Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Kovács László: a cél- és a végállomás is Rio?

Hagyomány és karácsony: e két szó összefonódik egymással az EDF DÉMÁSZ-Szeged női kajakos szakága edzőjének, Kovács Lászlónak. Szeretné, ha tanítványa, Kárász Anna eljutna a riói olimpiára, amely minden bizonnyal az utolsó ötkarikás játéka lehet a 67 éves szakembernek.
Kemény gyerekkor

Kovács László igazán tudja, mit jelent a család együttléte.

– Szegeden születtem 1947-ben, majd egyévesen a nőveremmel együtt a Vajdaságba, a nagyapámhoz kerültünk, mivel édesanyám Budapesten tanult. Azokban az időkben lezárták a határt, így sokáig nem jöhettünk vissza Szegedre. Ott ragadtunk, Tatus pedig egyedül nevelt minket. Egészen 1956 májusáig maradtunk Jugoszláviában, majd végre visszajöhettünk Szegedre. Egészen eddig, kilencéves koromig nem láttam a szüleimet, így érthető, miért olyan fontos nekem a család és a karácsony. Az volt a legszebb karácsonyom, amikor végre együtt ünnepelhettem a szüleimmel – mesélt Kovács László.

Csendes, reális szakember, aki a sikerek idején sem szeret a rivaldafényben tetszelegni, miközben a kudarcokat is a helyén kezeli. Pedig már bőven lett volna oka a szereplésre: ő edzette az immár győri színekben szereplő, háromszoros olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasát, és az ő tanítványa a 2014-ben két felnőtt és két U23-as vb-címet szerző Kárász Anna, valamint a szintén tehetséges és eredményes Horváth Alexandra.

Az EDF DÉMÁSZ-Szeged női kajakosainak mestere,
Kovács László – a szakmában Kokszi, esetleg Kokszi bácsi, hiszen immár 67 éves – azonban a karácsony kapcsán is éppen olyan szerény és visszafogott, mint a sikerek idején.

– Az év végén az egyik legszebb nap: ez nekem a szenteste. Ünnepelünk, együtt van a család, az év talán egyetlen olyan eseménye, amikor mindenki ügyel arra, hogy együtt legyen a szeretteivel. Az idén kétszeres világbajnok Kárász Anna rendkívül családcentrikus, így ő is a testvéreivel, valamint a szüleivel Dunaújvárosban tölti az ünnepeket – ahogy én is otthon. A hagyomány szellemében jönnek a gyermekeim és az unokák, így összeülünk, és együtt töltjük ezt az estét. Az edzések? Mivel bőven akadtak olyan események, amelyek miatt maradtak el tréningek, ezért nem tehetjük meg, hogy kihagyjuk ezeket a napokat. Ma még van egy edzés délelőtt, aztán szombaton találkozunk legközelebb. Nem feledkezünk meg ilyenkor egymásról sem: mindig jut egy kis csoki, szaloncukor – ez is hagyományos esemény. Azért azzal is tisztában vagyunk, hogy az olyan sikeres év, mint az idei, ritka. Az olimpia miatt rendkívül fontos, hogy Anna túl legyen a vizsgákon, mert most ezzel is megküzd – mondta Kovács László.

Még egy kis igazítás. Kovács László és a fenyőfa. Fotó: Karnok Csaba
Még egy kis igazítás. Kovács László és a fenyőfa. Fotó: Karnok Csaba

A karácsony egyik legszebb pillanata a fenyő díszítése és az ajándékozás.
– Mindig gyökeres fenyőfát választunk, ez az én feladatom, a díszítés viszont már a feleségemé és a fiamé. Igazi művészlelkek. Amikor kész van, és a fa alatt ott vannak az ajándékok, megszólal a zene, és bejöhetnek az unokák, a lányom két fia, a 10 éves Dávid és a 2 éves Barnabás, valamint a fiam lánya, a 6 éves Lili. Most Barnabás a sláger, igazi kis ördög – jó értelemben véve. Én nem főzök, a menüből a halászlevet megvesszük – jó nagy adagot, hogy ha marad, szétoszthassuk. Mellette töltött káposzta és sok sült kerül az asztalra. A feleségem nagyon régi receptek alapján készíti el ezeket – mondanom se kell, napok óta, sőt éjjeleken át ezen dolgozik. Domaszéken, egy tanyán élünk, tele van a környék fenyőfákkal, így az a legszebb és igazi karácsony, ha hóval borítottak az ágak. Hát ez most nem jön össze... – jegyezte meg Kovács László.

A karácsonyi ünnepek és az új év közeledte hoz olyan pillanatot, amikor a jövőn gondolkodunk – és kívánunk valamit.

– Nincs más kívánságom, mint hogy Annácska olimpiai bajnok legyen. Ha ő kijut, az nekem már a hatodik olimpián lesz, meglehet, az utolsó is. 1963-ban kezdtem a kajakozást – nem most volt. Negyven éve pedig folyamatosan edző vagyok hol itthon, hol külföldön. Annak örülök, hogy én is alapítója voltam a szegedi egyesületnek, amelynek már 500 versenyzője van. Ám tudom, jönnek a fiatalok. Ők már másképp dolgoznak a számítógépek, az orvosi háttér korszerűsödése közepette. Ügyesek és energikusak, övék a jövő – vélte végül Kovács László.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Olasz Anna kívánságlistát csomagol Amerikába

A Haász SZUE Európa-bajnoki ezüstérmes nyílt vízi úszója, Olasz Anna az előző évvel ellentétben az Egyesült Államokból haza tudott jönni karácsonyra. Tovább olvasom