Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kántor még mindig világmárka

Kántor Sándor neve nemcsak idehaza, hanem néhány más országban is márka. A 38 éves röplabdás – aki volt az év európai aranylabdása is – lassan egy éve a válogatott szövetségi kapitánya. Amikor a Kaposvár együttesével Szegeden járt, lapunknak beszélt az emlékeiről, a röplabda jövőjéről és a saját terveiről is.
– Régen járt már Szegeden, emlékszik rá, mikor?
– Valóban régen, hiszen ha jó a memóriám, a válogatottal szerepeltünk itt, az újszegedi sportcsarnokban legutóbb 1997-ben. A klubcsapattal ez még három évvel korábbra tehető, hiszen 1994-ben, az akkori utolsó kaposvári idényemben jártam Szegeden.

– Egy évvel később bajnok lett a Medikémia, vannak emlékei az ellene lejátszott meccsekről?
– Jó volt megint megérkezni a sportcsarnokba. Még öltözőből is ugyanazt kaptuk, mint akkor. Annak idején telt ház, 1500-2000 néző előtt léphettünk pályára, nagy élmény volt. Hála az égnek a Szeged ellen két bajnoki döntőt is nyertünk, viszont egy magyarkupa-döntőt elveszítettünk. A Szegednek most itt a lehetősége, hogy akár két-három éven belül újra nagyot alkosson.

– Játszott Németországban, Olaszországban, Katarban, Japánban, mely ország kapcsán jut eszébe a legszebb élménye?
– Mindenhonnan van olyan évem, amelyre nagyon szívesen gondolok. A németeknél egy középcsapatból lettünk bajnokok, Bajnokok Ligája-döntősök, aztán Olaszországban olasz kupát, Európa-kupát és Aranylabdát nyertem, majd Japánban az Ázsia-kupa-elsőség is bekerült az eredménylistámba. Talán Katar, amely nem áll közel hozzám, egyrészt mert csak rövid ideig voltam, másrészt nagyon nagy volt a hőség. Persze innen sem tértem haza aranyérem nélkül: kupát és bajnokságot nyertünk. Az olasz bajnoki arany ugyan hiányzik, de így sincs bennem hiányérzet. Ami érmet megszereztem, azért sokat tettem, és szívesen nézegetem őket a vitrinben.

Kántornak sz9övetségi kapitányként nehezebb dolga lesz. Fotó: Frank Yvette
Kántornak szövetségi kapitányként nehezebb dolga lesz.
Fotó: Frank Yvette

– A válogatottal közel sem volt ilyen sikeres.
– Amikor folyamatos fejlődés után 2001-ben kijutottunk a csehországi Eb-re, egy kicsit jobb menedzselést is kaphattunk volna. Azóta sajnos megint esett a színvonal. Majdnem egy éve vagyok szövetségi kapitány, vannak elképzeléseim, 20-22 játékost próbáltam ki az elmúlt időszakban, és még van két-három jelöltem is, akikből Zarka Péter kollégámmal kiválasztjuk azt a 18-at, akivel már 2011-re készülünk.

– Külföldön hihetetlen népszerűségnek örvend a röplabda. Itthon mi kellene ahhoz, hogy így legyen?
– Két fontos lépésre lenne szükség. Az egyik a sportág népszerűsítése, amelyhez itthon kellene játszatni a válogatottat. Erre jó példa a női Savaria-kupa, amelyhez hasonló torna egy remek helyszínnel alkalmas lenne. A minél több Euroliga-meccs is ehhez járulna hozzá, hiszen ez is jelentene hat-hét hazai mérkőzést a nemzeti csapatnak, nyáron pedig ott van a strandröplabda. Néhány jó eredmény már elég lenne ahhoz, hogy a szurkolók mellénk álljanak, és újra eladható legyen a röplabda.

– Apró sikereket azért elértek az ifjúsági válogatottak, hiszen mindkét nemben ott leszünk az Eb-döntőben. A fiúknál öt szegedi stabil tagja a válogatottnak.
– Ezért mondtam, hogy Nusser kollégám tudatos és már eredményes munkája révén a szegedi röplabda újra a sportág hazai meghatározója lehet. Nem véletlenül kértem meg, hogy irányítsa az U23-as válogatottat, amelynek ásotthalmi meccseire rendszeresen ellátogattam. A HPQ-t a negyedik-ötödik helyre vártam, most meglepetésre a négy közé került a gárda. Nem lehet más célja, mint három év múlva akár a döntő.

– Meddig segíti akívan a Kaposvárt?
– Ez az utolsó évem. A fizikai állapotom alapján kibírnék még egy idényt, de nyártól átadom a helyemet a fiataloknak, és inkább a kispadról figyelem őket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kolibri, a szerelemmadár

Az ASA-Consolis-HNKC átlövőjét, Olga Nyikolajenkót és a Makó játékosát, Bessenyei Imrét a kézilabda hozta össze. Három éve alkotnak egy párt, két és fél éve élnek együtt Vásárhelyen. Tovább olvasom