Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Kántor Tyutyu, az örök futballista

Kántor Ferenc (55), az egykori remek labdarúgó, majd edző, nincs különösebben kibékülve a mai magyar labdarúgással. Szerinte a mostaniak nem szeretnek annyira focizni, mint az ő generációja. És ez az eredményeken is lemérhető.

Kántor Ferenc még ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyik még imádott, sőt még mostanság is szeret futballozni. Ha éjfélkor felköltenék a cimborák, Kőhalmi „Kavics", Móricz „Zsiga" vagy a többiek, és azt mondanák neki, hogy jöjjön focizni, azonnal bepakolná a szerelését a sporttáskájába.

– A futball mindig is az életemet jelentette – árulta el a „Tyutyu" és az „Apó" becenévre hallgató sportember, aki régóta már vendéglátósként keresi a kenyerét. – Fogalmam sincs, mi lett volna belőlem foci nélkül. Soha nem csalódtam benne, csakis örömet jelentett. Nem véletlen, hogy Szalai „Dzsínó" hívó szavára, másokkal egyetemben, azonnal igent mondtam. Büszke vagyok, hogy tagja lehetek a Szeged öregfiúk csapatának.

Azt gondolja a maiakból hiányzik ez a fajta ragaszkodás, kötődés, imádat, alázat a sportág iránt.

– Mi lényegesen jobban szerettünk futballozni, mint a mostaniak. Emlékszem, Szolnokon, ahol felnőttem, sétáltunk a parkban, találtunk két padot, azok lettek a kapuk, és máris ment az ádáz csata. Manapság alig lehet gyerekeket látni, amint rúgják a labdát. De az sem tetszik, ahogy próbálják ránk, magyarokra erőltetni a külföldi stílust. Most a holland volt, van soron, meg kell nézni, mire mentünk vele... A nagyválogatott komoly, jegyzett gárda ellen tétmeccsen képtelen pontot szerezni, az U20-as vb-n pedig már egy Honduras is messze jobb nálunk. Ha már mindenáron külföldről kell szakembert, stílust „hozni", akkor az legyen a spanyol vagy a portugál, azaz a játékosság domináljon. Valamikor ez uralkodott a futballunkban, és milyen érdekes, akkor még voltak eredményeink.

Főnökként sem árt tudni, hogyan is működik a sörcsap.   Fotó: Schmidt Andrea
Főnökként sem árt tudni, hogyan is működik a sörcsap.
Fotó: Schmidt Andrea

A szegedi fociért különösen fáj a szíve. Azt mondja, szomorú, hogy a városban most az NB III jelenti a csúcsot.

– Kinek a felelőssége ez? Mindenkié: megvan a maga része benne a város- és sportvezetésnek, az edzőknek és maguknak a játékosoknak is. A fiamnak, a 13 éves Máténak jobbat szeretnék, ezért döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy a gyereket beíratjuk a gyulai fociakadémiára. Az egyház által támogatott bentlakásos futballiskolában egykori fradista kiválóságoktól

– Varga Zoltántól, Takács Lászlótól, Máté Jánostól és Horváth Pétertől – lesheti el a szakmát, de maga az akadémia a tanulásra is különös gondot fordít, arról nem beszélve, hogy az életre is nevel.

470 meccs a másodosztályban

Kántor Ferenc 1954. augusztus 12-én Bonyhádon született. Labdarúgó-pályafutását a Szolnoki MÁV-ban kezdte, később játszott az MTK II-ben, a Szolnoki MTE-ben, a Hódmezővásárhelyi MSE-ben, a Délép SC-ben, a Szeol-Délép SE-ben, a Szeged SC-ben, a Szegedi Dózsában, a német amatőrligás Gautingban, az Újszentivánban és a Tiszaszigetben. Edzőként dolgozott az Újszentivánnál, a Csanyteleknél, a Tiszaszigetnél, a Sándorfalvánál és az UTC-nél. Volt serdülő- és vasutas-válogatott, az NB II-ben kb. 470-szer lépett pályára, legalább tízszer volt csapatával dobogón, de – szívfájdalmára – egyszer sem sikerült az élvonalba jutnia, így az NB I-es szereplés kimaradt az életéből. Trénerként Szalai Istvánnal együtt az Újszentivánnal megnyerte a megyeegyet (1996), a Sándorfalvával bronzérmes lett, a Tiszasziget edzőjeként (megyei II. osztály) pedig egy ezüstérmet őriz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pick Szeged-Tatran Presov 32-26

A szlovák bajnok Tatran Presov elleni biztos győzelemmel hangolt a Bajnokok Ligájára a Pick Szeged.… Tovább olvasom