Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Kellett egy csapat - a szegedi jégkorong hőskora

Már húsz éve, hogy a Tisza Volán égisze alá került a szegedi jégkorongcsapat, amely akkoriban az OB II-ben szerepelt, egy évre rá az élvonalban is játszott, ahol óriási bravúrt is elért, illetve a magyar kupa elődöntőjéig jutott. Legendás együtteseket bemutató sorozatunk e heti részében erről az időszakról beszélgettünk Bánáti Antallal, a klub mindenesével.
Egyed Máté, a doyen
Az OB I-es csapathoz 1996-ban Jászberényből érkezve csatlakozott Egyed Máté, aki a mai napig a Tisza Volán Szegedi Vízmű játékosa. – Olyan rég volt, hogy már ebben az évszámban sem vagyok biztos. Összefogó baráti társaság alakult ki a játékosokból, remek érzés volt egy ilyen csapatban játszani. Ahhoz képest, hogy Szeged nem egy klasszikus, hagyományokkal rendelkező jégkorongváros, nagyon sokan szerettek és szeretnek minket most is. A körülményekhez képest pedig minden profi volt körülöttünk. A Dunaferr elleni győzelem a legszebb emlék, utána fantasztikus hangulatban ünnepeltünk – emlékezett vissza Egyed Máté.

Szerződése szerint technikai vezető, sokan a csapat mindenesének tartják, Barok István kollégánk régi cikke nyomán pedig a szegedi jégkorong Minarik Edéje. Utóbbi jelző áll a legközelebb ahhoz, amit Bánáti Antal képvisel a mai napig is, hiszen a Tisza Volán Szegedi Vízmű jégkorongcsapatát anno úgy állította össze, ahogy a Régi idők focija című film főhőse: önerőből, lelkesedésből, a sportág szeretetétől fűtve. És esetében is a következő volt a jelszó: kell egy csapat!

– A jelenlegi trénert, Kalocsa Lászlót mindig felvettem a piacon, ahol dolgozott, és mentünk kocsival edzésre. A játékosokat a kezdeti időszakban a kiskundorozsmai jégről hívtam el, hogy lenne-e kedvük csapatban játszani. Később jött a fordulópont, Lippai Pál polgármester ugyanis biztosított számunkra egy jégkezelő gépet. Ha azt akkor nem kapjuk meg, most nem lenne miről beszélnünk.

Az a gép már akkor elavultnak számított, de a mai napig azt használjuk. Időközben remek OB II-es szezonunk volt, és feljutottunk az élvonalba, valamint a csarnokot is befedték. A MOL-Pick Szegednek is sokat köszönhetünk, hiszen a költözködésük miatt a csarnokunkban is játszottak, így lett öltözőnk. Előtte egy 150 méterre lévő barakkban tusoltak a játékosok, miután a pályáról izzadtan odasétáltak a hidegben. A felszerelést Szlovákiából csempésztük át az egyetemi síbusszal, és minden évben újra kellett élesztenünk magunkat, mert nem volt olyan anyagi hátterünk, mint a nagy kluboknak. De mi így is csináltuk, mert éltünk-haltunk a jégkorongért – részletezte Bánáti Antal annak a csapatnak a hátterét, amely így is az élvonalba jutott.

Az OB II-es hokisok. Álló sor: Savanya Tamás, Bánáti Antal, Forgács Zoltán, Kalocsa László, Rigó Lehel, Oskola György, Kopasz István, Tóth Béla, Tölgyesi Zsolt, Szeles Imre. Térdelő sor: György József
Az OB II-es hokisok. Álló sor: Savanya Tamás, Bánáti Antal, Forgács Zoltán, Kalocsa László, Rigó Lehel, Oskola György, Kopasz István, Tóth Béla, Tölgyesi Zsolt, Szeles Imre. Térdelő sor: György József

Az ötcsapatos OB I-ben két szezonon keresztül helytállt a Szeged, az Újpestet állandóan megverte, a többi riválisnak (Ferencváros, Dunaferr, Alba Volán) pedig mindig méltó ellenfele volt. Egyszer pedig óriási bravúrt hajtott végre azzal, amikor 1996. november 8-án az évek óta veretlen Dunaferr ellen nyert 4–3-ra. Az akkori Délmagyarország jegyzőkönyve szerint 700 néző előtt, de volt, amikor több ezren is a jégpályán drukkoltak.

– A csúcsmeccs a magyar kupa elődöntője volt, amit a Miskolc ellen vívtunk, úgy tudom, hogy körülbelül háromezren zsúfolódtunk össze a csarnokban. Ekkor voltunk a legközelebb ahhoz, hogy valami maradandót alkossunk. Nem sikerült, de már az is nagy eredmény volt, hogy néhány év alatt a semmiből idáig eljutottunk. A szurkolók parázs meccseket láthattak, és olyan kiemelkedő, válogatott játékosokat, mint Pápai Miklós, aki fantasztikus bekk volt, vagy például Csiki Csaba, aki most az utánpótlásunkért felel – zárta a beszélgetést Bánáti Antal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Molnár Mihály: bemelegítés palicsi bronzéremmel

A szerbiai Palicson rendeztek vasárnap nemzetközi félmaratoni futóversenyt, amelyen a szegedi veterán atléta, Molnár Mihály is részt vett. Tovább olvasom