Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Kásás Zoltán számára újdonság a szegedi feladat

No, akkor, uraim tíz vegyes tetszés szerint - ezzel a mondattal kezdődött Kásás Zoltán edzői pályafutásának második szegedi korszaka. A Szeged Beton vízilabdacsapatának kétszeres BL-győztes trénerével az első foglalkozás után beszélgettünk.
– Ugyanolyan első edzés volt ez is, mint bárhol a korábbi csapatainál?
– Nem teljesen. Szombaton meccset játszunk az OSC-vel, és nem akartam széthajtani őket.

– Mikor került kapcsolatba a szegedi vezetőkkel?
– Hétfőn este hívtak fel telefonon, és kedden reggel ültünk le tárgyalni.

– Sok ideje nem lehetett a gondolkodásra. Mi szólt a pozitív válasz ellen?
– A szakmai kihívás szép, így legfeljebb az, hogy Budapesten élek, és a feleségem ott dolgozik. A következő két és fél hónapban tehát kevesebb időt tölthetünk együtt.

– Hiányzott a napi munka?
– Természetesen. Még akkor is, ha ez most különleges szituáció, hiszen a játékosokat eddig nem én készítettem fel. De a csapat a szezon során jól szerepelt, az alap adott a jó folytatáshoz. Ami tény: a riválisok tökéletesen ismerik egymást, nagy meglepetések kifőzésére nincs idő, elsősorban a meglévő dolgokat kell stabilizálni.

– Mi lesz Hódmezővásárhelyen a szakmai vezetői teendőkkel?
– A vásárhelyi jelenlétem megszűnik. Eddig heti két nap próbáltam az edzőknek segíteni, de sajnos nem túl rózsás a helyzet, mert a gyerekek nagy része nem jár rendszeresen edzésre.

Kásás Zoltán az első edzésen kíméletesen bánt a Szeged Beton pólósaival.
Fotó: Karnok Csaba

– A 91/92-es idényben már dolgozott Szegeden. Visszaköszöntek a régi emlékek, ahogyan belépett az uszodába?
– Mintha semmi nem változott volna. Persze, ez most egészen más pozíció. Akkoriban sokszor éreztem azt, hogy gumifalnak ütközöm. Egy-két meglepő eredményt leszámítva nem is tudtunk komoly sikert elérni, és végül kilencedikek lettünk.

Sikeréhesek

– Körtvélyessy Péter elnök úrral abban maradtunk, hogy a játékosok nem kommentálják az edzőváltás okait – mondta Varga Péter, a Szeged Beton csapatkapitánya. – Természetesen mindenki maximálisan bízik abban, hogy a szezon hátralévő részében sikerül elérni a kitűzött célokat. Egy dolgot ígérhetek: az akaratunkon semmi nem fog múlni.

– Ha jól emlékszem, nem túl gyakori eset az edzői karrierjében, hogy menet közben vesz át egy csapatot.
– Ez csak a második alkalom. A 90-es évek közepén két évet dolgoztam a Fradinál, majd átkerültem az ifikhez, de a bajnokság végén újra rám bízták a felnőtteket. A különbség jelentős, mivel Szegeden nem tűzoltómunkát kell végeznem. A legfontosabb feladatomnak most azt tartom, hogy a játékosaimnak maximális önbizalmat adjak.

– Ezt a megbízást hova sorolja a pályája során?
– Szinte közvetlenül a rájátszás előtt még nem vettem át csapatot, így inkább nem szeretném besorolni.

– Mennyire ismeri a Szeged Betont?
– A válogatott edzőjeként természetesen képben vagyok, mostantól viszont az apró részletek is számítanak. Megkaptam a mérkőzések felvételeit, főként a rangadókra összpontosítok.

– Az 1–5-ös egri LEN-kupacsatát is végignézi?
– Azt is. Tudom, hogy a városban sokan tragédiaként élték meg azt a mérkőzést, pedig ilyesmi a legjobb csapattal is előfordulhat.

– Habitusát illetően szöges ellentéte az elődjének, Gyöngyösi Andrásnak. Lehet, hogy a csapatnak most éppen erre a higgadtságra van szüksége?
– Elképzelhető, de ezt majd az idő dönti el. Igyekeznünk kell hangulati harmóniát tartani, szakmailag pedig csiszolni a javításra szoruló, mélyen ülő reflexeken.

– A bajnokság végén milyen eredménnyel lenne elégedett?
– A mezőny rendkívül kiegyensúlyozott, az élcsapatok eddig szépen körbeverték egymást. Ezzel együtt a negyedik hely csalódás lenne, a harmadik elfogadható, de az igazán nagy sikernek a döntős szereplés kiharcolását tartanám.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Revans-gála

Március elsején az újszegedi sportcsarnokban olyat láthatnak a nézők, amilyet Szegeden még sosem:… Tovább olvasom