Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Kis sportágválasztó: Guríts, ha bírsz! - a teke

Különleges vállalkozásba kezdett lapunk sportrovata: rendszeresen bemutatunk egy olyan sportágat, amelynek technikája, fortélyai kevésbé ismertek az emberek számára. Mert futballozni, pingpongozni mindenki próbált már. De mi a helyzet a tekével?

Mi lehet olyan nehéz a tekében? – kérdezhetik azok, akik még nem próbálták. Egy sörözés mellett valóban könnyen eldobálgat az ember, ám amikor 120 vegyest kell teljesíteni, abba bizony el lehet fáradni. Hogy ezt a felvetést teszteljem, kipróbáltam a sportágat – mi más is lett volna erre a legalkalmasabb hely, mint a Szegeden zajló 11. WNBA-NBC nemzetközi A kategóriás világranglista-verseny.

A felkészülés

Mivel az utóbbi tizenöt évben összesen ha kétszer tekéztem, úgy gondoltam, két dologra mindenképpen szükségem lesz: egy edzőre és egy felkészülési programra. Előbbiből kiválót találtam, hiszen Zapletán Zsombor, a Szegedi TE világbajnoka mindent tud a sportágról, utóbbi viszont rövidre sikerült: egy egyórás edzés fért bele hétfőn az újszegedi teke- és bowlingcentrumban.

Mester és tanítványa. Fotó: Frank Yvette

– Ez a régi jugoszláv stílus, ne erőltesd – mondta Zsombor, amikor jobb lábbal léptem, és jobb kézzel indítottam útjára a golyót (ami egyébként 2,8 kilogramm). Elmondta röviden a hagyományos technikát is: három lépésből oldjam meg a dobást, ballal indítok, majd lendítek, és a harmadiknál előredőlve, a bal kezemet hátratéve jobbal célozzam meg a bábukat. Leírva egyszerűnek hangzik, ám higgyék el, nem az. A teke közel sem az a „kocsmasport", aminek sokan gondolják.

– Ez így nem jó, Zsombor, mert sok üreset dobok – érveltem az edzőmnek.
– Eleinte ezzel ne foglalkozz, mindenkinek sok az üres az elején – válaszolta.
– Az nem jó, mert eredménykényszer van – feleltem.

Az edzésen dobott 120 vegyest végül jónak közel sem mondható 268 fával zártam. Hogy viszonyítani lehessen: a maximum 120-szor kilenc, azaz 1080, de ez nyilván elérhetetlen – a szegedi pályacsúcsot a szerbiai Zavarkó Vilmos dobta 2008-ban 723 fával.

Az edzői várakozás

A verseny előtti napon ugyanúgy készültem, mint mesterem, vagy a másik szegedi világbajnok, Kakuk Levente: elmentem fodrászhoz. Ez persze nálam és Zsombornál csak véletlenül alakult így, Kakuk viszont rendszeresen „versenysérót" vágat.

Öröm a köbön. Fotó: Frank Yvette

Mivel a világkupára klubszínekben lehetett nevezni, én nevelőegyesületemet, a Tótkomlósi TC-t képviseltem. Egyrészt azért, mert a TTC-nél van az igazolásom ifjúsági futballistakorom óta, másrészt pedig azért, mert nem hiszem, hogy indult valaha tótkomlósi sportoló tekevilágkupán. Így egy első helyet már a nevezéskor zsebre tehettem.

– 280 és 300 fa közötti teljesítményt várok – mondta a rajt előtt Zsombor. Hogy drámaian fogalmazzak: egyéni csúcs kellett, hogy megfeleljek a célkitűzésnek, de a „nagy álmom" a 300 fa volt.

Az egyéni csúcs

A csütörtöki első sorban kaptam helyet a Szegedi VTV sportszerkesztőjével, Bittmann Emillel, valamint a 85 éves Csamangó Feri bácsival. Róla elég annyit tudni, hogy már több mint 120-szor futotta le a maratont, legutóbb tavaly.

Bittmann kollégával készülődünk. Fotó: Frank Yvette

Bár még éreztem a hétfői edzés utáni izomlázat, nagyon bekezdtem! Az első harmincból 85-öt dobtam, ami részsikerként kiváló motivációt adott. Bár sokak (mindenki...) szerint nem ezen múlott, én a piros golyókat erőltettem, a lilákat ekkor még pihenni hagytam. Később visszaesett a játékom, kénytelen voltam színt cserélni. A tarolásban (amikor addig kell dobni, amíg mind a kilenc bábut le nem üti az ember) az edzés után sokat fejlődtem, ám az üreseket így sem tudtam elkerülni. A Szegedi TE játékosai a szezon első felében az összes meccset figyelembe véve körülbelül 12-14-szer hibáztak, nekem 120 dobásból összejött 38...
Így egyre csökkent az átlagom, a második 30-ból 77, a harmadikból 72 fát értem el. 234-nél jártam, így az utolsó sorozatban elég lett volna 66-ot dobnom a 300 fás határhoz.

Egy nem klasszikus technika. Fotó: Frank Yvette

Talán épp az volt a baj, hogy számolgattam: a „telizést" (amikor minden dobásnál kilenc fáról indul az ember) öt egyessel kezdtem, ráadásul mindig a szélső fát találtam el. Meg is jegyeztem, hogy ha lenne olyan részfeladat a tekében, mint mondjuk a punteré az amerikai futballban, arra kiváló lennék – akár le is igazolhatnának „szélezőnek". A vége ennek a 30 dobásnak 58 fa lett, így az utolsó, zsinórban dobott nyolc üres után 292 fánál álltam meg az összesítésben. Az első csalódás után már tudtam örülni az eredménynek, amellyel a 174 indulóból minden bizonnyal a 174. helyen végzek.

Kanyarodj! Fotó: Frank Yvette

Az értékelés és a jövő

Edzőm, Zsombor elégedett volt, és látta bennem a fejlődési lehetőséget. Néhány dobásért külön is megdicsért, azon pedig, hogy elfáradtam, és szétesett a játékom, elmondása szerint nem kell meglepődni. Az egyéni csúcs összejött, a 300-as álomhatárt pedig majd jövőre, a 12. szegedi világranglista-versenyen érem el.

A cél: Zalaegerszeg! Fotó: Frank Yvette

Összesítve: három nap alatt egy világbajnok edző segítségével 24 fát javultam. Ha ebben a tempóban fejlődök, a május 10-én kezdődő zalaegerszegi vb rajtjára megdobom a maximális, 1080 fát...

A cikksorozat korábbi részei

Menő a kapussors - a jégkorong
Drótkötél, kávé, neoprén ruha - a wakeboard
Ahol centiken méterek múlnak - az íjászat
Harc és művészet - a kendó
Nincs fék, nincs félelem - a salakmotor
A vitorlázás, avagy a hollandiról repülő
Ne lepődj meg, ha vizes leszel - a kajak-kenu
A búvárúszás és a medence palackos urai
Amerikai futball, a kemény legények játéka
Cselgáncs, az esés művészete

Olvasóink írták

  • 1. Podesta 2013. január 11. 21:18
    „Perfekt! :)
    Gratulálok a "szélezőnek"!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Temesy Team: cseréptöréstől a szemináriumig

Megyei utánpótlásklubokat bemutató sorozatunkban ezúttal a szegedi székhelyű, ám hamarosan további négy településen is megtalálható Temesy Teamet mutatjuk be. Tovább olvasom