Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Kékes-Szabó Judit, a futball- és életmentő

Szeged - Ha szegedi női futball, akkor szinte mindenkinek az egyébként mentőorvosként dolgozó Kékes-Szabó Judit neve ugrik be. A múltban mint játékos, jelenleg pedig immár tizenharmadik éve mint sportvezető tesz a szakág fejlődéséért – sokat.
Kékes-Szabó Judit
Kékes-Szabó Judit
– Sokáig a Textilművekben kézilabdáztam, átlövő voltam elég jó rugókkal – kezdte történetét Kékes-Szabó Judit, a SZAK női futballcsapatnak elnöke. – Otthon, Tápén viszont csak fiúk voltak a környezetünkben, és csak fociztunk. Eleve fiúsnak számítottam, és ha lett volna női csapat már akkor, a kézilabda nem is jöhetett volna számításba. Édesapámmal három-négy évesen az NB I-es szegedi csapat meccseire jártam, aztán amikor kipróbáltam a futballt, megkérdeztem magamtól, mit szerettem a kézilabdában? Már egyetemista voltam, amikor éppen összehoztak egy női Szeged-válogatottat, amelynek a meccsén két gólt rúgtam, így rögtön le is igazolt a Volán, később Paprika SC. Kispályán játszottunk, majd jött egy meghívás Németországból, ahol viszont már nagypályán kellett játszani Molnár Ferenc irányításával. Akkor nem volt még másodosztály, így újoncként az NB I-ben szerepeltünk évekig. A bajnokságban a legjobb eredmény egy ötödik hely volt, míg a kupában a Renova és a Femina legyőzésével a döntőig jutottunk, ahol a Felső Tisza-parti stadionban kikaptunk a Pécstől. Eredetileg irányító voltam, majd amikor már nem tudtam annyit futni, mint kellett volna, beálltam a kapuba. Márton Ferihez jártam edzésre Demeter Janival és Csehó Tibivel együtt. Csak lestem, mit tudnak, és nagy élmény volt tanulni tőlük. Még négy évvel ezelőtt is védtem a megyei bajnokságban, igaz, kispályán. A térdem azonban nem teszi lehetővé a játékot, pedig mellettem nem megy úgy el a labda, hogy ne dekáznék vele – mesélt szinte egy szuszra.

Az egykori labdarúgó mentőorvosként dolgozik, így nem meglepő, hogy a nemzeti csapatnál mint orvos is számításba veszik.

– Igazából Vágó Attilának és Hódi Mihálynak köszönhetem, hogy odakerültem a felnőtt válogatotthoz. Immár három éve ők irányították a nemzeti csapatot, és ők fűztek meg, legyek a csapat orvosa. Azóta ugyan a felnőtteknél már nem vagyok, de a női U19-es és az U17-es nemzeti csapat, valamint a futsalválogatott is orvosként számol velem. A selejtezők és az összetartások miatt a munkámban szabadságot veszek ki, a főnököm is úgy állítja össze a beosztást, hogy jó legyen, illetve a munkahelyi kollégák szintén toleránsak – vélte Kékes-Szabó.

A szegedi női futball manapság is sokat köszönhet a szakembernek, aki ma már sportvezető.

– Hogy milyen a női futball helyzete itthon? Csak annyit mondok: a skandináv országokban tananyag a női labdarúgás, minden iskola mellett ott a pálya. Ehhez mi nagyon messze vagyunk. Szegeden az a lényeg, hogy sokan legyünk, és később a mennyiségből minőség legyen. A szegedi női futballcsapatnál 1999 óta vagyok egyesületi vezető, és ugyan volt másfél év szünet, de utána visszatértem. Ezalatt Péczely György az U15-ös csapattal országos bajnokságot nyert 2006-ban, neki is sokat köszönhet a klub, mint ahogy Hódi Zsuzsannának, akivel pontveszteség nélkül feljutott a csapat az NB II-ből az NB I-be, ahol most Cserenkó Szabolcs dolgozik. Szeged inkább utánpótlás-nevelő hely volt, ez azért még nincs rendbe téve, hiszen nem tudjuk megtartani a tehetségeket. A Szegedi AK élete nem egy ember munkája, így nem csak az enyém: ott van például a technikai vezető, Vincze Attila, segített Kormányos Gábor, segít Nógrádi Tibor, Major László, Kemenes Zoltán, Hüvös Gábor, Gusztos Gábor, Varga Ágnes. Végre azt érzem, hogy nem zavarnak vissza nőként a fakanál mellé – jegyezte meg végül Kékes-Szabó Judit.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katzirz Dávid: Ez fájt!

Katzirz Dávid, a Pick Szeged egykori közönségkedvenc játékosa súlyos vállsérülést szenvedett Vácott, a Csurgói KK játékosaként. Tovább olvasom