Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 24°C

Iskola helyett a motorozás kötötte le az olimpiai érmes és világbajnok kajakost

Iskola helyett a motorozás kötötte le az olimpiai érmes és világbajnok kajakost
Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal, edzőkkel beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Ezúttal a szegedi kajakos olimpiai ezüst- és bronzérmes, hatszoros világbajnok Csapó Géza mesélt nekünk, főleg a szolnoki életéről.
Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak? 
– Az edzések után rongylabdá- val játszottunk, hátvéd voltam, nyomtam fel a labdát előre.
– Volt bőrlabdája? 
– Nem volt. Viszont egy edzőtáborból hoztam haza egyet, illetve Spanyolországban Kubalától is kaptam ajándékba, amit elraktam emlékbe.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Sokat bújócskáztunk, amiben voltam minden, de a számháborúzás jobban tetszett.
– Mászott fára? 
– Amikor érett a gyümölcs, akkor különösen sokszor.
– Verekedős volt? 
– Nem. De egyszer egy lány miatt hárman-négyen összefogtak ellenem. Az egyiket leütöttem, a másikat elkaptam, aztán nem próbálkoztak.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– A sportban nagyon sok van. Boros Mihály Szolnokon él, de barátomnak mondhatom a korábbi megyei főügyész Lőrinczy Györgyöt, valamint a már elhunyt Kereszty Bélát is.
Ha valaki egy folyóparti városban nő fel, a víz szeretete alap. Így alakult az olimpiai 2. (1976, Montreal) és olimpiai 3. (1972, München), hatszoros világbajnok kajakos, Csapó Géza (65) élete is, bár azért gyerekkorában volt benne egy csavar – sorozatunkban az atléta Tégla Ferenctől kapta a labdát.

– Négyes átlag fölötti diák voltam, azaz nem kitűnő, de a tanulással nem akadt gondom. Egyszer történelemből azért megbuktattak... Fiúként minden csínyben szerepet vállaltam. Szolnokon a négyes út a kert végében haladt, így hatévesen láttam, amint 1956-ban a tankok végigvonulnak rajta. A technikai sportok érdekeltek, sokat motoroztam: átmentünk a négyes út felett, és a kiserdőben jó kis kalandokat vállaltunk. Emiatt apám sokszor elkent, mert nem mentem iskolába. Előkerült a sodrófa, a fakanál. Dinnyét is loptunk, aztán amikor megláttak minket, a lovas kocsi megállt, és inkább leadtak egy 18-20 kilós gyümölcsöt. Elestem vele, szétdurrant, úgy ettük a belsejét, vagy ha haza bírtam cipelni, akkor apám megtanította, hogyan kell igényesen megbontani. Édesanyám főzni tanított meg, amit máig hasznosítok. A tanulás, a sport mellett pedig vagonokat is pakoltam, hogy legyen pénzem – mesélt a szolnoki évekről Csapó Géza.

A fiatalok sorsát befolyásolhatja a zene.

– Nagy élmény, hogy szakközépiskolásként élőben láthattam Szolnokon az Illés vagy a Metró együttest. Szerettem a Beatlest is, mint minden korabeli fiatal, és őket is láthattam élőben. A sport révén 17 évesen már kikerültem a világba: láttam szépet, jót, abban az időben nagy dolog volt az utazás. Sokat jelentett a szabadság, a függetlenség. Nagy sikerem volt a főiskolán, amikor egy színes bőrű fiútól megtanult táncot előadtam, majd rávettem a többieket, hogy tanulják meg ők is. A hetvenes években az angol kajakos, kenus szövetség elnöke egyben a Scotland Yard elnöke volt, és ő intézte el, hogy Nottinghamből visszatérve Londonban fogadjon a polgármester – mondta Csapó.

A kajakosok, kenusok sokoldalúak – legyen szó bármilyen sportról is.
 
1972, München, olimpia. A dobogó harmadik fokán (jobbról) Csapó Géza.
1972, München, olimpia. A dobogó harmadik fokán (jobbról) Csapó Géza.


– Egyszer az NB I-es SZEOL ellen futballmeccset játszottunk a Felső Tisza-parti stadionban. Technikailag jobbak voltak, de erőben, fizikálisan felvettük velük, Vass-sal, Virággal a versenyt. Szenvedtek ellenünk, éppen csak nyertek 2–1-re, pedig a kapusunk nem állt a helyzet magaslatán. Nem is nagyon engedtük őket a hálónk közelébe... A kenus mesteredző, Kása Feri kiválóan játszott, el is akarták hívni futballozni. Mezei futó- és úszóversenyeken sem vallottunk szégyent. És megint az utazás: Puskás Öcsivel Németországban egy ifiverseny alkalmával találkoztam, aki magyar nótákat tanított nekünk. Ilyen például az Egy asszonynak kilenc a leánya című – jegyezte meg végül Csapó Géza, aki az olimpiai bajnok úszónak, Czene Attilának passzolta tovább sorozatunkban a labdát.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Csapó Géza néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A technikai sportok iránt érdeklődő gyerek voltam. Osztrák kéziváltós kis motorom is volt, amikor működött, akkor nem mentem iskolába. Egyszer buktam vele, kitört a fogam, rá is hagytam.
Mesekönyv: – Óvodába nem jártam, és mivel a két húgom mellett át kellett vennem anyutól a feladatokat, így nem igazán volt mesekönyvem. Viszont a szolnoki Szigligeti Színházban sok mesejátékot láttam, nagyobbként pedig például a Vadölő volt a kedvenc.
Rajzfilm: – Az elsők között volt a családban tévénk: egy kis Kékes típusú. A tanulás és a sport mellett mégsem jutott idő a nézésére. 
A Mézga család történeteire szívesen emlékszem vissza.
Tantárgy: – A műszaki tárgyakat szerettem, illetve természetesen a testnevelést. Reggel hatkor már edzettem.
Tanár: – Általános iskolában a testneveléstanár felesége, Baróczi Erzsébet sokat segített matekból, szakközépiskolában pedig a történelemtanár – a nevére nem emlékszem.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szombaton rajtol a Téli Bajnokság

Szombaton három, vasárnap pedig öt csoportban rajtol el a Magyar Labdarúgó Szövetség megyei igazgatósága által kiírt és megszervezett Téli Bajnokság. Tovább olvasom