Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 33°C Még több cikk.

Kosársuli: Brooks szívébe zárta Vásárhelyt

2007-től másfél szezonon át volt a Vásárhelyi Kosársuli élvonalbeli kosárlabdacsapatának légiósa David Brooks (32). A kiváló hátvéd később Sopronban is szerepelt, és sérüléséig a magyar bajnokság egyik legjobbja volt. 2010-ben hazaköltözött, megnősült, jelenleg gyermekekkel foglalkozik, egyéni képzéseket tart. Mi lett vele? sorozatunkban vele beszélgetünk.
2007 elején Argentínából igazolt a Bodrogi Bau Vásárhelyi Kosársuli NB I A csoportos férfi kosárlabdacsapatához David Brooks (32). Az amerikai hátvéd 24 évesen berobbant a magyar bajnokságba, meccsenként 20 pontot átlagolt, és nemcsak együttese, hanem az A csoport egyik legjobb légiósa is volt. Másfél évet játszott Hódmezővásárhelyen, majd 2008 és 2010 között két és felet Sopronban, ahonnan egy súlyos sérülés miatt távozott.

– A Sopron volt az utolsó csapatom profiként, a sérülés után nem tértem vissza sem Európába, sem a pályára. Amióta felépültem, 8 és 18 év közötti gyerekeknek tartok egyéni tréningeket, és persze edzősködöm. Mindig is úgy képzeltem, hogy a kosárlabda az életem része marad, így van ez a karrierem végeztével is – fogalmazott érdeklődésünkre Brooks, aki idén házasodott, jelenleg Philadelphia mellett él.

Amikor Hódmezővásárhelyről kérdezzük, sorra jönnek elő belőle az emlékek.

Brooks játékára szívesen emlékeznek a vásárhelyi szurkolók. Fotó: Tésik Attila
Brooks játékára szívesen emlékeznek a vásárhelyi szurkolók. Fotó: Tésik Attila

– Imádtam a várost, a szurkolókat, a közösséget. Éreztem, hogy befogadtak, és olyan családoknak válhattam a részévé, mint a Domján vagy a Böszörményi família. A szívembe zártam őket, sokat gondolok rájuk, a vásárhelyi kultúrára és életre. Egykori csapattársammal, Böszörményi Petivel a mai napig tartom a kapcsolatot, remélem, hogy egyszer eljön majd hozzám látogatóba az Egyesült Államokba, ám ez sajnos még nem valósult meg. Ő volt az, aki megmutatta, hogy mennek a dolgok Vásárhelyen, a kosárlabdában és az emberek körében. Mindig számíthattam rá. Emlékszem a Piros Presszóra, sokat lógtunk ott. Szívesen gondolok vissza edzőmre, Elek Andrásra is – ha ő nincs, sosem igazolok Magyarországra, ahol szép négy évet töltöttem. És persze sohasem tanultam volna meg egész jól magyarul: nagyon nehéz nyelv, nem volt egyszerű elsajátítani – fogalmazott Brooks, igaz, nem magyarul, hanem angolul.

– Utoljára még soproni játékosként voltam Magyarországon, annak már jó pár éve. Hiányzik az ország, a nyelv, az emberek. Most, hogy beszéltünk, egyre jobban várom, hogy újra ellátogassak Hódmezővásárhelyre – tette hozzá.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Női vízilabda: jól tartotta magát a Szentes, de kikapott

Bujkáék kapaszkodtak, de kettőnél közelebb nem tudtak kerülni a sokak szerint a végső győzelemre is… Tovább olvasom