Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Janics Natasa akár szövetségi kapitány is lenne

Janics Natasa közel két és fél hónapos, nyaralással, dzsungelkalanddal színesített aktív pihenő után ismét edzésbe állt. A háromszoros olimpiai bajnok kajakos két hete új edzője, Kovács László irányításával kezdte meg a felkészülést a jövő évi erőpróbákra.
– Jól hallom, hogy fáradt a hangja?

– Konkrétan hulla vagyok. A délelőtti programban három és fél kilométer vegyesúszás szerepelt, a végén némi pillangózással megspékelve.

– Nehéz volt felvenni a korábbi ritmust?

– Ne is mondja! Két hét alatt még nem sikerült visszazökkennem a régi kerékvágásba. Az első edzés kifejezetten kellemetlen emlék, de azóta is mindennap szenvedek. Izomlázzal bajlódom, állandóan fáradt és álmos vagyok. Ráadásul amint valami gördülékenyen megy, Kovács László azonnal fokozza a terhelést, nehogy jól érezzem magam a bőrömben…

A hosszú kihagyás nem múlt el nyomtalanul, ám a háromszoros olimpiai bajnok úgy véli, januárra minden tekintetben utoléri magát. Fotó: Karnok Csaba
A hosszú kihagyás nem múlt el nyomtalanul, ám a háromszoros olimpiai bajnok úgy véli, januárra minden tekintetben utoléri magát. Fotó: Karnok Csaba

– Ezek szerint túl vannak az első konfliktuson?

– Vita nem volt, csupán annyit mondott, sokkal többet vinnyogok, mint annak idején az apukám. Persze tudom, ő fanatikus volt, egy hang nélkül bármit megcsinált, én viszont általában szólok, ha fáj valami. Egyébként hiába nyafognék, azzal csak rontanék a helyzetemen.

– A felkészülés kezdeti fázisa hasonlít az elmúlt években megszokott alapozásokhoz?

– Teljesen más munkát végzünk, de nekem tetszik. Kokó nagyon jó szakember, rendkívül tudatosan építi fel az edzéseket. Többet erősítünk, ami nem is baj, a futás viszont még nem az igazi.

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy Kovács Katalin és Kozák Danuta is a Honvédot választotta a Démász-Szeged helyett?

– Mondtam nekik, hogy életük legnagyobb szamárságát követték el… A viccet félretéve, megértem őket. Én Szegedhez ragaszkodom foggal-körömmel, ők Budapesthez kötődnek ezer szállal.

– Mikor találkozott velük legutóbb?

– Szerdán közös úszóedzésünk volt. Mivel ők hamarabb edzésbe álltak, jobban bírták a terhelést, szerencsére azért én is túléltem valahogy.

– Alig két hét múlva új szövetségi kapitányt választanak. Ön szerint ki lesz a befutó?

– Válasszanak engem, és meglátják, minden jóra fordul.

– Ez azért ennél komolyabb kérdés…

– A sportág vezetése nem változott, ezek után szinte mindegy, hogy ki nyeri a pályázatot. Én azt szerettem volna, ha Angyal Zoltán marad a posztján.

– Dolgozni persze így is, úgy is muszáj. Összeállt már a tavaszi program?

– Egyelőre minden bizonytalan. Ha jól tudom, a szövetség Sabaudiába szervez edzőtábort, de ott kevés a vízfelület, és az időjárás sem megfelelő. Dél-Afrikáról is szó van, én viszont mondtam a többieknek, ha már messzire utazunk, menjünk Amerikába vagy Ausztráliába. Aztán még az sem kizárt, hogy végül Sevilla lesz a befutó.

– Addigra már az izomláz is csak rossz emlék marad?

– Időnként rám tör, hogy jó lenne egy-egy edzést kihagyni, de tudom, ha otthon maradnék, lelkiismeret-furdalásom lenne. Ha már nekivágtam a következő idénynek, szeretném minden szempontból a maximumot nyújtani. Legkésőbb januárra utolérem magam. Bevallom, vízre még nem vágyom, most a tanmedence is megteszi. Később aztán jöhet, ami a csövön kifér.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyaros ízek a svédasztalon

A svéd Solna elleni utolsó csoportmérkőzését is megnyerte a Szeviép-Szeged a női kosárlabda… Tovább olvasom