Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Kutasi László életvidám, és fatalistának tartja magát

Bypass- és vastagbél-, valamint atroszkópos porcműtét – ezeken esett túl néhány év alatt az egykori hatszoros válogatott labdarúgó, Kutasi László. A szívorvosok eltiltották az edzősködéstől, így a megyei (és a hazai) fociból kiszakadt. Helyette teniszezik, miközben jókat derül a sportműsorok szakértőin. Lapunknak a Kisstadionban teniszezés előtt nyilatkozott.
Fotó: Frank Yvette
– Csak a tenisz maradt meg mozgásformának, vagy azért még focizik is néha?

– Egyelőre csak a tenisz – válaszol Kutasi László. Az esztendők elszálltak felette, már betöltötte az 57. életévét, de még mindig erős egyéniség, aki mosolyog, miközben tudom, kőkemény hátvéd volt. Nem kapott, de nem is kért könyörületet, kegyelmet. Az életben is mindig így él(t). – Tavasszal porcleválás és -fekély miatt operáltak. Még mindig viselem a mágneses térdvédőt, de szépen lassan azért visszanyeri erősségét a láb. A betegségeimről amúgy ne beszéljünk, mert estig tudnám sorolni.

– Nem hiszem, hogy olyan sokáig tart az. Mehet egy gyors számvetés?
– Legyen. Csak ízelítőként: focistakorom óta fémlemez van a vállamban. Ötvenegy voltam, amikor egy úgynevezett bypassműtétet hajtottak végre rajtam: a szívemben a koszorúér beszűkült és elzáródott, a bal vádlimból vett vénákkal kerülték meg a gócokat. Rá másfél évre pedig kivették a vastagbelem jó részét.

– Hú, ez tényleg kemény. Ám a kellemetlenségek ellenére sem tűnik apátiába süllyedt embernek.

– Tudom, akadna olyan, aki ezt a két traumát nem bírta volna ki egymás után. Fatalista és életvidám vagyok, a műtétek sem tudtak kesergővé tenni. Nem hagyom magam legyűrni. Az életet ember módjára kell élnünk. Ha ebben van társ, hurrá, ám ha nincs, akkor is úgy teszek, hogy mindig elfoglaljam magam, és bizonyos területeken fontos dolgokat csináljak.

– Rengeteg egykori labdarúgó köt ki a tenisznél, miután befejezi az aktív pályafutást. Ennyire egyértelmű volt a választása?

– Nálam még 1986-ban, azaz épp húsz éve kezdődött a sportág iránti vonzalom. Hódmezővásárhelyen fociztam, és a két edzés között maradt szabadidőm. Akkor töltöttem el az órákat teniszezéssel. Ugyanebben az időszakban a bajnokik előtti nap leúsztam ötszáz méter. Kilazított. Sajnos a pánikbetegségem miatt ma már nem merek vízbe menni. Pedig nagyon szeretnék. Amikor jobb volt a lábam, hetente többször teniszeztem, ám mostanában még csak kétszer két órát töltök el a Kisstadion pályáján. A műtőasztalon is azt kérdeztem: doktor úr, tudok majd ezzel a lábbal teniszezni? Azt válaszolta, hogy igen. Jó, mondtam, mert eddig nem tudtam.

– A focizás már szóba sem kerülhet?
– Néha kijárok és beszállok a SZAK öregfiúkba például dr. Héger vagy dr. Emődi mellé. Ennyi. Perceket vállalok, két félidő már nem megy. Az ellenfeleknek már nem kell félniük tőlem.

– Teljesen elszakadt a nagypályás labdarúgástól?

– Miután mindkét szívorvosom azt ajánlotta, felejtsem el az edzősködést, mert az idegi alapon begörcsölő koszorúér miatt örök életveszély fenyegetett a pálya szélén, két éve Kiszomboron abbahagytam.

– Azért figyelemmel követi az eseményeket?

– A magyart nem annyira, kivétel a Kiszombor. A nemzetközit viszont a tévé segítségével igen. Jót derülök a meccsekre kinevezett szakértőkön. Mert kit nevezhetünk annak? Aki mindent tud mindenről és mindenkiről, az általa látottakat értékeli, elemzi, a szakmában naponta benne van. Nem az, aki hetente egyszer lát egy csapatot, aztán szubjektív véleményt formál.

– Vállalkozna a mai magyar– norvég Eb-selejtező esélylatolgatására?
– Sosem jósoltam számszerű eredményt. Egyszeri csodák vannak, arra képes lehet a magyar válogatott, hogy most nyerjen. De a továbbjutásra nem hiszem.

– Híres volt arról, hogy életében egy korty alkoholt sem ivott. Így van ezzel most is?

– Ó, már nem. Orvosi utasításra ötvenéves korom óta minden este másfél deci villányi vörösbort megiszok. Azt még elbírja a gyomrom.

– Az egykori társakkal tartja a kapcsolatot?
– A diósgyőriekkel, például Salamonnal, Verébbel, Szabó Lacival, Oláh Ferivel évi rendszerességgel találkozunk, beszélünk, felköszöntjük egymást névnapokon. Szegeden Hevesi, Polyvás, Újhelyi az, akivel keressük egymást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétvégi sportműsor

Tovább olvasom