Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Kis sportágválasztó: nincs fék, nincs félelem - a salakmotor

Különleges vállalkozásba kezdett lapunk sportrovata: rendszeresen bemutatunk egy olyan sportágat, amelynek technikája, fortélyai talán kevésbé ismertek az emberek számára. Mert futballozni, pingpongozni mindenki próbált már. De mi a helyzet a salakmotorozással?

„Nincs fék... Nincs váltó... Nincs félelem..."

Az idézet a gyulai Speedway Club salakmotorosainak weboldaláról származik, és hűen összefoglalja, miről is szól a sportág dióhéjban. Ettől függetlenül úgy gondoltam, mivel Csongrád megyében is éledezik a salakmotorsport (bár a legendás versenyek visszacsempészése még távolinak tűnik, elképzelhető, hogy a közeljövőben újra lesz minőségi pálya a megyében), megéri kipróbálni ezt a látványos és ránézésre veszélyes sportágat.

Az első tanácsok. Galéria: Kiss Zoltán

Harap a gép

Segítséget Nagy Róberttől, többszörös magyar bajnok versenyzőtől, a szegedi  Big's Motor Sport Club vezetőjétől kértem, aki nemcsak hazánkban, hanem Angliában is komoly eredményeket ért el. A helyszín Gyula, a helyi sporttelepen kialakított pálya (ezúton is köszönet
 Szilágyi Sándor klubelnöknek a lehetőségért), az időpont pedig a 2011-es évzáró edzés volt.

Nagy tumultus fogadott, nem csoda, hiszen mindenki, kicsit és nagyok is ki akarták használni az idei utolsó lehetőséget a salakmotorozásra, egy nagypapa például unokájával érkezett, mindketten mentek pár kört a salakon. „Csak nem lehet olyan ördöngösség" – gondoltam ekkor.

A sisak, és ami mögötte van. Galéria: Kiss Zoltán

– Öltözz, aztán tartok egy gyorstalpalót – mondta Nagy Róbert. Motoros-pályafutásom ezelőtt egy Simson használatában csúcsosodott ki – ezek a gépek azért jóval „harapósabbak". 500 köbcenti, több mint 70 lóerő, és ehhez mindössze 80 kilogrammos tömeg. Egy versenygép három másodperc alatt felgyorsul 100 kilométer/órára, és nem ritka, hogy a menők 110-zel is repesztenek. Persze nem nagy dolog, gondolhatnánk, de mivel a körpálya összesen 400 méteres, nem is a gyorsulás, hanem a kanyarodás okozza a gondot. Ekkor ugyanis a kormányt jobbra fordítva az első kerék szinte merőleges szöget zár be a motortesttel, így a centrifugális erő miatt balra kanyarodik a gép. Ezt a farolást nevezik szakszóval broadside- olásnak.

Ha erre képes vagy, akkor már tudsz egysmást a sportágról.

Papucsban száguldani?

– Ahhoz, hogy valaki versenyen induljon, minimum egy évet gyakorolnia kell – mondta Robi, miközben magamra húztam a bőrruhát. Tele merevítéssel, a könyöknél, a térdnél, a vállnál, ehhez illik még felvenni egy gerincvédőt, aztán ugye a sisakot, a csizmát és egy bőrkesztyűt. Nem csoda a sok előírás, a sportágban nem ritka az esés.

Papucsban szaguldani? Galéria: Kiss Zoltán

Az egyik legjellegzetesebb része az öltözéknek a vaspapucs – egy fémből készült tartozék, amely a csizmára húzva megvédi a lábbelit akkor, amikor a kanyarokban ezzel egyensúlyoznak a versenyzők. Ezért hívják vaspapucsosoknak a salakmotor-versenyzőket.

Felszökő adrenalin

Ahogy beöltöztem, egyből a tárgyra tértünk. – A motornak nincs alapjárata, így miután beindítottad, folyamatosan játszani kell a gázzal. Sebességváltót sem találsz rajta, kuplung viszont van, de azzal is óvatosan bánj. A jobb lábadat a hátsó támaszra tedd, a bal sokszor a levegőben vagy a salakon van menet közben, segít egyensúlyozni – mondta Robi.


És ami a legfontosabb: a motoron nincs fék. – Ha meg akarsz állni, ami ugye tanácsos egy idő után, várj, amíg a motorfék lelassít, majd húzd be a kuplungot, és a gázzal játszva várd meg, míg teljesen lelassulsz – szólt a tanács.

Gyakorlati gondok

A rajt előtt éreztem, ahogy megy fel bennem az adrenalin, és még úgy is volt bennem félelem, ha nem a versenyeken látható, kipörgő gumikkal indultam, hanem óvatosan, csúsztatott kuplunggal. Egy pillanatig sem éreztem, hogy uralnám a helyzetet, egy kisebb gázfröccsel is hatalmas erő szabadult fel a motorból.


Megállnom sikerült, még az első kör vége előtt, csak azt nem tudom, hogyan – mindenesetre ahogy Robi futott felém, kitaláltam, hogy nem így kellett volna. – Nem volt ezzel baj, de bátrabban bánj a gázzal – mondta, ám ezt a tanácsát nem fogadtam meg. Összesen két kört mentem, a hátralévő részben már nem volt gondom, jó simsonosként bedöcögtem.

A broadside-olás elmaradt... Túléltem, a motor is, és ezúttal csak ez volt a lényeg.

Olvasóink írták

  • 1. fer981 2011. november 02. 14:01
    „Én is szivesen kipróbálnék egy ilyen motort!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Molnár László: 53 éve a férfi vízilabdának él

Mi lett vele? sorozatunkban most a Szeol AK egykori vízilabdázójával, a 60 esztendős Molnár Lászlóval beszélgettünk. Tovább olvasom