Délmagyar logó

2016. 07. 26. kedd - Anna, Anikó 21°C | 29°C

Labdarúgás: 45 év síppal, zászlóval

Labdarúgás: 45 év síppal, zászlóval
Hetvenévesen, negyvenöt évnyi tevékenykedés után befejezte a játékvezetést az ismert szegedi bíró, Somogyi István, aki hivatalból közel nyolcezer meccsen közreműködött.
Ha valaki nem volt nagy tehetség, megtalálta a módját, hogyan is maradhatna kedvenc sportága mellett. Így járt a szegedi játékvezető, Somogyi István, aki február 24-én töltötte be a 70. életévét, 45 esztendőnyi bíráskodás után pedig éppen most hagyta abba a működést.

– A SZAK úttörőben kezdtem futballozni, játszottam üzemi csapatokban, hétfőnként a szakszervezeti bajnokságban. Akkoriban Grosicsék miatt minden gyerek futballista akart lenni, így én is. Viszont nem voltam nagy spíler, de a sportágban akartam maradni, ezért 1970- ben beiratkoztam a Délmagyarországban megjelent bírói tanfolyamra, amelyet 1971-ben végeztem el. Ennek köszönhetően barátkoztam össze négy olyan emberrel, Zsemberi Istvánnal, Góré Istvánnal, Bácskai Lászlóval és Bús Györggyel, akikkel megmaradt ez a kapcsolat. 1974-ben már a megyei I. osztályban vezettem, aztán partjeleztem az NB II-ben, és Jármay Tibor bíráskodása mellett a Kecskemét– Vasas NB I-es találkozón lengethettem a zászlót. Összesen 1850 nagy- és körülbelül 5500 kispályás mérkőzésen bíráskodtam, közel 400 találkozón voltam ellenőr. Elértem a 70 éves korhatárt, így be kellett fejeznem, amit elfogadok, csak következetesen tartsák be ezt a szabályt – mesélt a pályájáról Somogyi István.

Kalandok, játékosok sorjáztak a bíró pályafutásában.

– Szigorú voltam, rendet, fegyelmet tartottam, az én hibámból nem szakadt félbe mérkőzés. A legenda, Zsolt István hatására inkább a vendégcsapatokat védtem, amiért nem mindig hálálkodtak a hazaiak... De idegenben ők is megkapták ezt a figyelmet. Apátfalván sok kollégának akadt problémája, nekem sosem, míg 1982-ben Sándorfalván rendőri kísérettel hagytuk el a létesítményt. Nem a hazaiak nyertek, szemtelenkedés miatt kaptak pirosat is, nem csoda, ha elégedetlenek voltak – vélte Somogyi.

Az évek alatt sokat változtak a szabályok.

– Annak idején az asszisztens nem avatkozhatott bele a 16-oson belüli eseményekbe – hivatalosan. Rejtjeleink azért voltak a helyzetek megítélésére, ilyen a zászló tartása: ha az alapvonal felé mutatott a szövetes fele, 11-est adhatott a bíró, ha kifelé, szerintem nem volt az. Manapság már minden látható, így az asszisztens állásfoglalása is, amely zavaró lehet. Hogy milyen az ideális labdarúgó? Keveset reklamál, ha teszi, akkor félig-meddig igaza van. Nem sért meg senkit, ellenfelet és bírót sem, tudja, hogy a futball nem sakk, így átlátja a kétes helyzeteket. Na, ebből azért kevés volt... – tette hozzá végül Somogyi István.


Kép: Elismerés. Somogyi István a szövetség díjával. Fotó: Karnok csaba
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tollaslabda: két korosztály küzdött

A tollaslabdázók részére rendeztek U11-es ranglista- és U13-as meghívásos versenyt a Squash Club Szabadidőközpont Károlyi Ákos Tollascsarnokában - több mint harminc versenyző küzdött a helyezésekért. Tovább olvasom