Délmagyar logó

2018. 04. 27. péntek - Zita 13°C | 21°C Még több cikk.

Kurucz István bánja, hogy nemet mondott a Szeolnak

Mi lett vele? – sorozatunkban az egykoron 12 évadon át Csongrád megyei futballcsapatok szakmai munkáját irányító 60 éves Kurucz Istvánnal beszélgettünk. Az ez idő alatt öt bajnoki címet nyert szakember Kiskunfélegyházán él és dolgozik, de két éve csak a televízióban követi figyelemmel a labdarúgást.
Kurucz István neve még manapság is jól cseng a futballpályákat látogatók körében. A már régóta hófehér hajdíszt hordó futballedző megyebeli karrierjét 1983-ban Csongrádon kezdte. A megyei I. osztályban két idényt töltött, majd az NB II-es Szeol-Délép SE pályaedzője lett. 1986-ban visszatért Csongrádra, felvitte a gárdát az NB III-ba, ahol a 6. helyen zárt. 1988-tól 90-ig az NB III-as Szegedi Dózsát trenírozta, méghozzá olyan jól, hogy meg sem álltak az NB II-ig. A lila-fehérekkel a magyar kupa elődjében, az MNK-ban is nagyszerűen szerepeltek, kétszer jutottak be a legjobb nyolc közé, ott az élvonalbeli Győr nagy csatában állította meg őket, de mindkét alkalommal csak 1–0-ra nyertek a kisalföldiek. 1990 és '93 között a Csongrád NB III csapatát edzette, a 93/94-es idényben pedig az ugyanott szereplő Kiskundorozsmát. Csongrádra 1997- ben tért vissza, a megyeegy megnyerését követően az NB III-ban bronzérmes lett. Eddigi utolsó csongrádi szerepvállalása kezdete 2003-ban volt, a Tiszapart SE-vel a „megyekettő" megnyerésével összejött az osztályváltás, az I. osztályban előbb bronz jutott, majd a következő évadban meglett a hőn áhított aranyérem is. Az NB III viszont már nem tartogatott sikereket, 2007-ben menesztéssel fejeződött be ottani pályafutása.

Kurucz István. Fotó: DM/DV
Kurucz István.
Fotó: DM/DV

– A legvége ugyan keserűre sikeredett, mégis azt mondom, hogy a csongrádi futball a szívem egyik csücske, jó érzéssel emlékszem vissza az ott eltöltött tizenkét évadra – mondta Kurucz István. – Már több éve nem voltam a városban, de még véletlenül sem azért, mert problémám lenne bárkivel is, arról van szó csupán, hogy meglehetősen elfoglalt vagyok. Két éve sehol sem edzősködöm, miután a kiskunfélegyházi sportcsarnok igazgatói munkáját három éve felváltottam a helyi Constantinum Intézet középiskolájában betöltött testnevelői állással, nincs időm kedvenc hobbimnak hódolnom. De ez nem jelenti azt, hogy végleg hátat fordítottam a futballnak. Ha majd megtalál egy olyan ajánlat, amelyben adott a normális feltétel, ahol megfelelő a körülmény, biztosított a játékosállomány, és persze van komoly cél, akkor szívesen gyártok megint edzésterveket. Addig marad számomra a tévé. Továbbra is futballfüggőnek tartom magam, de bevallom, magyar mérkőzést egyre ritkábban nézek, a topligák összecsapásai viszont dögivel jöhetnek.
Amikor arról faggattuk, hogy megbánt-e valamit hosszú edzői pályafutása során, a következőt válaszolta:

– Az NB III-ban a Sz. Dózsánál dolgoztam, akkor hívott edzőnek az élvonalba igyekvő Szeol AK. Nemet mondtam, azóta persze tudatosult bennem, életem baklövését követtem el. Ki tudja, az is előfordulhatott volna, hogy még mindig az NB I körül forgolódnék...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vajda Attila hozta a kötelező feladatot

Vajda Attila gyorsan megoldotta a hazai kötelezőket: megnyerte mindkét válogatót, amely után… Tovább olvasom