Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Klampár, a pingpongvaluta

Szombaton bebizonyosodott, Klampár még mindig ász a magyar asztaliteniszsportban: soha annyian nem voltak az egykori szegedi Móricz iskola tornatermében, mint a Floratom–Békés extraligás összecsapáson. Az érdeklődés nem annyira a találkozó élességének, mint a vendégeknél játszó világbajnok Klampár Tibornak szólt, s annak a csemegének, amit Kristonnal, az 1983-as ob-n párosban aranyérmet nyerő társával vívott.
Klampár szíve még mindig a pingpongért dobog. Fotó: Schmidt Andrea
Már az utcán parkoló gépkocsik száma is sejtette, valami nagy dolog készül Szegeden az egykori Móricz iskola tornatermében, a Floratom-Szeged AC birodalmában. A terem emeleti nézőtere már a házigazdák Békés elleni extraligás mérkőzésének kezdetére megtelt, így néhányan megpróbáltak a küzdőtéren megbújni.

– Hát ez nem sokáig tartott – mondtam a párosok küzdelmének végeztével Klampár Tibornak, miután a hazai duó, Dudás és Kriston simán verte a békési párost.
– Zavarhatom egy rövid időre? – folytattam.
– Persze. Mit kér? Autogramot? Ja, nem? Az újságnak is szívesen nyilatkozom. Magára terítette a törülközőjét, s a terem oldalához húzódtunk.
– Na, itt beszélgethetünk, hiszen nem én kezdem az egyeseket. A csuklómtól a könyökömig úgy fáj a kezem, hogy sokszor alig érzem. Most meg napok óta itt a bal oldalon – s megmutatja – nagyon kellemetlen szúrást tapasztalok. Hú, most is előjött, kellett nekem előhozakodni vele. Az orvosok sem tudják, hogy mi a fájdalmam oka – tárja szét a kezét a hetvenes és nyolcvanas évek világsztár pingpongosa. Majd amikor rákérdezek, hogy miért éppen a Békést választotta klubjának, készségesen elkezd mesélni.

– Mint tudja, 16 évig Ausztriában játszottam. Kiöregedtem már abból, hogy utazgassak minden hét végén, s négy évvel ezelőtt úgy döntöttem, keresek egy olyan magyar csapatot, amelyben esetleg edzősködöm és játszom is. Felhívtam telefonon a Szegedet, a Hévízt, a Kaposvárt és a Békést. Szegeden azt mondták, nincs még erős szponzoruk. Hévízen nem volt igény a játékomra. Maradt Kaposvár és Békés, ez utóbbi mellett döntöttem, mert azt mondták: a főnök, Balogh úr nagyon remek ember. Nem is csalódtam benne.

A nyolc évvel fiatalabb Kriston nagy csatában verte volt spartacusos klubtársát
Miután Dudás a kissé visszafogott kezdés után legyőzte Baranyit, s Kriston simán verte a román idegenlégiós Farcast, Klampárnak is újból asztalhoz kellett állnia, s abban egyeztünk meg, hogy majd folytatjuk a beszélgetést. A csapat- és páros (Jónyerrel) világbajnoki címmel, Világkupa-győzelemmel és olimpiai negyedik hellyel rendelkező nagy öregre a hazaiak joghallgató pingpongosa, Lukács várt. Az első játszmát simán nyerte a fiatal szegedi. Majd Klampár a másodikban egyenlített. A harmadik azonban ismét a hazai játékosé volt.

– Csak nem fárasztja el magát az öreg – mondogatták a nézők, amikor a negyedik szettben 2–2 volt az állás. Következett a döntő parti, s nyert.
– Hiába, a kort nem lehet meghazudtolni. Amit korábban meg tudtam csinálni, az ma már nem megy. A fiatalok pedig lelkesek, gyorsak, s mind engem akar megverni. Bezzeg egymás ellen nem hajtanak ennyire – mondta mosolyogva Klampár.

Bohács az ifiválogatott Kaisert, Dudás Farcast kényszerítette megadásra, majd Kriston és Dudás verte izgalmas csatában Kaisert. Már 8–3-ra vezettek a hazaiak, egyébként az őszi idényben idegenben 10–6-ra nyertek a Tisza-partiak. S az elkövetkező két mérkőzés eredményétől függött, hogy mikor fejeződik be a találkozó. S tulajdonképpen ez a két összecsapás jelentette a mérkőzés csúcspontját is. Hiszen Bohács Gábor és Kriston Zsolt is volt csapattársával, Baranyival, illetve Klampárral meccselt. Tehát nagyon jól ismerték egymás képességeit, s gyengéit. A Bohács–Baranyi találkozót el lehet annyival intézni, hogy a szegedi simán nyert 3–0-ra. Annál több izgalmat hozott a két öreg párharca.

Nyert a Floratom

Floratom-Szeged AC–Békés 10–3
Szeged, 200 néző. Vezette: Vikor Sebestyénné, Vikor Bea.
A szegedi pontszerzők: Dudás és Kriston 3-3, Bohács 2, illetve a Dudás, Kriston és a Lukács, Szollár páros.

– Csak egy pörgetésem bejönne már – kiáltott a 45. évében járó Kriston, s felrúgta a törülközőtartó ládát. Szerencsére a rutinos, óriási tapasztalattal rendelkező bíró, Vikor Sebestyénné ezt a mozdulatot egy mosollyal elintézte. Erre a közönség hangja is megjött, s ez a szegedi színekben versenyzőre jó hatással volt, hiszen 2–1-re vezetett.
– Kristont csak nagyon jó formában lehet legyőzni még ma is – állapította meg a szakavatott Pótári Mihály, a valamikori bronzérmes Délép volt játékosa, miután az ötödik, mindent eldöntő szettben 7–3-ra már Klampár vezetett. A két öreg ekkor szinte húzta az időt. Az egyik törülközni ment, a másik a cipője talpát vizezte, csak hogy minél később kelljen ismét farkasszemet nézni az ellenféllel. Szemmel láthatóan a hazai pálya előnyét élvező Kristonnak tett jót a kis szusszanás, mert egymás után szerezte pontjait, 11–7-re nyert, s ezzel véget ért a bajnoki mérkőzés.

– Elfogyott a szusz. Nincs már bennem akkora kraft, mint régen volt – mentegetőzött Klampár, majd így fakadt ki: – Látja, ilyenek a mai fiatalok. Én megszakadok, ők meg eljátszogatnak. Nekik mindegy, hogy milyen eredményt érünk el. Nekem azonban nem, mert a pingpong az életem. Még egy hónapot sem hagytam ki soha.
– Na, azért emlékszem én arra, hogy voltak kényszerpihenői – vetem közbe.

– Persze, nem is tagadom, de azokat a bátyám csinálta. Én meg sajnos sokáig hallgattam rá. Egyébként nincs harag bennem, hiszen sokat köszönhettem neki. De ez a múlt, fátylat rá. Sajnos most is jobb volt a Szeged.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar Kupa: élvonalbeli sztárok vizitálnak Vásárhelyen

A férfi kosárlabda Magyar Kupa nyolcaddöntőjében, vasárnap 17 órakor, a PVSK-Pécs EXPO lesz a… Tovább olvasom