Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 18°C | 33°C Még több cikk.

Kiss Zsolt: elmúltak a mézeshetek

Miután júliusban elvette szerelmét, Laluska Esztert, Kiss Zsolt, a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdázója és újdonsült felesége az Egyesült Államokban töltötte nászútját. A mézeshetek azonban elmúltak, a Kolti becenevű kosaras már a szezonrajtra edz, és erősíti januárban műtött térdét – árulta el tegnap a szegedi Reök Kávéház és Étterem teraszán.
– Hogy telt a nászút?
– Köszönöm, remekül. Eszterrel nagybátyámnál, az Egyesült Államokban voltunk, megnéztük a Grand Canyont, bejártuk San Fransiscót, San Diegót és Los Angelest is, utóbbi városban megnéztük a helyi női együttes, a Sparks meccsét a Connecticut Sun ellen – az ottani kosárlabdalázra jellemző, hogy közel nyolcezer drukker volt kint a találkozón. El kell mondanom, nagyon tetszik a házasélet, persze nem sok változás történt, hiszen korábban is együtt éltünk.

– Legutóbb májusban játszott tétmeccset. Hiányzik már?
– Két hete kezdtük a felkészülést, itt volt már az ideje. Jólesett újra látni a fiúkat, a csapatot. Persze én a nyáron is edzettem, rehabilitációs kezelésekre jártam, hiszen januári sérülésem óta még mindig nem százszázalékos a térdem. Ráfér az erősítés, fáj is néha, de bízom benne, a rajtra rendben lesz.

– Milyen csapat lesz idén a Naturtex-SZTE-Szedeák?
– Nem egyszerű válaszolni erre, hiszen sok függ még attól, hogy a remek képességű Nebojsa Dukics mellett milyen légiósokkal sikerül még megerősíteni a keretet. Ha Nyilas Pista Ausztriába távozik, ő biztosan hiányzik majd, Farkas Attila viszont nagy erősségünk lehet, tehetséges, ruganyos játékos. Egyelőre nem lehetett felmérni, milyen erőt képvisel a csapatunk, így nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.

Kiss Zsolt mosolyogva várja az első bajnokit.  Fotó: Karnok Csaba
Kiss Zsolt mosolyogva várja az első bajnokit.
Fotó: Karnok Csaba

– A szurkolók körében sokan a rájátszásról beszélnek.
– Persze, a drukkerek mindig optimisták. Tavaly is, amikor volt egy jó szériánk, mindjárt azt kezdték el számolgatni, hogyan kerülhetünk a legjobb nyolc közé, de az akkor nem volt reális elvárás. Idén, a második A csoportos évünkben talán több esélyünk lehet, de így is borzasztóan nehéz dolgunk lesz.

– Milyen szezont vár önmagától?
– Ez még nehezebb kérdés, mint a csapat sorsáról szóló, hiszen sok függ a térdemtől. Sajnos már korábban tapasztaltam, amibe egyszer belenyúlnak, az sosem lesz többé tökéletes, de remélem, a fájdalom hamarosan elmúlik.

– A nyári szünetben a férfi válogatottunk elbukta az Eb-pótselejtezőket, Finnország és Portugália mögött csak harmadik lett háromcsapatos csoportjában. Ez nagy csalódás.
– Valóban az, főleg úgy, hogy korábban, a selejtezőkön nem sokon múlt a kvalifikáció kiharcolása. Persze kívülről könnyű nyilatkozni, az okokat a szakmai stábnak kell tudnia, de az biztos, hogy több volt a csapatban. Reméljük, két év múlva sikerül kijutni a kontinensviadalra.

– Ha szezonnyitás, akkor Paks – a Szedeák tavalyhoz hasonlóan ezúttal is egykori csapata, az Atomerőmű otthonában kezdi meg a bajnokságot.
– Mosolyogtam, amikor megláttam a sorsolást, de az is eszembe jutott, idén sem lesz könnyű dolgunk, ha meg akarjuk szorongatni a paksiakat. Átalakult a csapatuk, az egykori egerszegi sikertréner, Völgyi Péter lett az edző, aki jól ismert játékosait is hozta magával. A dobogóra várom az Atomot, ennek ellenére nem feltartott kezekkel lépünk majd pályára.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem Baksán és Törökön múlt a jobb magyar szereplés az Universiadén

Szerda este 40 órás utazás után hazaért a kínai Sencsenből, a 26. nyári Universiadéról a magyar vízilabda-válogatott. Tovább olvasom