Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Kulacsik Tamás: csak a labda

Sorozatunkban sportolókkal beszélgetünk, azonban a sportágról, amelyet űz, egy szót sem ejtünk. Kulacsik Tamás, a Szeged 2011 labdarúgója a novemberi térdszalagszakadása után rehabilitációját tölti, édesapjával közös távközlési cégükben dolgozik, és Áron fia után készül az újabb apaszerepre.

Osztálytalálkozó

Mindig az interjúalany határozza meg, hogy ki következzen a sorozat jövő heti részében. Kulacsik Tamás a Deák Ferenc Gimnáziumba vele egy osztályba járt Kiss Zsolttól, a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdázójától kérdezett. „Az idén lesz a 15 éves érettségi találkozónk. Meg kell várni e jeles eseményt, vagy már előtte össze tudnánk ülni egy jót dumálni, meginni valamit?"

– Gyerekkorában nem gondolt arra, hogy atlétaként kamatoztatja a gyorsaságát?
– Tény, hogy lehettem volna sprinter, elég jól szerepeltem a különböző általános iskolai bajnokságokban. Csakhogy volt egy kis bibi, a labda bűvölete lényegesen jobban izgatott.

– Az atlétikát tehát kihúzta a listájáról, na de mi a helyzet a pólóval és a kézilabdával? Figyelemmel követi a mindkét sportágban most zajló Európa-bajnokság küzdelmeit?
– Az eredményeket illetően képben vagyok, és ha belefér az időmbe, a tévében is megnézem a mérkőzéseket. A délutániakat az edzések miatt nincs módomban, csak az esti fürdetés után tudok leülni a készülék elé. Szorítok a mieinknek, örülök, hogy vízilabdában a fiúk után a lányok is bejutottak az elődöntőbe, a csoportmeccsek után a kézisekben is bíztam, sajnos elrontották. Amúgy lett volna lehetőségem a magyar–horvát összecsapást a helyszínen megtekinteni, de ez egyrészt az edzés miatt nem volt kivitelezhető, másrészt pedig a Barcelona–Real Madrid labdarúgó-kupameccset semmi pénzért ki nem hagytam volna.

Tunéziában a Kulacsik család: Nóra, Áronka és Tamás. Fotó: DM/DV
Tunéziában a Kulacsik család: Nóra, Áronka és Tamás.
Fotó: DM/DV

– Belefér az idejébe a meccsre járás?
– Sajnos nem nagyon. Hét közben leköt a munkám és az edzés, a hétvégeken pedig ott van a mérkőzés. Legutóbb futsaltalálkozón voltam, azon, amikor az UTC remek játékkal 7–2-re verte az Aramist. Ha meg tudnám oldani, a pólósokat is megnézném. Egyrészt szenzációsan teljesítenek a betonosok, másrészt Varga Pepéékkel jóban van a családunk, nagyon szorítok nekik, hogy a kupagyőzelem után a bajnokságban is aranyérmesek legyenek.

 Fiúsított család

Fürész Emőke, az ABCOM-Szeged KE kosárlabdázója a következőt kérdezte Kulacsik Tamástól: „Tudom, hogy úton van a második babátok. Kiderült már, hogy félretegyem-e nektek a rózsaszín rugdalózókat?" – Áronkának fiútestvére lesz, de mert hallottam már olyat, hogy tévedett az orvos, arra kérnélek, hogy még ne dobjátok ki a nekünk szánt ruhákat... – hangzott Kulacsik válasza.

– Úton van a Kulacsik família második babája. Kiveszi a részét a gyereknevelésből?
– Nem kell félteni. Általában az én reszortom volt és most is az a most harmadik éves Áronka fürdetése, de akkor sem estem kétségbe, amikor pelenkázni vagy éppen etetni kellett. Igazi élmény.

– Elmúlt már 32 éves, lassan véget ér a pályafutása. Gondolt már a jövőére?
– Nagyjából 5–6 éve ezt teszem. Édesapámmal családi vállalkozásban a távközlési iparban dolgozunk. De az edzői szakma sem hagy hidegen, tavaly óta rendelkezem B licenccel, ki tudja, egyszer talán majd edzőként bukkanok fel a zöld gyepen.

– Novemberben részleges térdszalagszakadást szenvedett. A drukkerek mikor láthatják újra a pályán?
– Két hónapot hagytam ki, újra fel kell építenem magam. Egyelőre szobabiciklizek, erősítem magam, már megpróbálkoztam a labdás gyakorlatokkal is, de az még nem ment. Még legalább kell egy hónap a felépülésemhez.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két vásárhelyi arany a Portörő-emléktornán

Első alkalommal rendezték mag a Portörő Lajos Emléktornát Algyőn. Tovább olvasom