Délmagyar logó

2016. 08. 30. kedd - Rózsa 19°C | 28°C

Kosárlabda: a szomszédig repült a kislabda

Kosárlabda: a szomszédig repült a kislabda
Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal, edzőkkel beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Ezúttal az egykori válogatott kosárlabdázóval, idősebb Nagy Lászlóval beszélgettünk. Kecskeméten született, a MAFC-cal magyar bajnok lett.
Idősebb Nagy László – gyermekei, ifjabb Nagy László a Veszprém kézilabdása, Levente a Nyíregyháza játékosa – Kecskeméten született. Ezután Győrben tanult a gimnáziumban, majd a fővárosba költözött, a MAFC férfi kosárlabdacsapata igazolta le, amellyel 1975-ben magyar bajnok lett. Harmincháromszor szerepelt a válogatottban, de az akkori kapitány, Ránky Mátyás nem játszatta túl sokat.
 
Karácsonyi fotó: Laci, az édesapa, Levente és Debora, az unoka.

Egy értékelésben azt mondta róla, hogy „ő a legjobb cserepadjátékos!". 1979-ben a Videoton lakást és játéklehetőséget ajánlott neki, 1981-ben Fehérváron megszületett László gyermeke, majd az edző Gouth Ivánnal Szegedre szerződött – Levente már itt született –, és azóta itt él.
Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Elég lustának számítottam, így a védelem közepén szerepeltem, vagy kapuba álltam.
– Volt bőrlabdája?
– Nem. Pöttyös labdánk volt, de a baráti társaságban a futballistáknak volt bőrlabdájuk.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Hatalmas parkban játszottunk, és a bokrok között cselesen futottunk, így hatalmas versenyek alakultak ki.
– Mászott fára?
– Mivel colos voltam, így az alsó ágakat könnyedén elértem, nekem nem kellett már a kezdéssel megküzdenem.
– Verekedős volt?
– Nem voltam, nem volt ránk jellemző a verekedés.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Kovács István, vele kezdtem az általános iskolát, ő gyermekorvos, ha találkozunk, akkor sokat nosztalgiázunk.

– Szép és tartalmas gyermekkorom volt, Kecskeméten a központ közelében, a Bocskai utcában éltünk, három családnak volt egy közös udvara. Négyen voltunk testvérek, három fiú és egy lány, sajnos Zsuzsanna már nincs közöttünk. Én különösen Tiborral voltam jóban, sokat fociztunk, azonban ő ügyesebb és technikásabb volt, így sokszor megsértődtem rá. Gombfociban több sikerem volt, ő Brazíliával volt, én pedig a Ferencvárossal. Vérre menő pingpongcsatákat vívtunk, télen egy dohányzóasztalon játszottunk – kezdte a mesélést idősebb Nagy László.

A sport fontos szerepelt töltött be a családban. Nagy László édesapja a KTE futballcsapatának az elnökségi tagja volt.

– Mindig ott voltunk a hazai meccseken, egy pléden ülve szurkoltunk. A stadion sem volt messze tőlünk, emlékszem, nagy hordókban árultak kovászos uborkát, amit egy nagy csipesszel szedtek ki. Ezt nagyon szerettük, sokat ettünk. Édesapám megjósolta, hogy Laci fiamból válogatott sportoló lesz, a tiszakécskei üdülőben miközben mi kapáltuk a szőlőt, a gyerekek állandóan sportoltak. Ő azt mondta, hogy atléta válik belőle. Végül kézilabdás lett, de a válogatottságot eltalálta.
 
Nagy László a MAFC csapatában a Bécs elleni meccsen.

A Nagy családra jellemző volt, hogy magasak, így az sem tűnt meglepetésnek, hogy ifj. Nagy László 63 centiméterrel született meg Székesfehérváron.

– Akkorát dobtam kislabdával, hogy a szomszéd kertből kellett azt visszahozni. Alsóba a Rákócziba, felsőbe a sárga iskolába jártam, ami a piac mellett volt. A kecskeméti Petőfi volt az első csapatom. A fiaim remek sportolókká váltak, nagyon jó testvérek, erre is büszke vagyok. Pedig emlékszem, hogy mennyire haragudtam Várkonyi Bélára, a Madách Imre testnevelőjére, hogy Lacit átcsábította a kézilabdára. Ma már inkább megköszönöm neki ezt, mert jó döntésnek bizonyult – fejezte be a beszélgetést Nagy László.

Ha már Várkonyi Bélát említette a beszélgetés alatt, akkor a labdát is neki passzolta tovább, így legközelebb az ő gyermekkorával ismerkedhetünk majd meg.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk idősebb Nagy László néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Sokat fociztunk, otthon pingpongoztunk és gombfociztunk.
Mesekönyv: – A szüleim nem ültettek sokat az ölükbe, így nem is meséltek nekünk. Én viszont Lacinak és Levinek sokat meséltem, és sok-sok diafilmet vetítettem le.
Rajzfilm: – Elég sokára lett tévénk, ami egy Munkácsy márkájú volt. Úgy csináltunk belőle színes televíziót, hogy egy sárga celofánt tettünk elé.
Tantárgy: – A humán tárgyakban nem voltam erős, a szakmai rész a gimiben és az egyetemen is jobban ment.
Tanár: – Kecskeméten Novomeczki István, Győrben Schaub Sándor, mindketten testnevelők voltak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az eredmény mellékes, a Szeged gyenge formája a múlté

Az eredmény mellékes, a Szeged gyenge formája a múlté
A férfi vízilabda OB I középszakaszának felsőházában az első forduló idegenbeli mérkőzést hozott a ContiTech Szeged Diapolo számára, amelyet ugyan 12-11-re elveszített, de a találkozónak pozitívumai is voltak. Tovább olvasom