Délmagyar logó

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 15°C | 27°C Még több cikk.

Kozma, a legendás tápéi hármas

Hatvanéves volt hétfőn a SZEAC, a Szeol AK és a Szeol-Délép SE egykori középhátvédje, Kozma Zoltán, aki az NB I-ről, az osztályok közötti liftezésről, Szegedről és Tápéról, az eligazolásáról és a tanítványokról is beszélt születésnapos írásunkban, illetve Mi lett vele sorozatunkban.
 Pályafutás

Kozma Zoltán 1955. február 23-án született Szegeden. A szegedi klubokban több mint 200 mérkőzést játszott az NB I-ben 1974 és 1986 között. Négy gyermeke van: Renáta 34, Zoltán 20, Roland 13, Tamás 8 éves, utóbbi kettő a SZEOL SC igazolt labdarúgója. Volt edző az NB III-ban Kiskundorozsmán és Tápén, illetve többek között Domaszéken is, valamint ifjúsági csapatoknál.

Ha a három fiútestvér közül a két nagyobb futballozik, akkor vajon milyen sportágat választ a legkisebb? Nem húzunk meglepőt a megoldással: a labdarúgást. Kozma Zoltán sorsa hamar eldőlt, hiszen a bátyjak, Mihály és György mellett az édesapa, idősebb Kozma Mihály volt az, aki a futball szeretetét a gyerekekbe nevelte.

– A két bátyámnak szedtem a labdát, sőt néha még aranytartalék is voltam. Két házra laktunk és most is lakom a tápéi pályától, mondhatom, hogy itt nőttem fel. Akkor még nem volt kerítés a pálya körül, de az öltözőépület nagyjából ebben a formában már állt – mutatott körbe a Budai Nagy Antal utcai létesítményben Kozma Zoltán, aki hétfőn volt 60 éves.

Ahogy az annak idején megszokott volt, az iskolacsapatban szerepelt a három Kozma, így Kozma III is – a római szám azt jelentette, hogy nem Zoltánból volt három, hanem Zoltán volt a harmadik Kozma.

Innen indult minden a legendás hármasnak. Fotó: Karnok Csaba
Innen indult minden a legendás hármasnak. Fotó: Karnok Csaba

– Emlékezetes volt az 1966-os Pajtás-kupa, amelyen az országból ezernél is több gyerekcsapat indult. A tápéi iskola színeiben bejutottunk a csillebérci országos döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Ezzel indult a futballpályafutásom. Később voltam ifiválogatott, és a ligaválogatottal eljuthattam Olaszországba, Bariba. Ez akkor nagy szó volt – vélte Kozma Zoltán.

A legendás 3-asnak – ezt a számot viselte – pályafutása szegedi állomásokból állt.

– 1968-ban lettem igazolt játékos a SZEAC-ban, és később is szegedi csapatban futballoztam. Megéltem a hetvenes, nyolcvanas évek ingázását az NB I és az NB II között, és ha jól számoltam, háromszor jutottam fel és háromszor estem ki a szegedi csapatokkal. Az első meccsem? Örökké emlékezetes. 19 évesen, 1974-ben az Egyetértés ellen léphettem pályára először az NB I-ben mint jobbhátvéd. Kikaptunk, én pedig egy gyönyörű öngólt lőttem: haza akartam adni, de a kapusunk megdermedt. Nem ezért, de végül bekerültem az országos napilapban a forduló válogatottjába, igaz, a bajnokság végén kiestünk... – mesélt Kozma Zoltán.

A folytatás közel kétszáz további NB I-es meccset jelentett az előtte álló első osztályú idényekben.

– Két emlékezetes momentumot emelnék ki: az egyik az 1986-os MNK-elődöntő, amelyet a Felső Tisza-parti stadion egykori salakosán ötezer néző előtt játszottunk, és 3–0-ra kikaptunk a Vasastól. A másik az 1983–84-es NB I-es menetelés, amelyben szegény Kaszás Gabival, aki éppen negyedszázada, 1990 februárjában hunyt el, a kilencedik helyen zártunk. Kun Lajos volt a házi gólkirály 11 góllal, mögötte pedig én jöttem középhátvédként 9 találattal. Mondjuk ebből hetet 11-esből szereztem, de azt is be kell lőni – mesélte Kozma.

Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél, és az MNK-elődöntő fotójával, illetve a saját mezével. Fotó: Karnok Csaba
Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél, és az MNK-elődöntő fotójával, illetve a saját mezével. Fotó: Karnok Csaba

Nem volt sűrűn sérült vagy eltiltott, a játékát középhátvéd létére nem a keménység, hanem az elegancia jellemezte.

– Az újságíró, Bagaméry Laci mondta rólam: a játékom Franz Beckenbauert idézi. Nem vitatkoztam vele... Védő létemre valóban sokat és jól kapcsolódtam be a támadásokba, mentem előre, ahogy a német sztár, a Kaisernek, Császárnak nevezett játékos is, és ez újdonság volt akkor, de tetszett – jegyezte meg.

A szegedi éveket még két izsáki levezető követte, majd több Csongrád megyei csapat kispadján is kikötött a legkisebb Kozma.

– Hála istennek azt csinálhattam, amit szerettem, és 18 évig futballozhattam. Két szívfájdalmam volt: az egyik, hogy nem játszhattam a fivéreimmel egyszerre egy csapatban. A másik pedig hogy nem igazolhattam el sehova. Pedig keresett a Honvéd, a Fradi, a Győr, a Tatabánya, Zalaegerszegen már a lakást is kinéztük, ám sehogy sem jött össze, hogy máshol is kipróbáljam magam. Mindezt azonban kárpótolja, hogy ha Tápén elindulok, sokan rám köszönnek, sőt egykori játékosaim jönnek át az utca másik feléről, és üdvözölnek, ha meglátnak. Tisztelnek – tette hozzá végül a születésnapos Kozma Zoltán.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó másodperces triplával nyert a Szedeák Zalaegerszegen!

Bár a Zalaegerszeg a meccs végén hazai pályán kiegyenlített a Szedeák ellen a férfi kosárlabda NB I… Tovább olvasom