Délmagyar logó

2016. 05. 27. péntek - Hella 14°C | 27°C

˝Kiszerimebábatag!˝

Legendák terjednek a régi megyehármas meccsekről. Ezt személyesen is megtapasztalhattam, Forráskúton sok-sok élménnyel gazdagodtam. Egy ilyen történetet elevenítek fel.
Mit is írjak? Az elmúlt években mindig a MOL-Pick Szeged férfi kézilabdacsapatához kapcsolódó humoros történetet elevenítettem fel. Most azonban irány a futballpálya, hiszen egykor aktív részese voltam a világ legnépszerűbb játékának.

A pályafutásomat, miután 19 évesen hátat fordítottam az atlétikának, Forráskúton kezdtem. Itt lettem igazolt labdarúgó. Itt tanultam meg, hogy sört nemcsak a meccs után, hanem az edzés végén is lehet inni. A megyeháromban vitézkedtünk, akkor még nem volt tao, így néha bizony embertelen körülmények között kellett játszanunk. A pusztamérgesi „San Siro" inkább egy motokrosszpályára emlékeztetett, de Domaszéken is előbb a vakondtúrásokat kellett eltüntetni, utána lehetett csak játszani. Öttömösön a görbe felső kapufával is meg kellett birkózni, mert az idő vasfoga rendesen elhajlította a fa kapufát. Volt olyan meccs, hogy az ifisták már a buszra vitték a szerelésünket, mert a helyi nézők – ez Tömörkényben volt, mert ők voltak az Fkút legnagyobb riválisai – a lefújást követően megkergettek bennünket.

Ekkor tanultam meg, mit jelent az, hogy „Szélcsövisz!" – szélső, segíts vissza védekezni, rövidítve –, meg azt, hogy „Indíjjad a Robit!".

Jó kis csapatunk volt, remek közösség, én voltam egyedül légiós, a többiek helyiek, remek emberek, és tényleg jó focisták. 
 
Forráskúton szeretik a focit. Illusztráció: DM
Forráskúton szeretik a focit. Illusztráció: DM

Egy idő után minket is elért a „profizmus" szele, így jöttek Dorozsmáról és Szegedről is játékosok. Emlékszem, annak különösen örültem, hogy Gallai is hozzánk jött „derezsmáról", mert életem első megyehármas meccsén akkorát csavart alám, hogy a 16-os oldalvonaláról az oldalvonalon túlra estem, a combomról lejött a bőr, 2 percig nem is kaptam levegőt. 

Jött Markó Józsi, Kristó Józsi, Soós Pista, jók lettünk, meg is nyertük a bajnokságot, mentünk a megyekettőbe, majd a levesbe, mert érintés nélkül kiestünk. De jó banda volt, ha kikaptunk, akkor is ment a tréfa, azért játszottunk, mert szerettünk futballozni. Három csatárral nyomtuk, én a szélen, Kristó Józsi jó magas volt, így ő középen, Czékus Jóska a másik szélen, szóval támadtunk, ha tudtunk. Váltottunk, nekünk szerencsére „Pinyő módra" nem kellett tolódnunk, de próbáltunk zavart okozni az ellenfél védelmében. Ment a meccs, éppen futok át jobbról balra, akkor még gyors voltam, Kristó Józsi pedig hozzám szól. „Robi! Csináljuk meg! Kiszerimebábatag!" Futok, gondolkodom. Mit? Ezt hol gyakoroltuk? Nézzek rá! Súgja: „Kiszerimebábatag!" Elveszítjük a labdát, támad az ellenfél, a Földeák – de ismét mi mehetünk előre. Szöglet! „Kiszerimebábatag!" – szól megint Józsi! „Szélcsövisz!" – oké. De mi a nyavalya ez a „Kiszerimebábatag?" Vége a meccsnek. Iksz lett, 1–1. Ülünk az öltözőben, pontot szereztünk, az angol fociból tudjuk, hogy ez még sokat érhet, viszont a végén nem befolyásolta a sorsunkat, mentünk vissza a megyeháromba. 

Jön Józsi, mondja, hogy miért nem csináltuk meg? Gondolkodom, hogy mit? Már-már lelkiismeret-furdalásom van, hogy miattam nem nyertünk, amikor megszólal a csapattársam. „Robi! Ennek semmi értelme. Meccs közben találtam ki, de innentől kezdve csinálunk rá egy támadófigurát!" Ennyi! Szóval azóta tudom, hogy mivel lehet zavart okozni a pályán, elég csak feltenni: „Kiszerimebábatag?!" Próbálják ki! Megéri! A tekintet majd mindent elárul.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

No gól, no parti! - edzők a nyilatkozatok 2015-ből

No gól, no parti! - edzők a nyilatkozatok 2015-ből
Amióta bevezettük a játékosok osztályzását, illetve az edzői nyilatkozatokat, egyre több és jobb a vidám, vicces, néha gúnyos megjegyzés. Tovább olvasom