Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 18°C Még több cikk.

Kőhalmi Kavics már nem jár futballmeccsekre

Vannak olyan egykori labdarúgók, akiknek véleményére adni kell, odafigyelnek az emberek. Közéjük tartozik Kőhalmi István (59), a „Kavics" becenévre hallgató egykori kiválóság. Már rég nem jár meccsekre, egyáltalán nincs elragadtatva a maiaktól.
Kőhalmi István hatodik éve immár nem a labdarúgás, hanem a tenisz megszállottja. Nem önszántából orvosi tanácsra váltott.

– Elkopott a csípőm, elkerülhetetlen volt a protézis beültetése – mondta Kavics. – Leszázalékoltak, a futballt el kellett felejtenem, de mivel egész életemet a sport, a mozgás, a labda töltötte ki, a teniszre váltottam. Hetente 3-4 alkalommal fogok ütőt, annyira nem lehetek ügyetlen, amatőr szenior versenyeken is indulgatok, főleg párosban szép számmal gyűjtöttem érmeket is.

Azért természetesen az igazi szerelme a futball volt, most is az, és a jövőben is az marad. Az ő korában még előkelő helyen jegyezték a magyar labdarúgást, ma viszont... Ennek okáról a következőket nyilatkozta:

– Az utánpótlásképzésben látom a legnagyobb problémát. Elismerem, túlzás, amit mondok, manapság olyan játékosok kerülnek fel az első csapatokba, akik hármat sem tudnak dekázni, képtelenek mindkét lábukat használni, nem látnak a pályán. Összefoglalva: képzetlenek a mai gyerekek. Kizárólag az akadémiákban lehet bízni. Ez természetesen pénzkérdés, nem beszélve arról, hogy kik oktatják a srácokat. Mert azzal sem vagyok teljesen kibékülve. Nem megbántva a testnevelőket, de nem lehet őket összehasonlítani az egykori élvonalbeli labdarúgókkal.

Témánál vagyunk. Felkészültsége, szakértelme, pedagógia képessége, ismertsége révén Kőhalmi Istvánból is jegyzett edző válhatott volna...

Kőhalmi Kavics futballról teniszre váltott.  Fotó: Schmidt Andrea
Kőhalmi Kavics futballról teniszre váltott.
Fotó: Schmidt Andrea

– Nem tagadom, volt ilyen tervem, de az élet ezt átírta. Körül kell nézni Szegeden, le voltak osztva a lapok, négy-öt edző forgatva váltogatta egymást. Mindig is szókimondó voltam, ami a szívemen, az a számon, ezt a típust pedig nem igazán kedvelték a sportvezetők. Meg aztán a körülmények is megváltoztak, eltűnt az anyagi segítség, gyengébb képességű játékosokkal kell foglalkozni, nem olyan a légkör, amit én annak idején megszoktam. Közben pedig a telt házas NB I-es meccsek helyett néhány százas közönség előtti megyei I. osztályú, mostanság pedig NB III-as mérkőzésekkel kell beérni. Nem is járok meccsekre, felidegesít. Nem köt le, a rengeteg technikai hiba láttán csak bosszankodom. Lehet, hogy az én igényem nagy? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. A maiakból hiányzik a sportág iránti tisztelet, alázat, a fegyelem. A tévében is alig nézek hazai bajnokikat. Ez nem az én futballom, nincs három jó passz. A külföldit, azon belül is elsősorban az angolt és a spanyolt viszont szívesen figyelemmel kísérem. Lenyűgöz a hatalmas iram, az egyérintős játék.

Azért van egy csapat, a Szeol AK öregfiúk, amelyben örömmel vállalt tisztséget.

– Szalai Pista mellett kinevezett edzőként vagyok jelen ennél a remek társaságnál. Ha hívnak, márpedig hívnak, akkor kocsiba ülünk, és elmegyünk bárhová. Remekül szoktuk érezni magunkat, lejátsszuk a meccset, aztán eszünk, iszunk, jókat dumálunk, emlékezünk. A mi csapatunkban olyanok játszanak, akiktől nem pattan el a labda.

Ötször a B válogatottban

Kőhalmi István 1951. július 23-án Budapesten született. A Vasas ifiben 1970-ig futballozott, aztán az NB II-es III. kerületben folytatta. Az élvonalbeli pályafutását az MTK-ban (1973–1978) kezdte, a Békéscsabában (1978–1983) fejezte be. Szegedre került, a Délép SC-ben (1983–1985) és a Szeol-Délép SE-ben (1985–1986) szerepelt, majd 1986 és 1988 között Franciaországban, egy harmadosztályú együttesben játszott. Az NB II-es Szegedi Dózsa (1988–91) következett, utána pedig az NB III-as Kiskőrös (1991–1993). A Bács-Kiskun megyei kirándulás követően a Tisza-Újnál (1993–1996), majd a Tiszaszigetnél (1996–1998) játékosedzőként szerepelt. 47 évesen hagyta abba a futballt. Az NB I-ben tíz évadot húzott le, 228-szor öltött szerelést, 37 gólt szerzett, az MTK-val MNK-ezüstérmet nyert, részt vett a KEK-ben. Az 1982-es spanyolországi vb előtt tagja volt az A válogatott bő keretének, a B válogatottban 5-ször játszott. Edzőként az Tisza-Újnál, a Tiszaszigetnél és a Szőregnél dolgozott. 39 éve házas, egy-egy lánya és fia, valamint három unokája van.

Olvasóink írták

  • 6. lila 2010. február 13. 22:39
    „Ez elég személyesre sikerült, de inkább csak a jelenségre vagyok mérges.”
  • 5. lila 2010. február 13. 22:34
    „Elegem van az 59 éves rokkantnyugdíjasokból.Ne teniszezgessenek az én pénzemből!”
  • 4. Yossarian 2010. február 13. 20:23
    „3.
    bakker, hát láttam focizni!!!
    az egyik legnagyobb baja a magyar focinak, hogy állandóan ezt a csúpaszív dumát nyomják. focizni kell, nem a szívvel foglalkozni. a világon mindnütt a jó focista a sztár. nálunk meg az aki "csupaszív".
    röhely.
    a felszerelését meg minek vinném?!?
    a lényeg, hogy ha a fociról beszélünk, akkor a Kőhalmiról nehéz beszélni. csak egy kutyaütő volt a sok között. nincs bennem személyes ellenszenv iránta.”
  • 3. badspencer 2010. február 13. 20:02
    „Yossariannak !

    Ha valaki csupaszív volt. akkor az ő volt . Nem volt egy Kocsis Lajos, de hátvédposzton megbízható, kőkemény
    csibész játékos hírében állt, ugyanúgy később kispályán is !
    Nem tudom te ki vagy, de a személyes ellenszenvedet nem itt kellene levezetni, mert szerintem a felszerelését
    sem vihetnéd !
    Biztos, hogy vannak, voltak emberi hibái, de itt a fociról beszélünk, és amit mond sajnos nem lehet megcáfolni !

    Kavics ! Teniszezzél még sokáig !”
  • 2. Yossarian 2010. február 13. 18:25
    „a Köhalmi semmivel sem volt különb. botlábú kutyaűtő vol ő is.”
  • 1. sustalover 2010. február 13. 07:49
    „Nem kéne fikázni a mai labdarúgókat,ez van ilyenek a körülmények!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Reflektor, 2010. 02. 13.

Tovább olvasom