Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kovács Katalin: Most az egyes a legfontosabb

Éppen az ebéd utolsó morzsáit költi el, amikor betoppanok a szolnoki vízi telep étteremnek kinevezett fabódéjába. Az olimpiai aranyérmes, huszonegyszeres világbajnok Kovács Katalin mosolya még mindig elbűvölő, noha egy másodpercre elbizonytalanodik: „ugye nem csak arról a dologról akar faggatni..." A megnyugtató választ hallva meg sem lepődik az első kérdésen.

– Janics távozása óta beszéltek már egymással?
– Persze, telefonon többször is.

– Pasikról, ruhákról, időjárásról?

– Ennél azért komolyabb témákról, de a kajakozással kapcsolatos ügyeket kerültük. Annyit megjegyeztem, hogy szerintem elhamarkodottan döntött, és esetleg gondolja át a történteket.

– Miért, mi történt?

– Egy-két perc alatt zajlottak az események. Összeszólalkozott Kati nénivel, fogta a holmiját, és elment. Úgy gondolom, ilyenkor időre van szükség, és fontos, hogy az ember pozitív környezetben rendezhesse az érzéseit. Remélem, hogy Natasát is pozitív gondolkodású emberek veszik körül, mert dafkéból semmit sem szabad megoldani.

– Kérdezte tőle, hogy milyen formában van?

– Nem kellett kérdeznem, mesélt magától. Azt mondta, gyorsan megy.

– És ön?

– Én is gyorsan megyek.

– Az események nem zökkentették ki messze földön híres nyugalmából?
– Próbáltam kikapcsolni a körülményeket, ugyanúgy dolgoztam, mintha semmi nem változott volna. Az újságok arról cikkeztek, hogy Natasa azért távozott, mert nem mehetett egyest. Ez ostobaság! Még az év elején megegyeztünk, hogy most mindenki odaáll szólóban, és a legjobb nyer.

– Bántja a kialakult helyzet?

– Inkább úgy fogalmaznék: sajnálom. Két-három héttel a válogató előtt nem könnyű új csapathajókat összeállítani. Ráadásul nem mindennapi eset párosban úgy kajakozni, hogy észre sem veszed, hogy valaki más is ül mögötted a hajóban. A miénk ilyen kettős volt. Azt persze nem tudni, hogy idén mi lett volna, hiszen egyszer sem mentünk párost.

– Nocsak, nocsak...

– Nincs ebben semmi szenzáció. Májusig az előző években sem eveztünk együtt. Az ominózus eset után két nappal lett volna az első páros tréning.

– Sokszor eszébe jut a 2004-es versenyük, amelyen eldőlt az olimpiai indulás?

– Egyáltalán nem gondolok rá.

– Pedig a hétvégit akár a nagy visszavágónak is tekinthetné.

–Ó, dehogy! Már régen lezártam azt a fejezetet, az edzések kilencven százaléka ugyanis egyesben zajlik, az azóta eltelt három évben pedig történt egy s más. Ami számomra most a legörömtelibb, hogy technikailag rendben vagyok és nagyon jó időket lapátolok.

– Mi dönti el a szombat délutáni viadalt?
– Az agyi tényezők. Ez a csata már hetekkel ezelőtt elkezdődött. Szerintem mindkettőnknek jobb volt, amíg együtt edzettünk, mert tudtuk, hogy a másik milyen formában kajakozik. Most csak egy dolog biztos: mindketten nagyon szeretnénk nyerni.

– Önök ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy tökéletes pályát kell menni.
– Tökéletes pálya nincs, legfeljebb majdnem tökéletes. Aki ehhez közelebb kerül, az győz.

– Kovács Katalin számára most melyik a legfontosabb szám?

– A válogatón az egyes. Szeretek csak az aktuális feladatra koncentrálni, így a jövő heti Világkupa még nem téma.

– A kívülálló azt gondolná, hogy ez a meccs már az olimpiáról is szól.

– Pekingig közel másfél év van hátra, addig még bármi történhet. Egy hónapja például ki sejthette, hogy Natasa nem lesz itt? Nagy bátorság lenne másfél évre előre tervezni.

– Az edzőjükön, Fábiánnén érez valamilyen változást?

– Néha meglep, hogy mostanában kíméletesebb. Ez nem azt jelenti, hogy az edzéseken nem kell megszakadnunk, csak az arány más a kemény és a kevésbé fárasztó tréningek között.

– És milyennek látja önmagát szombaton 15 óra 22 perc tájban?
– No, erre én is kíváncsi vagyok. Várom már azt a pillanatot. Remélem, jól fogom érezni magam a bőrömben.

Vannak-e csodák?

Mintha az égiek is ellenünk dolgoznának. A délelőtti edzés idején jó kedélyűnek mutatkozó Fábiánné Rozsnyói Katalin a tréning végeztével felettébb indulatosnak tűnik.
– Felbosszantott egy neveletlen horgász – mondta a női kajakosok mestere. – Szerinte a motorossal túl közel mentem hozzá, pedig még a versenyzőimet is mindig arra kérem, hogy figyeljenek a pecásokra. Szörnyű, hogy milyen alakok vannak!
Felvetem, hogy boldog ember lehet, ha alig két nappal a válogató előtt ez a legnagyobb gondja, miközben mindenki a Janics–Kovács párharcról beszél.
– Nézze, a lányok között nagyszerű a hangulat, sokkal jobb, mint az elmúlt hetekben, hónapokban bármikor. Ami pedig őket, kettejüket illeti: jó versenyt vívnak majd, de hogy mi dönthet közöttük, most nem tudom megmondani. Annak idején tudtam, hiszen Athén előtt Natasának nem volt más lehetősége az olimpiai részvételre, csak az, hogy legyőzze Katit. Akkor arra tette fel az életét. Ezúttal viszont más a helyzet, hiszen nem 2008-at, hanem 2007-et írunk. Jósolni nem akarok, ám tisztában vagyok Kovács Kati jelenlegi formájával, és azt is tudom, hogy Janics két hete milyen állapotban távozott Szolnokról. Márpedig két hét alatt aligha lehet csodát tenni...  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Makói siker a Tabánban

Nagy lépést tett a bennmaradás felé a Makói SVSE NB I-es férfi sakkcsapata, amely a hét végén… Tovább olvasom