Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Két Petrovics egy hajóban

Apja nyomdokaiba lépett Petrovics Máté: a 18 éves szegedi kajakos, csakúgy, mint Petrovics Kálmán, bronzérmet szerzett első válogatott fellépésén.
Petrovics Máté édesapja, Kálmán nyomdokaiba lépett. Fotó: Karnok Csaba
Az idő kerekét visszapörgetve álljunk meg egy kicsit 1979-nél! Akkor rendezték Berlinben a kajakosok és kenusok Ifjúsági Barátság Versenyét, azaz rövidítve az IBV-t, a jelenlegi korosztályos világ- és Európa-bajnokságok elődjét.

Párhuzamos bronzok

A szegedi vízisportklubot az eseményen Petrovics Kálmán is képviselte. A 18 éves kajakos amellett, hogy párosban csak kilencedikként ért célba, a négyes tagjaként ezer méteren bronzérmet szerzett. Ez volt a reménység első nemzetközi fellépése a válogatottban.

Azóta eltelt éppen huszonhat esztendő, és egy bizonyos Petrovics – no, ő nem Kálmán, hanem Máté – ismét helyet kapott a válogatottban ezer négyesben az ifjúsági Európa-bajnokság plovdivi helyszínén. És a párhuzamoknak ezzel nincs vége: a 18 esztendős kajakos fiatalember bronzérmet szerzett.

Az átfedés feltűnő, és nem véletlen: apáról és fiáról van szó. Petrovics Kálmán jelenleg a Démász-Szegedi VE igazgatója, míg fia, Máté éppen idén érettségizett a szegedi Radnóti gimiben.

Tizennégy év

– Életem első válogatott világeseménye volt az IBV, amely a mi időnkben az elitversenynek számított – emlékezett vissza Petrovics Kálmán. – Tizennégy évet tölthettem el a nemzeti csapatban, ezalatt szereztem maratoni aranyat 1990-ben, ez volt egyébként pályafutásom csúcsa.

Aztán voltam 1985-ben tízezer méteren a vb-első négyes tagja, valamint akadt világbajnoki második és harmadik hely is. Kétszer maradtam le az olimpiáról: egyszer 1984-ben a Los Angeles-i szocialista bojkott miatt, másodszor pedig Szöulban, amikor a kinti válogatón borultunk. Mégsem mondom magam elégedetlennek. Sosem voltak különösebb elvárásaim a saját produkciót illetően: mindig az adott szituációban határoztam meg az újabb célt. Ha itthon jó voltam, válogatott akartam lenni. Aztán amikor ez sikerült, eljutni egy világeseményre. És ha már ott voltam, akkor felállni a dobogóra. Amit a sporttól akartam, azt megkaptam. Mátéval szemben sem volt mércém, csak az, hogy a saját meglátása szerint boldog és eredményes legyen az általa választott sportágban. A döntést, hogy mit választ, meghagytam neki.

Az utódot tehát nem nyomta az apa által rátett teher. Azonban elég kalandos körülmények közt, de azért mégis eljutott az előd sportágához.

Kikötött a kajakozásnál

– Először dzsúdóztam, aztán jött a foci, az úszás, a vízilabda, a tenisz, eközben a röplabda, és végül tízévesen a kajakozás. Édesanyám vezette akkor a vízimanótábort, így kerültem a sportághoz – emlékezett vissza Máté a kezdetre. – Apa csak arra kért: egy valamit csináljak, de azt komolyan. Az első nemzetközi eseményen elért bronzérem kezdetnek nem rossz, van honnan és van hova fejlődni. Azt azért sajnálom, hogy az augusztusi vb-csapatba nem kerültem be, picin múlt a kerettagság, hogy Szegeden is versenyezhessek.

Az ifjú Petrovics munkáját Szegeden Czeglédi Gábor, a fővárosban Séra Miklós irányítja. Máté építészmérnöknek készül, ezért ősztől valószínűleg Budapestre költözik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az európai babérokért

Feladatokkal teli idény vár a Ferroép-Szeged szuperligás férfi tekecsapatára, amely a héten… Tovább olvasom