Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Karácsonyi gyász

"Drága Lajos bácsi, mélységes fájdalmat okozott, mégsem haragszom, tudom, hogy nem volt szándékos."
A szeretet ünnepén fájdalom költözött a szívembe. Elveszítettem egy embert, aki nagyon közel állt hozzám. Olyan valakit, akitől mindig lehetett tanulni, még kilencvenévesen is. Csodáltam bölcs meglátásaiért, életszeretetéért, emberségéért, hihetetlen nagy futballtudásáért. A kisujjában volt a világ legnépszerűbb játékának minden csínja-bínja.

Amióta Magyarországon meghonosodott a labdarúgás, nála jobb, felkészültebb edzővel senki sem találkozott. De a világfutball históriás könyvébe is gyöngybetűkkel íródott be a neve: BARÓTI LAJOS.
Erdélyi születése ellenére Szegeden lett ismert, válogatott labdarúgó; hatvanöt esztendővel ezelőtt szőregi lányt, Erzsike nénit választotta feleségnek (akivel haláláig élt boldog házasságban); ezer szállal kötődött Csongrád megye székhelyéhez.

Érdekes, amiben a világ egyik legjobbjának számított, az edzősködés, az kimaradt Szegedhez kötődő életéből. Bezzeg máshol! Négy világbajnokságon vezette a magyar válogatottat ('58, '62, '66, '78), a nemzeti gárdánk kispadján 117-szer ült szövetségi kapitányként, az Újpesttel nyert három bajnokságot, a Vasassal egyet, mellette két-két KK-t és Magyar Népköztársasági Kupát, volt perui kapitány, a világhírű Benfica trénere (a piros-fehérekkel is begyűjtött egy-egy portugál bajnoki és kupaaranyat), de megfordult az osztrák Innsbruck kispadján is.

Amikor már nem húzott tréninget magára, amikor már nem volt a nyakában a síp, akkor sem maradt hűtlen szerelméhez, a labdarúgáshoz. Újpesten Varga István mellett vállalta el az 1989/1990-es évadban a szaktanácsadói szerepkört. Ekkor ismerkedtem meg vele. Megnyertük a bajnokságot, és amikor éppen azt kérdezték tőlem, hogy ez minek köszönhető, csak annyit mondtam, nem minek, hanem kinek: Baróti Lajos bácsinak. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megismerkedhettem, közel kerülhettem HOZZÁ. Az elmúlt tizenöt évet az élet nagy ajándékának tekintem.

Drága Lajos bácsi, mélységes fájdalmat okozott, mégsem haragszom, tudom, hogy nem volt szándékos.

Kilencvenegy évi ketyegés után elfáradt az a csodálatos szív. Csendben távozott, hangtalanul. Egy nagy tudású, szerény ember utolsó útja volt. Soha nem feledem. Tudom, mások sem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

2008-tól bioüzemanyag a Forma-1-ben

Új kihívásokkal kell szembenéznie a Forma-1-es világbajnokság résztvevőinek! A Max Mosley által… Tovább olvasom