Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

Isten éltesse a 60 esztendős Láng Imrét!

A 70-es évek elején egy fiatal szegedi kosárlabdázó harmincnégy pontot dobott a magyar válogatottal szinte egyenértékű Budapesti Honvédnak. Az örökifjú kosaras, Láng Imre ma ünnepli hatvanadik születésnapját.
– Egyáltalán nem érzem magam hatvannak – vágott a közepébe Láng tanár úr a Radnóti-gimnázium tornatermében. – Úgy vagyok vele, az ember ne ünnepeltesse magát, ezért nem is lesz nagy csinnadratta. Családi körben összejövünk, nyolc gyerekkel már az sem kis társaság.
Láng Imre 1975 és 2007 között tanított a Radnótiban, majd gerincműtétjét követően nyugdíjba vonult. Csapatait húsz alkalommal vezette el az országos középiskolás bajnokság döntőjébe, négyszer az első helyen végzett tanítványaival. Manapság az 1997 és 1999 között született lányokat oktatja a játék alapjaira, és a kosaraspalánták csillogó szemekkel figyelik „Imre bácsi" minden egyes mondatát.

– Nagyon szeretek a kicsikkel dolgozni. A 98-asok és a 99-esek között még van kiadó hely, ha valaki kedvet érez, jöjjön bátran. Azt szoktam mondani: ügyetlen ember nincs, csak szándéktalan. Hihetetlen, hogy ezek az apróságok mit tudnak a labdával.

Avatott szakértők szerint Láng Imre a hetvenes évek legjobb fizikumú, legképzettebb szegedi kosárlabdázója volt. Szerénysége ugyan tiltakozik az idézett dicséretek ellen, ám a múltból előpattant történetek sokat sejtetők.

– Tornászként kezdtem, később úsztam és atletizáltam, ezek után kötöttem ki a kosárlabdánál. Fantasztikus meccseket játszottunk, de bevallom, soha nem érdekelt, hogy hány pontot dobtam. Az ominózus Honvéd-mérkőzés után meghívtak a válogatott keretbe is, de úgy éreztem, a 180 centis magasságom kevés a nemzetközi karrierhez, így az invitálást köszönettel visszautasítottam.


A pletykák szerint Láng azért is kosarazta ki a nemzeti csapatot, mivel a nyári edzőtábor egy időbe esett volna másik szenvedélye, a horgászat fő szezonjával.

– Ez azért így erős túlzás – reagált nevetve a felvetésre. – Nem tagadom, imádok horgászni, néhány napja például megszántam egy kilenckilós harcsát. Kimentettem a vízből, mert belefulladt volna... Ami pedig a játékoskarrieremet illeti, 27 éves koromban abba kellett hagynom a pályafutásom, mivel addigra már több mint harminc bokasérülésnél tartottam. Ha volt olyan szezon, amikor nem dőltem ki a sorból, úgy emlegettem, mint a rómaiak az aranykort. Én már akkoriban tudtam, hogy nem játékosként fogok maradandót alkotni.

Láng Imre korán kezdődött edzői karrierje során élvonalbeli és válogatott játékosok sokaságát nevelte ki. Az egykori nebulók közül a „legmesszebbre" a Tungsrammal több bajnoki címet szerzett Dorán Éva jutott.

– A tanítványok mára elfelejtették, hogy mennyit korholtam őket. Nyugodtan nézhetünk egymás szemébe, mert túlélték a „Láng-féle traumát" – elmélkedett újabb mosoly kíséretében. – Kis túlzással mondhatom, az edzői pályára nem kellett külön készülnöm, mert olyan mestereim voltak Lang Elemér, dr. Kovács Imre, dr. Faragó József vagy Tax Imre személyében, akik szakmailag és emberileg is hiánytalanul adták át a tudásukat. Nekem a későbbiekben csak arra kellett gondolnom, hogy ők hogyan tanították meg nekünk a legfontosabbakat.
Jóllehet felkérés többször is érkezett, a felnőtt csapat mellett nem vállalt vezetőedzői állást.

– Pungor Miklós és Domokos Mihály mellett dolgoztam pályaedzőként, de a „főnöki" poszt soha nem vonzott, a fiatalok nevelésében mindig megtaláltam a kihívást. Legutóbb azt kellett elsajátítanom, hogy a kicsikkel hogyan kell bánni. Tanulni azonban nem szégyen, és úgy érzem, nekem még legalább húsz évig kell tanulnom, hogy jónak mondhassam magam.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Baktalórántházán jó kiindulási alap a döntetlen

A labdarúgó NB II Keleti csoport ötödik fordulójában vasárnap 16.30-kor Baktalórántházán lép pályára… Tovább olvasom