Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Jégkorong: egész más dimenzió az A csoport

Jégkorong - Az A csoportos vb-n járt, és ott végül búcsúzó magyar jégkorong-válogatott játékosának, Peterdi Imrének kedvenc városa Szeged. Nem meglepő, hiszen emlékek, barátok, események kötik a Tisza-parti településhez. A 29 éves sportoló szeretne külföldre igazolni, az azonnali visszajutást pedig nehéz feladatnak tartja.
– Bor- vagy inkább sörkedvelő?
– Előbbiből megiszom a fehéret, abból is az édeset, a sört viszont nagyon kedvelem, ráadásul éppen olyan időszakban vagyok, amikor a fogyasztása sem tiltott.

– Csak azért kérdeztem, mert a Szeged-napi ünnepségek egyik kísérőrendezvénye a borfesztivál, azaz gondolom, ha már itt jár, megkóstol egy-két nevesebb fajtát a Széchenyi téren.
– Ebben biztos vagyok, főleg mert szegedi barátaimat, Kalocsa Lászlót, aki edzőm is volt, valamint Bánáti Antalt ismerve lesz olyan program, amely erről szól majd. A mostani ittlétem is többnapos, hiszen a tegnapi online interjú, a Tisza Volán fiatal jégkorongozóival való találkozás, a Pick Szeged–Veszprém meccs, valamint a borozás után ma este még maradok, ugyanis Vas Mátyás legénybúcsúján veszek részt.

– Kalocsa és Bánáti meghívására érkezett Szegedre. Ahogy a dunaújvárosi csapat honlapján nyilatkozta, kedvenc városába. Mitől kedvence Szeged?
– Amikor először idekerültem, az a hoki miatt történt. Utána a barátok révén jobban megismertem, sok mindenbe belekóstoltam: a fekvése, az emberek, a hajókázás a Tiszán mind olyan attitűd volt, amely révén beleszerettem.

– Általában mit vagy kit keres fel először, ha itt jár?
– A barátokat: Mucsi Attilát, Wéhli Márkot és Masa Mártont. Velük jövünk össze, sütögetünk, beszélgetünk, jól telnek a napok. De volt, hogy csak néhány órára ruccantam el Szegedre, mert itt vettem például számítógépet.

A jövő és a jelen: Peterdi Imre a Tisza volán fiatal jégkorongozóival is találkozott. Fotó: Frank Yvette
A jövő és a jelen: Peterdi Imre a Tisza volán fiatal jégkorongozóival is találkozott.
Fotó: Frank Yvette

– Egy kicsit szakmázzunk is: hogyan élte meg az A csoportos kalandot a válogatott játékosaként?
– Teljesen más dimenzió, mint amit eddig átéltem. Az emberek a sport-
ágért vannak, és mindent meg is tesznek érte. Mindez akkor tudatosult bennem, amikor már itthon voltam, és kívülről néztem a döntőt. Azt a döntőt, amelyben olyan két gárda játszott, amellyel szemben én pályára léptem... Érdekes, hogy 2004-ben Kanada, most pedig Oroszország volt az, amelyik ellenünk játszotta utolsó vb-felkészülési meccsét, és végül megnyerte az adott évi tornát. Jó felhozó csapat vagyunk...

– A kiesés után mehet egyből a visszajutás?
– Déja vum van: a 2007-es divízió I-es vb-t Szlovéniában, Ljubljanában rendezték, és jövőre megint odamegyünk. Akkor nem sikerült feljutni. Nehéz csoport a hazaiakkal, Nagy-Britanniával, a lengyelekkel, a horvátokkal és Koreával, de mindent megteszünk, hogy megint A csoportosak legyünk.

– A saját sorsa hogyan alakul?
– Március 31-én lejárt a szerződésem az Acélbikáknál, és mivel már 29 éves vagyok, nem áll messze tőlem egy esetleges külföldi játék. Sajnos nálunk a nyári szünet nagyon hosszú, és olyan, mint a lóvásár: mindenedet, még a fogadat is megnézik, mielőtt leigazolnak.

– Azt hallani, átalakul a válogatott. Mit gondol erről?
– Több embertől hallottam én is ilyeneket. Valahol kell a fiatalítás, mert az övék a jövő, de mi, a rutinosabbak is bizonyítottunk. Lesz, aki kiöregszik, lesz, aki bekerül, én pedig szeretnék minél többet játszani, ha igényt tartanak rám.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Online interjú Peterdi Imre jégkorongozóval

Kedden 15 órától a magyar jégkorong-válogatott játékosa, a svájci A csoportos világbajnokságon két gólt szerző Peterdi Imre volt a delmagyar.hu vendége. Tovább olvasom