Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Isten éltesse, Iván bácsi!

A szegedi vízilabda egyik legendája, Veress Iván holnap ünnepli 80. születésnapját. Az ünnepelt annál szebb ajándékot nem tud elképzelni, mint hogy a maiak legyőzzék a délután 6 órakor kezdődő találkozón a Vasast.
Hogy múlik az idő! Iván bácsi immár 61 éve él Szegeden, ahová Debrecenből 1950-ben került.

– Akkoriban még öt férfi pólócsapata is volt a városnak, alig 21 évesen, 1952-ben a megyei osztályban szereplő SZVSE-nek lettem az edzője – elevenítette fel a múltat Veress Iván. – Aztán az újonnan alakult SZEAC-nál trénerkedtem 1958-tól 1968-ig, a megyéből feljutottunk az OB II-be, a legjobb helyezésünk egy bronzérem volt. A SZEAC-ból létrejött Szeolnál is felkértek a szakmai munka irányítására, de a Délépnél lévő munkahelyemet nem akartam feladni. Ezért nem lettem élvonalbeli edző. Az eszemre és nem a szívemre hallgattam. Később, 1985-ben aztán mégis kipróbálhattam magam az OB I-ben. Nem jöttek az eredmények, a csapat kiesésre állt, ezért Kiss Egont elküldte az akkori vezetés, és engem kért fel megmentőnek. Büszke vagyok arra, hogy az élvonalban tartottam azt a csapatot, amelyben többek között Török Béla, Lengyel Gabi, Éles Vili, Cseri Bandi játszott.

1991-ig edzősködött, aztán viszont váltott.

– A Magyar Vízilabda-szövetség megkérdezte, lenne-e kedvem az ellenőri munkához. Volt. Tavaly őszig jártam az országot, imádtam csinálni, csak éppen borzasztóan elfáradtam. Nem a mérkőzések nézésében, azzal soha sem volt gondom, a rengeteg utazás szívta el az energiámat.

Iván bácsi sokat tett a szegedi pólóért. Fotó: Frank Yvette
Iván bácsi sokat tett a szegedi pólóért.
Fotó: Frank Yvette

Mindenki Iván bácsija nem panaszkodik az egészségére, köszöni szépen, jól van, és reméli, ez sokáig így is marad.

– A jó egészségemet elsősorban a rám mindig vigyázó drága feleségemnek, Böbének és az úszásnak köszönhetem. Hétfőtől péntekig minden délelőtt 1200 métert teljesítek. Egyetlen méterrel sem többet, de kevesebbet sem, számolom a hosszokat. Közben nem állok meg, gyorsúszásban 25–30 perc alatt tempózom végig a távot. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, de azért nem tartok attól, hogy az úszók kapitányánál, Kiss Lászlónál felmerült volna a nevem mint lehetséges londoni olimpikon.

Iván bácsi már nagyon várja a vasárnapot.

– Nem hivatalos tudomásom van róla, hogy a család délben kívánja felhívni a figyelmemet arra, hogy 80 éves lettem... Délután pedig ott van a meccs, a Beton–Vasas összecsapás! Nem kérek én semmilyen ajándékot Molnár Papeszéktól, egyvalamivel viszont hatalmas boldogságot szereznének: ha legyőznék Kiss Gergelyéket. Azt megköszönném a srácoknak!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

NB III.: éllovast fogad a Volán

A labdarúgó NB III Alföld csoportjában a 22. fordulót rendezik ma 17 órától. A Tisza Volán SC az… Tovább olvasom