Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Ildikó és Luca egy csapatban

Anya és lánya igazi kuriózum. Dobos Ildikó és Tóth Luca, szegedi létükre, a Kecskeméti RC röplabdacsapatában játszanak. Erre a sportágban eddig csak egyszer volt példa, akkor Bardi Gyöngyi és Gerevich Bea szerepelt együtt.
Anya és lánya nem csak a pályán van egy hullámhosszon. Fotó: Frank Yvette
– A legutóbbi találkozón három szettig jól játszottam, utána elfáradtam – értékelt a 38 éves Dobos Ildikó –, Luca csereként lépett pályára, de még van ideje, 16 éves. A BSE ellen viszont „sült" a keze, remekül ütött, szinte minden sikerült neki.

A rutinos feladó a Vasasban (az angyalföldiekkel érte el legjobb eredményeit, 3. és 4. lett), a francia Lille-ben és Szegeden röplabdázott, szerepelt a válogatottban is. Nem panaszkodik, ha újra kezdhetné, mindent ugyanígy csinálna és büszke arra, hogy még ma is aktív és a legjobbak között, az extraligás Kecskemét kezdője.

– A sportnak sok pozitív hatása van, például konzervál. Úgy érzem, fiatalabb vagyok a koromnál, mert nálam ifjabbakkal játszok egy csapatban. Olyan ez, mint a pedagógusoknál, én pedig lassan mindnyájuk anyukája leszek.

Egyiküknek, Tóth Lucának valóban a mamája, a nyúlánk termetű hölgy tavaly még a KRC serdülőcsapatában pattogtatott, idén azonban már a felnőttkerethez (is) tartozik. Az első lépéseire – szinte szó szerint – még a krónikás is emlékszik: minden mérkőzésen, edzésen ott volt az Etelka sori munkacsarnokban édesanyjával és a sportág iránt már akkor „érdeklődött", rendre felmászott – szívbajt hozva mindenkire – a bírói székbe.

– Úszással és fallabdázással is próbálkoztunk – mesélte Luca –, de én biztos voltam benne, hogy a röplabdánál kötök ki. Valamennyi meccsen ott voltam, szinte a csarnokban nőttem fel. Bezdán Istvánnál és Nagy Attilánál kezdtem, náluk tanultam meg az alapokat. Imádom ezt a játékot – közölte hamiskásan, csibészesen a mellette ülő „elődre" kacsintva –, szeretem csinálni. Területi szinten már válogatott is voltam.
Lehet, hogy buta kérdés, mégis megkockáztattam: milyen érzés együtt játszani?

– Tök jó – így az édesanya –, élvezem, hogy ott van körülöttem. A meccsek után mindig megbeszéljük, mit kellett volna másképpen (Osztja az észt – kotyogott közbe nevetve Luca), jobban csinálnia. A technikai alapokkal rendelkezik, de úgy gondolom, hogy nagyjából 20 éves korára fog igazán beérni. Már most megfigyelhető, hogy okosan röplabdázik és vagány.

– Csak megerősíteni tudom, jó anyuval egy csapatban lenni. Még soha nem kaptam olyan jó, forintos labdákat, passzokat, mint tőle. A céljaim? A tanulást és a sportot nem akarom különválasztani, Kecskeméten is gimibe járok. Jó lenne egy olyan amerikai ösztöndíj, mint amit Székelyhidi Judit és Vakulya Andrea nyert el, persze sok múlik a tanulmányi eredményemen és azon, mennyit fejlődök a sportágban.

Viszont lehet, hogy ez az első és egyben az utolsó közös bajnoki szereplésük: – Lassan már mindenem fáj, ez az első ilyen évem, eddig elkerültek a sérülések. Ezt a szezont még végigküzdöm, aztán majd meglátjuk mi lesz, tudok-e továbbra is a munkám mellett, másodállásban, mégis profi szinten röplabdázni. A főnökömön, Pfeff Dánielen nem múlik, ő nagyon megértő. De ha én abba is hagyom, Luca folytatja a családi hagyományokat. És akkor nem változik szinte semmi, barátnők lettünk, jókat beszélgetünk és nagyon sokat nevetünk – együtt.


Büszke lenne rá

Úgy teljes a sportcsalád, ha szót ejtünk a harmadik tagról, az édesapáról is. Az pedig nem más, mint Tóth Géza, az olimpikon kézilabdás, aki a Szegedi Volánban és a Tisza Volánban szerepelt balátlövőként. A válogatott tagjaként 1988-ban részt vett a szöuli ötkarikás játékokon és ott 4. lett; klubcsapatával kétszer nyert Magyar Népköztársasági Kupát. Nagyon fiatalon, 42 évesen és váratlanul hunyt el tavaly júliusban, de családja és a sportszerető emberek továbbra is emlékeznek rá.
– Luca pontosan olyan alkatú, mint ő volt, hosszú lábak és kezek – ez is rá emlékeztet. A lány már most 16 esztendősen 181 centi, és még nőni fog. Az nyílt titok, hogy mi elváltunk, de a lányával végig nagyon jó, ideális kapcsolatot ápolt, szerették egymást. Most biztosan nagyon büszke lenne rá... 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A mi Piroskánk

"„Fiam, mától a te neved legyen: Piroska!" „Miért mesterem?" „Azért, fiam, mert… Tovább olvasom