Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

Kemény Dénes: Az volt az állandóság, hogy folyamatosan változtunk - interjú a sikerkapitánnyal

Lapunk meghívására Szegedre látogatott Kemény Dénes (63), a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, aki három olimpiai aranyéremig vezette férfiválogatottunkat 2000 és 2008 között. A világhírű szakember arról tartott előadást, hogy mit jelent számára a siker, emellett szövetségi kapitánysága kulisszatitkairól, egy csehétfalvai miséről és a labdarúgásról is beszélgettünk.
Tudta?

Kemény Dénes nagy szurkolója
a Manchester United labdarúgócsapatának, fiaival évente két meccsre mindig kilátogat. Az angol klub legendás menedzserét, Sir Alex Fergusont barátjának mondhatja: még akkor ismerkedtek meg, amikor a skót az Aberdeen mestere volt.
– Mit jelent a siker egy olyan embernek, aki mindent megnyert, és kis túlzással még a névjegykártyáján is az szerepel: sikerkapitány?
– A siker egyidejűleg abszolút értelmű és relatív kifejezés. Sikeresnek tartom azt az edzőt, aki ötödik helyet ér el csapatával egy olyan bajnokságban, ahol a játékosállomány alapján kiesők lennének. Még többre is értékelem, mint a bajnokcsapat trénerét, akinek a legerősebb együttese van, és azzal ér fel a csúcsra. Csak egy gond van: ezt egyedül a felesége tudja otthon, ő is csak azért, mert a férj elmondta neki. Az abszolút siker pedig az, amelyről nem kell ilyen sokat beszélni, azt kiírja az eredményjelző.

– Saját szövetségi kapitányi karrierjére hogy fordítaná ezt le?
– Mindenki az aranyérmeinket emlegeti, a három olimpiát, két Eb-t és egy világbajnokságot. Huszonkilenc világversenyre vittem a válogatottat, ebből huszonötször voltunk dobogón – azt gondolom, ez nagyobb eredmény volt, mint az aranyak. Úgy tanultam apámtól, hogy más nemzet himnuszát még mindig jobb a dobogóról hallgatni, mint a lelátóról.

– Milyen szisztéma szerint állította össze a válogatottat?
– Olyan játékosokat tudtam összeszedni, akik az igazán fontos mérkőzéseken nem hoztak rossz döntést. Sydney-ben, a döntőben tizennyolcezer-ötszázan voltak a lelátón, ezt sokszor két hétvégén gyűjti össze a teljes labdarúgó NB I. Vári Attila mégis fogta, és majdnem a félpályáról, háttal, svédcsavarral berakta a labdát a felső sarokba. Makszimov, az orosz kapus még most sem tudja, hogy történt.

– Az üzleti életben ugyanaz a helyzet, mint a sportban: a csapat érdeke az egyén előtt áll. Hogyan tudta ezt elérni?
– Ezt könnyebb megelőzni, mint kijavítani. Ha van két játékosod, akinek túl fontos saját maga, az szétveri az öltözőt, az egységet. Volt olyan, hogy elküldtem az ország harmadik legjobb pólósát, mert a hozzáállása nem illett a csapatba, beraktam a helyére a tizennegyediket, és így erősebbek lettünk.

– Az olimpiai győzelmek közül az athéni volt a legemlékezetesebb: Szerbia és Montenegró ellen 0–3-as kezdés után nyertünk 8–7-re. Mit mondott a játékosoknak, ami után fordítani tudtak?
–  Az egész meccsen szenvedtünk, rosszul játszottunk – ez nem nagy öröm egy olimpiai döntő napján. Az utolsó negyed előtt, kétgólos hátrányban éreztem, hogy valamit még meg lehet próbálni, de azt nem mondhattam a játékosaimnak, hogy nyerjenek meg hét percet három–nullára. Az olyan lett volna, mintha azt kérném, hozzák le nekem a csillagokat. Ezért azt kértem tőlük, hogy ne kapjunk több gólt – erre felcsillant a szemük. Egy olyan helyzetben, amikor nem voltak a topon, olyat kértem, ami elérhető teljesítményt kívánt. Kivédekeztünk négy emberhátrányt, egy perccel a vége előtt pedig megszereztük a győztes gólt.

– Az utolsó negyed előtt hangzott el egyik leghíresebb idézete, a „Mi van, Kása, fáradt vagy?" mondat.
– Tamás az utolsó játékrész előtt elindult a kispad felé. Előtte három negyedet végignyomott, értelemszerűen nem cseréltem le a világ legjobb játékosát. A kérdésemre jelezte, hogy fáradt. Mondtam, hogy ő dönthet, kijön-e a vízből: van hátra hét perc, vagy négy év... Visszament, lőtt két gólt, a győztes találat előtt pedig ő passzolt Kiss Gergőnek.
Kemény Dénes: Nem éreztem helyesnek a játékosokkal szemben, hogy más nemzet kispadján üljek. Fotó: Kuklis István
Kemény Dénes: Nem éreztem helyesnek a játékosokkal szemben, hogy más nemzet kispadján üljek. Fotó: Kuklis István

– Minden olimpia előtt épített be új embereket a csapatba, ennek ellenére hatan, köztük a szegedi Molnár Tamás háromszoros bajnokok lettek. Az ő motivációjukat hogyan lehetett fenntartani?
– Ha vagy annyira tökös, hogy vállalod a döntésed felelősségét, és szerinted a legerősebb csapat nem egyezik a legutóbbi aranyérmessel, akkor ezt meg kell lépni. Fejlődnünk kell, meg kell tudnunk verni tavalyi önmagukat. Tizenhárman szerettek volna háromszoros olimpiai bajnokok lenni, de tehetsége, alázata, tudása alapján hatnak sikerült bennmaradnia a csapatban. Őket nem kellett noszogatni.

– Volt olyan a három olimpiai arany esetében, amit mindig ugyanúgy csinált, amin nem változtatott?
– Az volt az állandóság, hogy folyamatosan változtunk. Mindenkinek elmondtam, hogy miben tud fejlődni, annak ellenére is, ha már nyert olimpiát. Amikor már nem sikerült a vérfrissítés, mert nem volt annyi fiatal tehetség, az volt a londoni olimpia. Ott nem is nyertünk.

– Tizenöt éven át irányította a válogatottat, pedig sokszor el akarták csábítani. Hívták az Egyesült Államokba, ahol a világ legjobban fizetett vízilabdaedzője lett volna, mégis maradt itthon. Miért?
– Az voltam így is. Nem a pénz a döntő, de nem mondhatom, hogy másodlagos, mindenki gondol a családjára. A harmadik olimpia után, ha a következő ciklust az USA-val csinálom, sokszor kellett volna a magyar válogatott ellen meccselnem, ami nem ment volna. Nem éreztem helyesnek a játékosokkal szemben, hogy más nemzet kispadján üljek. Ehhez egy történet: a pekingi olimpia fináléja délután háromkor kezdődött, ez Erdélyben délelőtt tíz óra, akkor ott misére mennek az emberek. Kaptam egy képet, a Hargita egy kis falujában, Csehétfalván készült. Miközben ment a mise, a kispap a zsoltártartón közvetített, rakosgatta a számokat, mint a falusi focipályákon. Megvan fotón a 14–10-es végeredmény. Ha egy csapatnak ilyen hatása van a magyar emberekre, nem lett volna helyes, ha elfogadok más ajánlatot.

– Ahogy 2012-ben távozott a kapitányi posztról, rögtön a szövetség elnöke lett. Nem akart pihenni?
– Jobb lett volna. De öt éve megkeresett a magyar egyesületek kétharmada, hogy legyek elnök, mert szükség van rám. London után elmehettem volna egy nyugdíjas állásba, nap- ernyő alatt fütyörészni fakezű arab játékosoknak, és minden hónap végén megsimogatni a bankszámlámat, de azt gondoltam, ha tényleg úgy hiszik, hogy tudok segíteni, elvállalom. Jól kicsesztem magammal: itt nincs szünnap. Egész évben bárkinek baja van, engem hív, amikor viszont jót csinálunk, senki nem szól. Ha valami történik, akkor én vagyok a hibás: a budapesti világbajnokságon koszos volt az egyik szék a kilencezerből, rögtön hívtak is... Ez egy szolgálat, elvállaltam kétszer négy évre, jelenleg a második négy év zajlik.

– Mi lesz 2020 után?
– Egyre többször azt érzem, hogy jön a pihenés, de ezt majd akkor kell eldöntenem. Sok része szép a munkámnak, az elnökség általában támogat, ami pedig fejleszti a sportágat, azt meg tudom valósítani.

– Szereti a futballt?
– Persze, több focimeccset nézek a tévében, mint vízilabdát.

– Pár nappal vagyunk a vb-selejtezők után, ahol a magyar labdarúgó-válogatott a harmadik helyen zárt csoportjában. A Feröer elleni meccsen a szurkolók Bernd Storck távozását követelték. Mit tett volna a szövetségi kapitány helyében?
– Ha a közönség azt szeretné, hogy ne folytassam, nem lehet annyira fontos, hogy én mit képzelek a helyzetről. Ha érzékelem, hogy a csapat egy nem magas szinten jegyzett ellenféllel szemben nem játszik jól, csak nehezen nyer, mentem volna az elnökhöz. Az eredmény elfogadható lenne, mert Svájc és Portugália megelőzhet, de voltak halványabb eredmények. A kapitány lehetett volna önkritikusabb. Amikor Londonban ötödikek lettünk, és hazajöttem, nem vártam meg, hogy az elnök milyen jövőt tervez, eldöntöttem, hogy nem folytatom. Megnéztem az elnökség névsorát, és úgy voltam vele, hogy ezek azért engem ne váltsanak le.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Könnyebben győzött a vártnál Plockban a MOL-PICK Szeged

Könnyebben győzött a vártnál Plockban a MOL-PICK Szeged
Bodó Richárdék nagyszerű sikert arattak, de a válogatott balátlövő szerint több csapatra nehéz meccs várhat még Plockban. Tovább olvasom