Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Kovács Ferenc: Egy irányba húzni a szekeret

Szeged - Kovács Ferenc mindössze egy évig volt a Szeged SC NB II-es labdarúgócsapatának vezetőedzője, mégis óriási szeretet övezi a városban. Az egykori szövetségi kapitány legutóbb A szegedi labdarúgás díszpolgára elismerés átvétele miatt járt a városban, ekkor kérdeztük egykori klubjáról, a válogatottról, az Eb-ről.
– Mindössze egy évet dolgozott a városban, mégis megkapta
A szegedi labdarúgás díszpolgára címet. Mit gondolt, amikor megtudta, hogy díjazott lesz?
– Amikor felhívtak, hogy jöjjek el a szegedi labdarúgás születésnapjára, még nem tudtam, hogy díjat kapok. Ám azt tudtam, hogy kik lesznek itt, olyan emberek, ismerősök, barátok, akikhez mindig jóleső érzéssel jövök. Bár csak 1989-től 1990-ig éltem Szegeden, megkedveltem a várost, amikor meghívnak, mindig a családommal érkezem, és több napig maradunk. Visszatérve a díjra: nagy megtiszteltetésnek tartom.

– Úgy láttam, egy fotót is kapott ajándékba.
– Így igaz, Nemes István barátom talált rólam egy számomra felbecsülhetetlen értékű képet, amelyen még a 60-as évek elején csatázom MTK-játékosként Albert Flóriánnal. Nem akármilyen ereklye.

Kovács Ferenc (balról) és Nemes István újra találkozott. Fotó: Karnok Csaba
Kovács Ferenc (balról) és Nemes István újra találkozott. Fotó: Karnok Csaba
– Sikeres edzői pályafutása vége felé hogyan került Szegedre?
– 1989-ben épp szabad voltam, és több felkérést kaptam az élvonalból. Hívtak azonban Szegedről is, ahol éppen akkor búcsúzott a csapat az élvonaltól, és a vezetők jelezték, mindenképpen vissza szeretnének kerülni oda. Sok ismerősöm, egykori ellenfelem élt itt, így igent mondtam a felkérésre. Büszke vagyok rá, hogy az első fordulótól kezdve az utolsóig vezettük a tabellát, így jutottunk vissza az NB I-be.

– Miért csak egyéves lett a szegedi időszaka?
– Két szezonra szólt a szerződésem, úgy terveztem, hogy a Szeged SC lesz az utolsó együttesem, de a feleségem súlyosan megbetegedett, kórházba került, és én mellette szerettem volna lenni. Kapóra jött az Újpest ajánlata, így edzői pályafutásom utolsó éveit ott töltöttem.

– Mennyire figyeli a szegedi futballt? Úgy tűnik, a jelenleg legmagasabb osztályban szereplő Szeged 2011 kiharcolja a bennmaradást az NB II-ben.
– Egy ekkora városban nem az lenne a cél, hogy ne essen ki a csapat a másodosztályból, hanem hogy feljusson, és az élvonalban szerepeljen. Rossz szájízzel figyelem a szegedi eseményeket, mert azt gondolom, nem mindenki dolgozik ugyanazért a célért. Egy irányba kell húzni a szekeret. Az egyetemnek köszönhetően rengeteg a fiatal a városban, biztos vagyok benne, hogy egy akadémiáról kikerülő futballistának vonzó lenne az itteni élet. Azt szeretném, hogy mindenki egy célért dolgozzon, egy csapatot támogasson, egy olyat, amely képes lehet 2–3 éven belül az élvonalban szerepelni.

– Önt, bár játékosként is játszott európai kupadöntőben az MTK- val, általában mindenki a Videoton 1984–85-ös UEFA-kupa-menetelésével azonosítja. Hogyan emlékszik vissza az utolsó nagy magyar klubsikerre?
– Csodás emlék számomra is az ezüstérem, a fehérvári időszak. Pedig 1983-ban egy majdnem kieső csapatot vettem át. Akkor elmondtam a játékosoknak, csak akkor lehetnek valakik, ha úgy teljesítenek, hogy arra felfigyeljenek. Mind hazai, mind nemzetközi porondon. A játékosok figyeltek rám, áldozatokat hoztak, amelyeknek meglett az eredménye.

– A helyszínen nézte végig az idei Bajnokok Ligája-döntőt. Tetszett a meccs?
– Unalmas volt. Azt szerettem volna, ha a Real Madrid és a Barcelona játszik Münchenben, az az összecsapás biztosan sokkal látványosabb lett volna, mint volt a Bayern–Chelsea döntő. Szak-
mailag nem tetszett a találkozó, azt gondolom, nem a kontinens két legjobb klubcsapata szerepelt a döntőben, de persze a győzelmet – jelen esetben a Chelsea-nek – sosem kell megmagyarázni.

– Hamarosan kezdődik az Európa-bajnokság – a magyar válogatott nélkül. Egykori szövetségi kapitányként mit gondol, jó felé halad a nemzeti csapat?
– Az a gondom a válogatottal, hogy még mindig sok olyan futballista játszik benne, aki nem szerepel rendszeresen a klubjában, ennélfogva nem is hozza ki magából a maximumot. Azt vallom, hogy ha ezek a fiúk pár évvel tovább edződnének az NB I-ben, jobb játékossá válhatnának, mivel a rendszeres játéklehetőség itthon is sokkal jobb, mint a külföldi kispadozás. Az akadémiákban bízom, egyre több jól képzett futballista lesz hazánkban, ez előbb- utóbb eredményhez vezet.

– Kinek szurkol majd az Eb-n?
– Nézze, nekem mindegy, hogy a portugálok, a spanyolok vagy az angolok nyernek, mivel mi nem vagyunk ott, nem különösebben tudok drukkolni egyik csapatnak sem. Azt gondolom, hogy a magyar válogatottnak ott lenne a helye a tizenhatos döntőben, elég nagy baj, hogy ezt hosszú ideje nem sikerül elérnünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Makói nyolcas, HFC-vereség

A Makó nyert, a Hódmezővásárhely kikapott a labdarúgó NB III Alföld csoportjának 28. fordulójában. Tovább olvasom