Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Közel háromszázan indultak a Csavarker-kupán

Az olimpiai ötpróba ötödik állomásán, a Csavarker-triatlonon közel háromszáz versenyző indult. A Maty-éri olimpiai centrumban tegnap lebonyolított viadalon több futam közül is választhattak a jelentkezők. Kollégánk a mini táv küzdelmeibe vetette bele magát.
Bolond vagy! – mondták az ismerőseim. És hol a labda? – kérdezték a barátok. Nem érdekel, akkor is triatlonozok! – döntöttem el mindezek ellenére egyértelműen. Úszás, kerékpározás, futás – számomra nem ismeretlen sportágak, ám így együtt még sosem próbáltam. Talán az elsőre, az úszásra lehet azt mondani, egy kicsit kilóg, egy kicsit idegen számomra. Sőt a gyengém. De azt is megoldjuk! – biztattam magam.

Halászevics Péter ismét a Maty-éri olimpiai centrumba csalta a környék triatlonosait, közel háromszáz sportszeretőt – profikat, és olyanokat is, akik, mint én, most ismerkednek a sportággal. Csavarker-kupa több kategóriában és távon – az olimpiai ötpróba ötödik szegedi állomása.
– Indulj a sprint távon! – próbált kedvet csinálni az 500 méter úszásból, 24 km kerékpározásból és 5 km futásból álló futamra a sorozat főszervezője, Halászevics. Hogyne, abba bele is halnék! – gondoltam, és szerényen elutasítva az ajánlatát, maradtam az eredeti tervemnél. A mini távnál: 200 m úszás, 4 km biciklizés, 1,5 km futás. Ezt még edzetlenül is kibírom. Igaz, főleg gyerekek voltak a riválisok, de eldöntöttem: a jobbtól nem szégyen kikapni. Még ha az egy, a sportágat versenyszerűen űző fiatal lesz is.

A szakmában úgy hívják, amire készültem: beöltözős riport. Ez inkább levetkőzős volt. Fürdőnadrágba, később pedig cipőbe. Meg egy rajtszámba: a 676-os volt az enyém, miután leadtam a nevezésemet.
Depózás – rögtön segítséget kértem. Nem telefonost, mint a népszerű tévés játékban, hanem a helyszínen egy rendezőtől eligazítást. A rajt előtt mindenki egy elzárt területre teszi a kerékpárját, a bukósisakot – kötelező! –, egy törülközőt, cipőt, zoknit. Ez a depó. Onnan indulunk, oda érkezünk a középső sportágban. Amely előtt van az a bizonyos úszás. A neuralgikus pontom.

Eredmények

Csavarker-triatlon, eredmények, felnőttek, férfiak: 1. Csányi Róbert (Vásárhely), 2. dr. Szekeres Norbert (Titán SC), 3. Balla Zoltán (Szeged); nők: 2. Konkoly Thege Viktória (Szeged). Juniorok, férfiak: 1. Garamvölgyi Máté (Titán SC); nők: 1. Ferentzi Flóra (SZVSE). Ifjúságiak, férfiak: 2. Fehér Gergő (Titán SC), 3. Kószó Barnabás (Titán); nők: 1. Varga Réka (Titán SC), 2. Süli Zakar Nóra (Algyő). Serdülők, fiúk: 1. Tarnai László (Titán SC), 2. Stefán Márk (SZVPS), 3. Kopasz Máté (Algyő); lányok: 1. Hajdúcsák Annamária (Szeged). Gyermekek, fiúk: 2. Gondi Bence (Titán SC), 3. Stefán Máté (Szeged); lányok: 1. Schreiter Virág, 2. Tarnai Orsolya, 3. Ladányi Anna (mindhárom Titán SC). Szeniorok, férfiak: 1. Ferencz Ferenc, 3. Farkas István (mindkettő Titán SC); nők: 2. Juhászné Bálint Ildikó (Vásárhely).
Váltók, baráti: 1. No Name Team (dr. Szekeres, Csányi Róbert, Havlik Barnabás). Családi: 1. Tarnai család (Tarnai László, ifj. Tarnai László, Tarnai Orsolya).

Nosza, egy kis eligazítás, mit, hogyan és miért kell csinálni. Mint kezdőnek, rám fért. Aztán irány a stég, láb a tóba, egy kis testlocsolás következett. Kiváló a víz, nem beugró, hanem a Maty-érben lebegő rajt volt, eldördült a rajtpisztoly: elképesztő ritmusérzékkel elkaptam a dörrenést, és hatalmas karlendítésekkel nekivágtam életem első triatlonversenyének!

Jé, mások is mellúszással tempóznak! – lepődtem meg. Azt hittem, csak én leszek, aki ebben az úszásnemben teszi meg a 250 métert. De nem! Na, ettől olyan lendületet kaptam, hogy a 64 indulóból tizenkettőt le is hagytam: az 52. helyen érkeztem a szurkolók elé. Ekkor még volt erőm mosolyogni a kajakos világbajnokra, Páger Zoltánra is. Öltözés, szaladás a vonalig – jöhet a négy kilométer bicajozás! A Maty-ér Bajai úti vége nagyon messze volt. Pláne szembeszélben. Legalább a fürdőgatya megszárad – igyekeztem optimista lenni. Pacsi Keller Zolinak, egykori kollégámnak, és már visszafelé tekertem. A hátszél repített. Nagyon jó érzés volt. Az már nem annyira, amikor leszálltam a „keróról". Olyan volt a lábam, mint a baseballütő: merev. Ám nem hagyhattam abba! Nem, azt már nem! Lelkes rokonok és a feleségem biztattak, nem tehetem velük meg! Úristen, a vádlim! Kapkodta a görcs!

– Nem állsz meg, továbbmész! – morfondíroztam. Úgy éreztem, úgy futok, mint akin egy teljes katonai menetfelszerelés van. Te jó ég, visszafelé húznak! Miért távolodik, miért nem közeledik a vége? Aztán egyszer csak ott volt: a cél! Azonnal kezembe nyomtak egy pohár vizet, egy Balaton-szeletet, két kis zacskó chipszet, meg egy ajándékpólót. Ám azt sem tudtam, hol vagyok. Harminc Celsius-fok fölött volt a hőmérséklet, de az arcomra fagyott a mosoly. Percekig csak lihegtem. Az úszás, a kerékpározás jólesett – a futás nagyon nem. De rádöbbentem: megcsináltam! Az időm 23:52 perc, helyezésem: 33. És mi lett volna, ha előző nap nem egy hatalmas tál pacallal készülök?

Rájöttem: a labdán túl is van sport. Nem is akármilyen: nagyon kemény, de nagyon jó. Hatalmas élménnyel gazdagodtam. És jövőre is elindulok. Van min javítani. Egy biztos: következőre a pacalt kihagyom.

Olvasóink írták

  • 1. kovács dénes 2008. január 07. 19:04
    „köszönöm a cikket olyan jó volt h ennek 6ására elkezdtem énis triatlonozni.thx.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lékó Péter világbajnoki favoritjai

A szegedi nagymester, Lékó Péter szerint az orosz Kramnyik és az indiai Anand a legnagyobb esélyes a… Tovább olvasom