Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 11°C | 21°C Még több cikk.

Kevés gyereket vonz a sport

Bartók Csaba az 1996-ban első és egyetlen bajnoki címet nyerő Pick kézilabdacsapatának egyik meghatározó játékosa volt. Tizenegy évi szegedi játék után eltávozott sikereinek helyszínéről, két évvel ezelőtt azonban visszaköltözött. A nyár közepétől pedig mint fogalmazott, visszakerült a szegedi kézilabda vérkeringésébe.
Fotó: Schmidt Andrea
Tizenegy évig játszott Szegeden Bartók Csaba, akit annak idején Székelyudvarhelyről igazoltak a Pick kézilabdacsapatába. Irányítója volt annak a csapatnak, amely 1996-ban megszerezte a klub harmincéves történetének egyetlen bajnoki címét. Spanyolországi kitérő után, a Tisza-parti egyesület riválisánál, a Veszprémnél is kipróbálta játéktudását. Súlyos sérülése azonban visszahozta Szegedre.

– Megműtötték mindkét térdemet, s hosszú rehabilitáció és játékkihagyás után elhatároztam, hogy az NB I/B-s Makó színeiben kipróbálom, hogy teljes értékű játékos tudok-e még lenni? Be kellett látnom, hogy ez nem megy. Egyszerűen fájdalmat okozott a játék. Ezért vállaltam el csak az edzőséget a Maros-partiaknál – mondta a Pick Szeged volt csapatkapitánya.

Annak idején a szegedi kézilabdaberkekben beszédtéma volt, hogy Kővári Árpád Bartók Csabát szemelte ki utódjának, de legalábbis segítőjének az egyesületi élet irányításában. A Veszprémmel is bajnoki címet nyerő kézilabdás nem sportvezetőként, de egyesületi tisztségviselőként tért vissza a volt klubjába.

– Az év felénél a Tisza Volán SC kézilabda-szakosztályának vezetője lettem – nem főállásban –, és mellette Bella Árpáddal együtt készítjük fel a serdülőcsapatot. Természetesen otthagytam a Makót – folytatta Bartók Csaba. – Egyébként nyolc korosztályos együttesünk – a szivacslabdásoktól az NB I-es ifjúságiakig – van. Hat edző – Gera Norbert, Szabó Levente, Bálint Gabriella, Bella Árpád, Avar György és Porobic Haris – dolgozik a klubnál.

Azt hiszem, senki nem vonja kétségbe azt, hogy a szegedi utánpótlás-nevelés csúcsa volt, amikor az ificsapatból egyszerre hárman is helyet követeltek maguknak a felnőttek között. Nagy Lászlóra, Buday Dánielre és Laluska Balázsra gondolok. Sajnos ma már egyik sem az anyaegyesületében játszik. Aztán néhány évvel később beverekedte magát az NB I-es gárdába Vadkerti Attila, majd Sutka Norbert. Egy újabb hosszabb szünet után pedig úgy tűnik, hogy Lele Ákos ragadhat meg a Magyar Kupa-címvédő együttesben. De vajon lesznek-e követőik?

– Sajnos a mai fiataloknak sokkal rosszabb a sporthoz való hozzáállásuk, mint a korábbiaknak. Ebből adódik, hogy beszűkült a válogatási lehetőségünk. Például nem tudunk a megyéből három szivacslabdás csapatot kiállítani – magyarázta az egykor a címeres mezt is magára öltő kézilabdás. – Mi egyébként két csapatot működtetünk a szivacslabdásokból. Többre ugyanis nincs lehetőségünk. Az Etelka sori csarnokot hetente egyszer használhatjuk, azonban a többi helyért súlyos bérleti díjat fizetünk ki. Ez is gátja annak, hogy több gyerekből válogathassunk. Azt határoztuk el, hogy a régiós lehetőséget még jobban kihasználjuk, azonban itt is megjelent a konkurencia, a Veszprém és a PLER, így nincs könnyű dolgunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A negyedik kapus

Az már biztos, hogy egy játékos követi Zoran Kurtes edzőt a súlyos anyagi gondokkal küszködő… Tovább olvasom