Délmagyar logó

2018. 02. 25. vasárnap - Géza -8°C | -1°C Még több cikk.

Kis sportágválasztó: Balatoni tekergő - a túrakerékpározás

Különleges vállalkozásba kezdett lapunk sportrovata: rendszeresen bemutatunk egy olyan sportágat, amelynek technikája, fortélyai kevésbé ismertek az emberek számára. Mert futballozni, pingpongozni mindenki próbált már. De mi a helyzet a Balaton körbebiciklizésével?
„Ha a munkahelyemre öt kilométeres úton tudok betekerni, akkor nem jelenthet gondot egy nap alatt 60 kilométer sem" – ezzel a nem túl megalapozott gondolatsorral indultam neki a nyári vakáció aktív részének, a Balaton körbebiciklizésének. Hamar kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a képlet (főleg nem egy tízkilós csomaggal a hátsó keréken), de azért sikerült teljesíteni a célokat sportágválasztó sorozatunk rendhagyó részében.

Fontos a belső

Egy hét alatt körbetekerni a magyar tengert egyáltalán nem számít emberfeletti tettnek. Tapasztalt bringások egy nap, 10-11 óra alatt megjárják a távot, amely alapesetben kicsivel több mint 200 kilométer. Mi egy tízfős kis csapattal – Laci, Gyöngyi, Atesz, Juci, Peti, Szandi, Tomi, Niki, Pisti és Katinka – indultunk neki a túrának, öt „tekerős" és két pihenőnappal számolva egy hetünk volt a feladatra. Egész jól összeszedtük a legfontosabb cuccokat, volt nálunk pumpa (igaz, elromlott), defektjavító felszerelés, csavarkulcsok (azok is eltörtek) és térkép. Aki kicsit okosabb nálunk, az vihet mondjuk tartalék belsőt, hogy ne 1300 forintért kelljen megvennie azt egy útszéli szakitól. Meg nem árt, ha tesz a túra előtt egy nagyobb körutat, mert nem biztos, hogy az az ülés, amelyen a munkahelyre kényelmesen eljutunk, tízszer akkora távon is kényelmes.

A tízfős csapatunk. Jobbra a kukibugyi.
A tízfős csapatunk. Jobbra a "kukibugyi".
Fotó: egy segítőkész hölgy a kilátón

Semmiből nem jó a 42 fokos

Balatonaligáról kezdtük a túrát. Fekete Lajosnak, a Szegedi Kerékpáros Sport Klub vezetőedzőjének köszönhetően egyedül nekem volt profi biciklisruhám, amelyen az ülőrész ki van párnázva. Bár a haverok előszeretettel megtaláltak emiatt, és a „kukibugyi" kifejezés is előkerült, akkor már csöndben voltak, amikor nekik sajgott a hátsójuk, nekem viszont nem. Első nap Fonyódig mentünk a déli parton, ez kitérőkkel együtt valamivel több mint 60 kilométer. A hőségben hamar rájöttünk, hogy a 42 fokos sem a melegből, sem az emelkedőből nem optimális, sőt még pálinkából sem a legjobb ilyenkor. 10 liter folyadékkal, néhány ruhás balatoni csobbanással és egy kis szereléssel azonban este tízre megérkeztünk a kempingbe. Másnap Keszthelyre eltekerni jóval könnyebb volt, a 34 kilométeres etap után belefért a városnézés is. A harmadik napon, a Badacsony felé haladó 28 kilométeres úton már azért fáradtunk, ezt elősegítette a szigligeti várhoz tett kitérő is, továbbá az északi partra jellemző emelkedők sem váltak a kedvenceinkké. Itt alakult ki az a mondás, hogy a fékezés emberiség elleni bűntett, valamint az is, hogy bár az életben nem jó lefelé tartani a lejtőn, a biciklin meg lehet szokni az érzést. Éjszakai érkezés után egy gondtalan pihenőnappal ünnepeltük a táv első felének teljesítését.

Nekem a Balaton a Riviéra. Kollégánk csodás tájakon tekerhetett. Fotó: Nagy Katinka
Nekem a Balaton a Riviéra. Kollégánk csodás tájakon tekerhetett.
Fotó: Nagy Katinka

Emelkedő vagy karóba húzás?

A badacsonyi indulásnál éreztük, hogy ez a nap lehet a legnehezebb, az egyre növekvő emelkedők, az izmok fáradtsága, a tihanyi látogatás és az előttünk álló 49 kilométer miatt. Ám mivel nem versenyről volt szó, bőven volt lehetőség a pihenésre. A biciklikörút egyébként kiválóan ki van táblázva, összesen egyszer-kétszer tévedtünk el, ivókutakat viszont csak elvétve találtunk, minden igényt kielégítő bringapontba pedig kizárólag Balatonakaliban futottunk bele. Tihany felé tartva azért elgondolkoztunk, hogy vajon a keszthelyi kínzómúzeumban látott karóba húzás vagy az emelkedőn biciklizés lehet-e a fájdalmasabb, de az apátság látványa megérte a szenvedést. Füredről csak azért nem mentünk Aligáig, csupán Keneséig, mert ott nem találtunk szállást, így az ötnaposra tervezett tekerést eggyel megtoldottuk. De legalább egy pizzériában együtt nézhettük meg, hogy szegedi pólósokkal a keretében hogyan nyert vb-aranyat a magyar válogatott a világbajnokságon. A zárónap már ujjgyakorlat volt, ahogy közeledett a kiindulási pont, egyre könnyebben mentek a biciklik.

Kilátás a szigligeti várból.
Kilátás a szigligeti várból. Nem csúnya.
Fotó: Nagy Katinka

230 kilométer

A konklúzió? Az biztos, hogy egy ilyen túrán kiszellőzik az ember feje, nem gondol a problémákra, a munkára. Megdöbbentő, hogy milyen szép tájakat lehet látni hazánkban is, amikor egy kicsit megmozdulunk. Ha nem is emberfeletti teljesítmény, aki teljesíteni tudja a Balaton körüli, a kitérőkkel együtt körülbelül 230 kilométeres távot, nagyot bizonyít vele saját magának. Az pedig szintén tuti, hogy a túra végén sokkal jobban esik majd ránézni a magyar tengerre, mint korábban.

A cikksorozat korábbi részei

Karfiolfülűek földjén - a birkózás
Párbajtőrbe csalva - a vívás
Guríts, ha bírsz! - a teke
Menő a kapussors - a jégkorong
Drótkötél, kávé, neoprén ruha - a wakeboard
Ahol centiken méterek múlnak - az íjászat
Harc és művészet - a kendó
Nincs fék, nincs félelem - a salakmotor
A vitorlázás, avagy a hollandiról repülő
Ne lepődj meg, ha vizes leszel - a kajak-kenu
A búvárúszás és a medence palackos urai
Amerikai futball, a kemény legények játéka
Cselgáncs, az esés művészete

Olvasóink írták

  • 7. kilo 2013. augusztus 13. 12:47
    „En mar tekertem korbe a bringauton (inkabb bringagyalazat), akkor az 1 napos ut utan 1 hetig alig birtam megmozdulni, a legjobban a csukloim es a vallam ment szet.
    Iden viszont a Balaton Marathonon mentem, szinten 1 nap, de orszaguton lehet menni. Osszehasonlithatatlan! Lehet bringazni, lehet elvezni, nezelodni, nem a tuleles a tet. Ja es masnap mar ujra bringan voltam, alig ereztem meg.
    Persze hozza kell tenni, hogy elotte nem art edzeni, ha valoban elvezni akarjuk.”
  • 6. CsImre 2013. augusztus 12. 21:48
    „Negyedszer kerültem a Balatont idén. A táj csodálatos, egyre több vendéglátós készül a biciklisek fogadására. Az önkormányzatok hozzáállása viszont siralmas, a táblázás egyre csak fogy, minél több helyen igyekeznek a bicikliseket alárendelni, a vasúti átjáróknál kalodákban kell keringeni, és a legszebb táj sem élvezhető, amikor az ember azt figyeli, mikor jön egy 20 cm magas bukkanó a kerékpárúton, ebből ugyanis nem kevés van.”
  • 5. pachakuti 2013. augusztus 12. 17:45
    „Háromszor teljesítettem a Balaton Kör versenyt szenior kategóriában, ebből egyszer a hivatalos szintidőn belül.”
  • 4. stewenson 2013. augusztus 12. 13:39
    „2. v.imre 2013.08.12. 11:09 Gratulálok, az tényleg szép teljesítmény! Többed magammal idén is, tavaly is körbetekertem a Balcsit. Idén úgy terveztem, hogy Szegedről biciklivel megyünk és azzal is jövünk vissza (tehát vonat igénybevétele nélkül), de sajnos a társak nem voltak vevők az ötletre. Talán majd jövőre!”
  • 3. Podesta 2013. augusztus 12. 13:11
    „Csatlakozom az előttem szólokhoz! Valóban szép teljesítmény!
    Ja és hatalmas respekt Söminek!”
  • 2. v.imre 2013. augusztus 12. 11:09
    „Csodálatos a Balaton télen-nyáron. Magam is ajánlhatom ezt a kerékpáros túrát fiatalnak-öregnek. Egy emlék az 1950-s évek végéről, a 60´s évek elejéről. Akkori szőregi felső általános iskolás fiúk több nyáron át megismételve tették meg ezt a kerékpár túrát Szőregről oda-vissza! Nem vonattal kisegítve. Vállalkozó kedvű gyerekek! Csiribis Jani, Bodrogi Pista és mások. Hol volt az utak minősége a maihoz képest? Ha összeadnám az összes időt, amit a Balatonon töltöttem 1955-től napjainkig, kb. 2 év kijönne.”
  • 1. teraszmosó-katona 2013. augusztus 12. 10:46
    „Gratulálok ehhez a megterhelő túrához István. Büszke vagyok Rátok! Erőt, egészséget kívánok Nektek!
    T-Katona”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vágó Fanny BL-góljai

Az MTK megkezdte szereplését a női labdarúgó Bajnokok Ligájában. Tovább olvasom