Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Labdakergetés

Szeretjük, mert a miénk. Minden évben reménykedünk, hogy csak jobb lesz, csak lesz minek örülnünk.
1986 óta bízunk egy jó eredményben, a mexikói világbajnokság óta arra vágyunk, hogy történik valami. Pici szeletet kaptunk az örömből, voltunk kétszer a BL-főtáblán, ahol a Fradit leszámítva nem sok vizet zavartunk, voltunk az Európa-ligában is, a Vidi keresett rajta 500 „misit", talán ennyi maradt meg a szereplésből, meg az, hogy alig játszott magyar játékos a csapatban.

És elérkeztünk 2013. július 25-éhez. Mindenki erről cikkezik, hogy ilyen mélyen még nem volt a honi játék – szándékosan nem írok futballt, mert nem akarom a világ legnépszerűbb sportját megsérteni –, kiesett minden csapatunk a nemzetközi porondról. Vége, nem éltük meg az augusztust sem.

Az a sportág égett le kőkeményen, amely olyan lehetőségekhez jutott az elmúlt időszakban, amiről mások csak álmodnak. Stadionok épülnek, komoly TAO-s pénzek jelennek meg a kluboknál, és a játékosok sem egy asztalos vagy éppen tanár fizetését pakolják haza minden hónapban. Világhírű, komoly eredményeket felmutató sportolóink legtöbbje csak álmodik olyan gázsiról, amit a Videotonnál, a Győrnél, a DVTK-nál, a Debrecennél vagy a Fradinál kereshetnek a labdát rugdosó játékosok. Ha belegondolunk abba, hogy a fehérvári Torghelle Sándor vagy éppen a sokat cikizett „dévétékás" Rudolf Gergely több pénzt keres egy-egy hónapban, mint az olimpiai bajnok kenus Vajda Attila vagy a barcelonai világbajnokságon szereplő vízilabdás, Szivós Márton, akkor joggal fogja a fejét bárki. De említhetnénk a szegedi közönség legnagyobb kedvenceit, a kézilabdás Zubai Szabolcsot és Frantisek Sulcot is, hiszen ők sem keresnek úgy, mint az említett két csodacsatár.

Éppen Zubai jutott az eszembe, miközben írtam, hogy a szegedi magyar–szlovák kézilabda-Eb-selejtező után másnap Pitvaroson, 40 fokban, bokáig érő fűben (nagypályán!), kisebb sérüléssel bajlódva is hajtott, nem alibizett, nem ült az árnyékba, nem magyarázkodott, hanem ment előre, futballozott. Kikapott a csapata, de ő nem akart veszteni, felszántotta a pályát, szerelt, sprintelt, passzolt, gólt szerzett. Pedig vele szemben futballisták álltak. Igaz, ők nem labdakergetők voltak, mint azok a játékosok, akik miatt most a nemzetközi futballtársadalom röhögőgörcsöt kap. Nincs magyar csapat már Európában. Egy sem. Elkergettek onnan bennünket. Szégyen!

Olvasóink írták

  • 4. magilla 2013. július 29. 10:42
    „"Szeretjük, mert a miénk." - csak volt! Úgy tűnik eltulajdonították, legalábbis évről-évre száz milliárdok mennek el, kitudja mire..., semmibe?!
    A foci nálunk már régen nem mozgat meg (értsd szó szerint) tömegeket, egyre kevesebben játszák, egyre kevesebb embert is érdekel. Hiába a foci stadionfejlesztés, üresek a pályák és üresek a lelátók.
    Pedig az állami (önkormányzati) támogatások 99%-a a focinál landol, még a legalsó osztályban is milliós önkormányzati támogatást kap egy-egy kistelepülés focicsapata, mert kell a pénz, hogy az "aranylábúaknak" fizetni tudjanak a "fellépésért", és persze a menedzsment sem olcsó. Ugyanakkor gyenge utánpótlásnevelés, állandó igazolgatások, szedett-vedett csapatok, egyre több külföldi ... magyarul kidobott pénz.

    Pedig volna helye! Meg kellene nézni, hogy a nevelési-oktatási intézmények milyen sportlétesítményekkel vannak ellátva és hogyan használják ezeket! Alkalmas-e arra jelenleg egy testnevelési foglalkozás és a körülmények, hogy a gyerekek megszeressék a sportot, mondjuk kedvet kapjanak focizni?

    Mi van? Csoportos játék helyett egyéni fejlesztés, kötelező gimnasztika, fizikai tesztek.., és ha netán megizzad a lurkó, ülhet egész nap úgy az órákon. Kevés a megfelelő pálya, rövid az idő (45 percből 5´ a levetkőzés, 10´ bemelegítés, kellene 5-10 perc levezetés és legalább 10-15 perc tisztálkodásra, öltözésre, - így LENNE 5-10 PERC JÁTÉKRA?!?
    Marad a kényszer, nincs idő hagyva tisztálkodásra, mert többnyire nincs is rá lehetőség, de megizzadni se kell. Legjobb ha a gyerekek többsége ellógja az órát, mert úgyis kicsi a terem, szűkös az öltöző és/vagy nincs elég tusoló.
    Tény, hogy sportolni, mozogni nem csak tornacsarnokban lehet. Viszont a mai diákok 70%-a képtelen a "mozgásra".
    Alakjuk egyszerűen rémisztő. Jó részük széthízott, amorf testfelépítésű. Szabadidejükben a mozgás a TV távirányító és a tasztatúra nyomogatásában merül ki. Sehol egy kirándulás, labdázás - foci, kosár, kézi, rögbi, vagy bármi más játék... Irtóznak tőle. (Kivétel a fennmaradt 30%.)

    Eredmény látszik: alkalmatlan rendszer= kedvetlen, edzetlen ifjúság = szabadidő és versenysport utánpótlás hiánya = nemzetközi összehasonlításban eredménytelenség.”
  • 3. tomidzsí 2013. július 27. 20:52
    „Igen, ezért kellene inkább a férfi kosárlabdára vagy a jégkorongra (ott a nők már nagyon komolyak) odafigyelni. A világ számos részén nézett sport, és ráadásul ott még lenne esély, meg a játékosokban a pályán kívül alázat, a pályán meg tökösség.
    A fociban ez utóbbi jelenleg pont fordítva van.”
  • 2. beast 2013. július 27. 18:52
    „A dohányos,ittas Zubai?Vagy DJ Mikler?Szerintem több milliót nekik is:)
    Vajda meg ha egy olyan sportágot választ,amit a világon 15 nemzet komolyan vesz,akkor majd keres 7 millió pengőt is.
    De szerintem adjuk a balkán sportjának a vízilabdának...:)A 15 csapatos VB-n 4-be is juthatunk idén:)
    Süli Róbert meg kéne tanulni,hogy a foci má réges régen sporton felül áll...
    A magyar futball meg gyenge...De attól még Vajdát nem nézik meg hétről hétre millióan:)”
  • 1. medvejanos 2013. július 27. 18:20
    „A rossz hangú feltételek mellett igenis tudni kell, hogy jelen pillanatban is épülnek TAO-s és állami pénzekből uszodák és sportcsarnokok is a többi sport javára is.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Retro Aréna: Laluska- és Ilyés-parádé a Nyíregyháza ellen

A Városi TV Szeged Retro Aréna című sportműsorában ismét a Pick Szeged férfi kézilabdacsapata kapja… Tovább olvasom