Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Koccintás vörösborral

A szegedi úszófenomén, a 86 esztendős Bánki Horváth Béla a San Franciscóban rendezett szenior úszó-világbajnokságon háromszor állhatott fel a dobogó tetejére, egyszer pedig annak második fokára.
Abban bíztak a vetélytársak, hogy Bánki Horváth Béla ezúttal kihagyja a San Franciscóban, a Stanford Egyetem úszókomplexumában rendezett tizenegyedik szenior világbajnokságot.

Reménykedtek, mert így jócskán nőttek volna esélyeik. A riválisok nagy szomorúságára azonban Béla bácsi ott volt a vb-n, és ha már egyszer elindult rajta, természetesen a sikerek, a győzelmek sem maradtak el.

– A 85–89 évesek korcsoportjában hat versenyszámban neveztem – mesélte a szegediek hátúszó királya. – A 200 m háton új Európa-csúccsal, 4:08.30 perccel, tízméteres előnnyel lettem világbajnok. Viszont a 100 hátat „csak" benyúlással nyertem. A harmadik aranyérmemet 800 m gyorson szereztem, méghozzá úgy, hogy csak az első száz métert úsztam ebben a formában, a szabályok megengedték, hogy a többi hétszázat
Még nem unta meg

Az immár hétszeres világbajnok Bánki Horváth Béla ebben az évben még versenyez Egerben, Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Csongrádon. Jövőre pedig vár rá az Európa-bajnokság, melyet Szlovéniában, Kranjban és Bledben rendeznek. Újra csak fölöslegesen reménykednek a vetélytársak, Béla bácsi ugyanis még mindig nem unta meg az éremhalmozást.  
háton tegyem meg.

A három aranyérem fantasztikus teljesítmény, mégis elsősorban 50 m háton számított a legnagyobb esélyesnek.

– Magam is arra gondoltam, a legrövidebb hátúszótávon leszek világbajnok. Csakhogy fejre állt a papírforma, egy általam még soha nem látott 85 éves amerikai fickó legyőzött. Nem tagadom, kicsit bosszant a dolog, de a három világbajnoki cím azért kárpótol.

A 30 fős magyar csapat három arany-, hat ezüst, és hét bronzérmet nyert. A küldöttség kiemelkedően legeredményesebb tagja Béla bácsi volt.

– Büszkeséggel tölt el, hogy a mieink közül csak nekem sikerült nyernem. A szállásunkon minden este összeültünk, és megünnepeltük a nap legjobb magyarjainak produkcióját. Legtöbbször az én tiszteletemre koccintottunk vörösborral.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kétszer a Debrecen ellen

Zoran Kurtes edző felkészülési programjában az előkészületi mérkőzések egyre nagyobb hangsúlyt… Tovább olvasom