Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 20°C Még több cikk.

Kis számára már csak szép emlék a futsal

Kis Krisztián a megye legjegyzettebb futsaljátékosa – volt. Az elmúlt nyáron eldöntötte: felhagy a futballnak a teremváltozatával, elég lesz neki az NB II-es Makó FC-re koncentrálnia.
A legutóbbi hat fordulóban az NB II-es Makó FC labdarúgócsapata mindössze négy pontot gyűjtött. A visszaesés következtében a zöld-sárgák visszacsúsztak a tabella 11. helyére. Afelől érdeklődtünk a gárda egyik legrutinosabb játékosától, Kis Krisztiántól, mennyire reális az együttes jelenlegi pozíciója.

– Sajnos azt kell, hogy mondjam, a pillanatnyi formánk alapján a helyünkön vagyunk, viszont a valós tudásunk szerint az első hat között kellene állnunk – jelentette ki a 31 éves ballábas futballista. – Úgy látom, több oka is van, hogy elmaradunk a szurkolóink által elvártaktól. Talán azzal kezdeném, mi aztán tényleg amatőrök vagyunk, a játékosok fizikális állapotán meglátszik, hogy munka után járunk edzésre, de azt sem hallgathatom el, sajnos akadnak hozzáállásbeli problémák is. Arról nem beszélve, a rengeteg sérülés ugyancsak hátráltatja a jobb szereplésünket. Meghatározó játékosok dőltek ki hetekre, és mivel meglehetősen rövid a kispadunk, a 18–19 éves fiataloktól nem várható el, hogy ők húzzák a szekeret. De a rutinosabbak között sem mindenki nyújtja azt, ami elvárható lenne.

Tesitanár Mártélyon

Krisztián immár nyolcadik éve testnevelő a Mártélyi Általános Iskolában. Jól érzi ott magát, megbecsülik a munkáját.
– Tartok órát elsősöktől a nyolcadikosokig minden évfolyamnak. Aranyosak a gyerekek, olvassák a csapatom eredményeit, mindent tudnak a Makóról, és bizony, ha kikapunk, a zrika sem marad el.

A statisztika azt mutatja, tavasszal mindig kivirul a gárda, lényegesen jobban szerepel, mint az őszi szezonban.
– A számokkal, az elért eredményekkel nem lehet vitatkozni. Nálunk az már tendencia, az év vége felé a csapat mentálisan, fizikálisan elfárad. A téli alapozáskor majd megint feltöltődünk, aztán tavasszal újra szárnyalunk.

Az elmúlt idényben még balhátvédként segítette csapatát, a most zajló szezonban egy sorral feljebb került, a középpályán elsősorban a labdaszerzés a feladata.
– Jobb itt nekem. Sosem voltam gyors játékos, nem biztos, hogy jól jönnék ki a villámléptű szélsők utáni rohangálásokból. A középpályán viszont a helyezkedés, a technikai tudás a döntő, úgy érzem, ezek terén jól állok. Az is igaz viszont, az ellenfél kapuja elé csak ritkán kerülök, a rengeteg ütközés, labdaszerzés sok energiámat felemészti.
Krisztián nemcsak a hagyományos zöld gyepen rúgja a labdát, a teremben is vitézkedett. Hogy nem rosszul, azt az is mutatja, a futsalválogatott mezét 14-szer húzhatta magára. A nyártól már csak a nagy pályára koncentrál.

– A tavasz bebizonyította, ha vasárnaponta végigjátszottam a Makóval a bajnokit, a másnapi, szentesi futsalmeccsre nem tudtam kipihenni magam. Fáradt voltam, több olyan találkozó is akadt, melyeken gólokat kaptunk miattam. Úgy döntöttem, ha nem tudok hasznára lenni a csapatnak, akkor abban csak a nevem miatt nem akarok ott lenni. Elég volt a „kétlakiságból" a több mint tíz esztendő.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy éve sikerült nyerni

A hazai bajnokik után megkezdődik a nemzetközi kupaszereplés a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapata… Tovább olvasom