. Nem is akárhogyan, rögtön három góllal. Áprilisban pedig megkapta a Szalay Iván Alapítvány különdíját, amely az ország legtehetségesebbnek ítélt pólósának jár. Ha nem is vállalt oroszlánszerepet a Szeged Beton bajnoki szerepléséből, a negyedik helyen végzett gárdában ő is kapott kisebb szerepet. A Máltán rendezett szeptemberi ifjúsági Európa-bajnokságon viszont kihagyhatatlan volt nemzeti csapatunkból, amely egészen a fináléig, a dobogó második fokáig menetelt. Mindezeket figyelembe véve azt gondoljuk, nem hibáztunk, amikor Bélára esett a választásunk.

– Köszönöm az elismerést, természetesen nagyon boldoggá tett, főleg annak tükrében, hogy egyáltalán nem számítottam rá – jelentette ki Béla. – Nálam a Pick és a Makó KC kézilabdázója, Simon Bence volt a favorit, de még véletlenül sem sértődtem meg, hogy rossz jósnak bizonyultam... Az összes kitüntetésemnek, eredményemnek örülök, de, ha rangsort kellene állítanom, akkor mindenképpen a Szalay-díj áll az élen. Azért, mert azt a szakmától kaptam. Büszke vagyok, hogy olyan klasszisokkal kerültem „egy lapra", mint Kiss Csabi, Hosnyánszky Norbi, a két vasasos Varga, Dani és Dumi. Ők valamennyien megkapták ezt a kitüntetést. Nagy elismerés ebbe a társaságba tartozni.

Adódik a kérdés: 2008-ban milyen eredményekkel lehet(ne) az elmúlt évi teljesítményt überelni?
– A Szegeddel nagy dobásra készülünk: egyrészt szeretnénk bajnoki finálét játszani, a LEN-kupában pedig minimum az elődöntőbe kerülni – válaszolt az ifjú tehetség. – Persze tisztában vagyok azzal, hogy pillanatnyilag hol a helyem a gárdában, ebben az esztendőben szeretném stabilizálni a helyem. Aztán az isztambuli junior Európa-bajnokság is a szemem előtt lebeg, jó lenne a máltai ezüstérmet aranyra váltani. Méghozzá a múlt nyárinál jobb teljesítményt nyújtva. És akkor arról még nem is szóltam, hogy az idén érettségizem a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. Kizárt, hogy unatkozzam 2008-ban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mit vár, mit remél az idei esztendőtől?

Mit vár az új évtől? – tettük fel a nem túl eredeti, de feltétlenül aktuális kérdést ismert… Tovább olvasom