Szeged - delmagyar.hu

Farsangi készülődés Mindig az interjúalany határozza meg, hogy ki következzen a sorozat jövő heti részében. Kiss Zsolt sógorától, Laluska Balázstól, a Pick Szeged egykori és az MKB Veszprém jelenlegi kézilabdázójától kérdezi: „Közeleg a farsangi szezon, és tudom, hogy a gyerekek már nagyon készülnek rá. Bence és Elza elárulta már, minek szeretne beöltözni?"

– Amikor gyermekként megkérdezték öntől, mi lesz, ha nagy lesz, mit válaszolt?
– Labdarúgó.

– Ehhez képest…
– Pedig tényleg futballozni szerettem volna kiskoromban. Akkoriban minden szabadidőmet az Ady téri sportpályán töltöttem, a mostani egyetemi könyvtár helyén. A környékről mindig összejöttünk annyian, hogy játsszunk egy meccset, igaz, a foci mellett kosaraztunk is. Nincs bajom a számítógépekkel, ám azt gondolom, a gyermekeknek inkább ez a fajta szórakozás lenne ma is hasznos.

– Mivel foglalkoznak a szülei?
– Már mindketten nyugdíjasok. Apukám korábban vegyész volt a fogklinikán, és a hetvenes évekig kosárlabdázott is, édesanyám egy divatboltot vezetett. Nővérem is játszott korábban, de csak a gimiben. A lánya, a 20 éves Evelin nem űzte a sportágat, kisebbik gyermeke, a 16 éves Ádám, aki egyben a keresztfiam is, viszont jelenleg is a Szedeákban edződik.

Sportos nászút: Zsolt és Eszter a Lakers otthonában.  Fotó: DM/DV

– Tősgyökeres szegediként hogy bírta ki a Pakson töltött éveket?
– Miután odaszerződtem, eleinte nehéz és furcsa volt, hiányzott a nyüzsgés. Ha csak tehettem, hazajöttem, a meccsek után szinte minden hétvégén Szegedre utaztam. Aztán megszoktam a környezetet és a kétlaki életet is, barátokra leltem, ott is remekül éreztem magam.

– A nyáron házasodott, majd feleségével, Kiss-Laluska Eszterrel az Egyesült Államokba utaztak nászútra. Úgy tudom, ott sem bírta ki kosárlabdapálya nélkül.
– Való igaz, ha már eljutottunk Los Angelesbe, mindenképpen szerettem volna látni belülről a Staples Centert, a Lakers otthonát. Nyáron holtszezon volt, ám a női együttes, a Sparks éppen bajnokit játszott, így bejutottunk a csodás létesítménybe.

Válasz Kulacsiknak Kulacsik Tamás, a Szeged 2011 labdarúgója a következőt kérdezte Kiss Zsolttól: „Az idén lesz a 15 éves érettségi találkozónk. Meg kell várni e jeles eseményt, vagy már előtte össze tudnánk ülni egy jót dumálni, meginni valamit?" – Persze, mindenképpen sort kerítünk rá az egykori kemény maggal. Legalább el tudjuk kezdeni a találkozó szervezését is – válaszolta Kiss Zsolt.

– Azt is hallottam, hogy tehetséges költőnek számít.
– Ez így azért nem igaz. A Szedeáknál mindig is az volt a szokás, hogy karácsonykor megajándékozzuk egymást, és egyik játékostársunkról költünk egy versikét. A legutóbbin én Hájer Ádámot húztam, és mivel Ádám igazán vicces figura, nem okozott gondot ezt rímbe szednem. Nagy sikere volt a társaknál.

– Hogy áll a tippmixszel?
– Nagyon szeretek fogadni, talán egy kicsit jobban is a kelleténél, persze nem nagy tételben. Jobb úgy meccset nézni, hogy a szelvényem miatt is drukkolok egy csapatnak. Néha úgy érzem, tudok előre minden eredményt, aztán olykor semmi sem sikerül, de hát aki valaha játszott, tudja, miről beszélek. A legnagyobb sikerem az volt, amikor 14 mecset találtam el kötésben, akkor ötszáz forintra több mint negyvenezret nyertem. De sajnos ez hosszú tippmixpályafutásom során csak ritkán fordult elő.

– Ha már pályafutás: gondol a civil életre?
– Egyelőre játszani szeretnék, aztán meglátjuk, mihez kezdek. Van két diplomám, egy technikatanári és egy a munkaügyi kapcsolatokból, de igazán egyik sem áll hozzám közel. A gyerekeket viszont nagyon szeretem, jól meg is értetem magam velük, így például utánpótlásedző szívesen lennék.

– Saját gyermeken még nem gondolkoznak Eszterrel?
– Beszéltünk már róla, de csak annyit, hogy a közeljövőben szeretnénk valamikor kisbabát. Eszter csak 25, én pedig 33 évesen is fiatalnak érzem magam, nem vagyunk elkésve.