Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Laluskának Szeged a legszebb

Laluska Balázs, a Pick Szeged egykori jobbátlövője a tavalyi szezontól már a spanyol Asobal Liga nagy múltú csapatában, az Ademar Leónban szerzi a gólokat. A válogatott játékos fél év alatt megismerkedett a légiós élet szép és keserű oldalával egyaránt.
Laluskát megkedvelték a León szurkolói. Fotó: Gyenes Kálmán
– Tavaly nyáron teljesült a nagy álom – kezdtem a beszélgetést Laluska Balázzsal –, hiszen sikerült egy nemzetközi szinten is jegyzett csapathoz igazolni. Milyen volt az első benyomás?

– Mint életem első felnőtt NB I-es mérkőzése előtt, úgy izgultam, amikor indulásra készen álltam új klubom felé. Miután megérkeztem Spanyolországba, rögtön éreztem azt, amire az elődeim – Bartók Csaba, Nagy László, Doros Ákos – felhívták a figyelmemet. Azaz nem volt könnyű megszoknom az ottani körülményeket, életritmust. Azonban barátnőmmel, Nórival gyorsan megbarátkoztunk a várossal, amely nem sokkal kisebb, mint Szeged.

– Milyen tervekkel vágott neki a csapat a bajnokságnak? Az már nyáron eldőlt, hogy a nagyok versenyébe nem nagyon tud majd beleszólni a León.

– Sajnos két meghatározó játékosát elveszítette a bajnokság kezdete előtt a gárda. Juanin Garcia a Barcelonához, míg Metlicsics a Ciudad Realhoz igazolt. Velem együtt érkezett viszont Ivo Diaz Veszprémből, illetve a szlovák válogatott Martin Stranovsky, így egy nagyon fiatal csapatot sikerült kialakítaniuk a vezetőknek. Igazából konkrét célokat nem fogalmazott meg a presidente, csak annyit kért, hogy a három nagy ellen – Ciudad, Barca, Pamplona – szerezzünk győzelmet a mindig nagyon lelkes hazai közönség előtt.

– A León eddig az előkelő negyedik helyet foglalja el a tabellán, bár az előzőekben említett hármasból csak egyet sikerült otthon legyűrnie. Mi ennek az oka?

– Sajnos a Ciudad Realtól 35–32-re, míg a Barcelonától 32–30-ra kaptunk ki nagyon szoros mérkőzésen. Ezen a két találkozón pályára léptem, bár abban az időszakban épültem fel saroksérülésemből. A Pamplonán viszont bosszút álltunk, amiért kiejtett minket a Bajnokok Ligájából – a cementgyáriak idegenben lőtt több góllal jutottak tovább –, hiszen a bajnokságban 32–30-ra legyőztük. Sajnos csak a kispadról szoríthattam a társaknak, mivel azon az ominózus BL-találkozón betört az orrom.

– Mennyire kritikus a spanyol közönség a csapattal és önnel szemben?

– Fantasztikus hangulatot teremtenek szinte minden mérkőzésre a szurkolók. Belehajszolnak minket a győzelembe. Itt nemcsak a temperamentum, hanem a kiegyensúlyozott bajnokság miatt is szorosak a találkozók. Ha pedig veszítünk, vállon veregetnek, és már a következő mérkőzésre tüzelnek. Úgy érzem, megkedveltek a szurkolók. Sokat vártak tőlem, mivel posztomon egy világklasszis lövöldözte évekig a gólokat Metlicsics személyében. A szezon eleji sérülésem után gyorsan átestem a holtponton, és rendre megtaláltam a rést az ellenfél kapuján. Általában 30-40 percet kapok egy-egy mérkőzésen, védekezésben és támadásban egyaránt.

– Mennyire tartja a kapcsolatot az egykori szegedi társakkal?
– Kimondottan szoros barátság fűz a Pick Szegedből Ilyés Ferenchez és Vadkerti Attilához. Velük szinte minden héten többször érintkezem SMS-ben, vagy telefonon. A svájci Európa-bajnokságra készülő válogatott miatt itthon tölthettem pár napot az ünnepek alatt és a felkészülés közben. Rájöttem, számomra egyetlen város létezik Magyarországon, mégpedig Szeged. Ide köt minden, azaz májustól már egy kicsit Leónhoz is, hiszen 23-án megszületik a kis Laluska.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legendák még ma is pattogtatnak

Kell és volt is egy csapat: az ATC-HKK. Zsúfolásig telt lelátók, fantasztikus meccsek (például a… Tovább olvasom