Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Legenda 14-es mezben

Kezdet Szarvason, utána négy év Kaposváron, két év a Videotonnál, ahol négy NB I-es meccsen egy gól a mérlege, majd Szolnok, utána egy év Szeged, végül 2003 óta Makó. Minden szubjektív, de ha jól belegondolunk, nem nevezhető vándormadárnak Bány Tamás, aki éppen egy hete lett 40 éves.
14-es mez, remek bal láb és a jellegzetes lövőcsel, a Tojás becenév – három tulajdonság, amely alapján eltéveszthetetlen a makói irányító személye.

– Az első NB I-es meccsemet 19-es mezben játszottam, azt megőriztem, itthon is van. Nagyjából tíz esztendeje alakult úgy, hogy a 14-es mez került hozzám Makón, és azóta meg is maradt ez a szám. A Tojás becenevet gyerekkoromban akasztották rám az akkori cimborák, de hogy miért, azt máig sem tudom. Kondacs Jani köztük volt, vele nőttem fel, és általa vittem tovább. Negyven éve viselem, kellemes teher. A balos lövőcsel? Nem voltam villámléptű, és ha lendületből támadtak, rájöttem, hogy ezzel kibillenthetem az ellenfelet. Szeretem a kötőcselt is, de utána a labdát már nem mindig érem utol. Szerencse is kell a futballhoz: a Videotonnál egy kicsit türelmetlen voltam. Ha várok két hetet, Várhidi Péter lett volna az edzőm, és nála megkaptam volna a további lehetőséget. Kellett volna mellém egy olyan ember, aki akkor nyugalomra int. Jó csapatokban szerepeltem, a mostani labdarúgók viszont jobban meg vannak becsülve, mint mi annak idején. Amúgy egész és kerek a pályafutás, hiszen 40 éves koromban is a pályán vagyok és futballozok. Ez a szerencsés része a dolgoknak – vélte Bány.

Az irányító éppen egy hete volt 40 éves – a buli nem maradt el.

Fotó: DM
Fotó: DM

– A köszöntésemben részt vettek a saját makói tanítványaim is. Igazán megható volt: kivezették a csapatot a bajnoki előtt, aztán kaptam egy 40-es mezt, amelyben kötelező volt játszanom, a bíró is tudott róla, majd egy karórával és futball-labdás tortával köszöntöttek. Elég sokáig a pályánál lévő klubban voltunk, szép volt, említésre méltó, csak kár, hogy nem a huszadik születésnapomat ünnepeltük... – nevezett Bány.

Emlékezetes meccsekben nem volt hiány a labdarúgó életében.
– Az egyetlen NB I-es gólomat az MTK-nak, Végh Zoltánnak lőttem távolról. Jól találtam el a labdát. Makó? Megtetszett. A futball kapcsán rengeteg barátot szereztem, munkát kaptam, a gyerekekkel is foglalkozhatok, így volt és van, ami bőven idekötött. A 2008–2009-es idényben elért másodosztályú harmadik hely ennek a kisvárosnak BL-szerepléssel ért fel: amatőrként emlékezeteset produkáltunk a profi NB II-ben, és a Fradi meg a Debrecen II. mögött bronzérmesek lettünk – tette hozzá Bány.

A makói labdarúgó még mindig meghatározó játékosa a megyei I. osztályban szereplő Makónak. Ha játszik, van fazonja a csapatnak, ám a fiatalok nem igazán akarják lerángatni róla a mezt.

– Utánpótlásedzőként próbálok én is ezen változtatni, de közel sincs annyi alázat a maiakban, mint anno bennünk, vagy a még idősebbekben volt. Nem akarnak annyira futballisták lenni, mint ahogy mi akartunk. A mai világban egy NB II-es játékos is könnyen megkeresheti a kenyérre valót, de ahhoz dolgozni kellene – keményen. Az akadémiákról kikerülők nem kapnak elég lehetőséget, inkább a nevenincs külföldiek jönnek. Nagy hibája a labdarúgásunknak, hogy nem tudjuk kinevelni a tehetségeket. Hogy miért? Erre nálam nagyobb emberek sem tudják a választ – mondta végül a Makó 14-ese, Bány Tamás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Juan Carlos Pastor: Nekünk is álmunk itthon nyerni

Juan Carlos Pastor vezetőedző az elvesztett pécsi magyarkupa-döntő után keményen fogalmazott, tőle nem jellemző módon kritizálta a játékvezetést. A spanyol szakemberrel beszélgettünk. Tovább olvasom