Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Lékó: Önmagamat végeztem ki

A szegedi sakkozó, Lékó Péter a negyedik helyen végzett a linaresi nemzetközi tornán. A magyar versenyző két fordulóval a vége előtt még az élen állt. A befejezés sajnos nem sikerült. Lékó mégis elégedett: hosszú idő után jól játszott.
Fotó: Schmidt Andrea
Negyedik hely. Sokaknak csalódás a szereplése. A szegedi Lékó Péter sokáig vezetett a linaresi nemzetközi sakktornán, az utolsó előtti fordulóban azonban vereséget szenvedett Topalovtól, majd a záró körben kikapott Aronjantól. Holtverseny alakult ki négy játékos között, Lékó azonban visszacsúszott, lemaradt a dobogóról: negyedik lett. Pedig minden szépen indult. A verseny történetében először az első hét mérkőzést Mexikóban rendezték. A szegedi versenyző a tengerentúlon kiváló formában játszott.

Szuper rendezés

– Szuper rendezéssel rukkoltak elő a közép-amerikaiak – kezdte a beszélgetést Lékó Péter –, nagyon jól érezte magát minden résztvevő. Telt ház előtt játszottuk a partikat, csak hosszú percek után tudtunk megszabadulni az autogramkérőktől. Hatalmas volt a felhajtás. Szívesen emlékszem vissza például az első körre, hiszen remekül ment a játék, meglepő húzásokkal álltam elő, melyek eredményesnek is bizonyultak. Még Mexikóban a spanyol Vallejo ellen egy négy évvel ezelőtt begyakorolt taktikával nyertem. Még az edzőm, Arshak Petroszjan is meglepődött, hogy előálltam ezzel a lépéssel. De a lényeg: bejött.

A mezőny ezután repülőre szállt, és Spanyolországba utazott. A második kör már a verseny eredeti helyszínén, Linaresben zajlott. Lékó legszívesebben elfelejtené ezt az időszakot.

Döntő parti

– Sajnos döntőnek bizonyult a Vallejo elleni első partim. Nyerési lehetőséget szalasztottam el. Pedig ha akkor nyerek, akkor nem fogott volna meg senki Linaresben. Az utolsó előtti fordulóban Topalov következett. Szenzációs mérkőzés volt. Döntetlenre álltam, és két lehetőségem volt: elegánsan, vagy biztosan befejezni a meccset. Én az előbbit választottam, úgy gondoltam, hogy így szép megnyerni egy tornát, hiszen egy fél pont a végső győzelmemet jelentette volna. Nem jött be a számításom: saját magamat végeztem ki, veszítettem. Az utolsó fordulóban Aronjan ellen már nem voltam ott fejben, bennem volt az előző napi fiaskó.

Valószínűleg sokan azt gondolnák, hogy Lékó Péter most fejét a falba veri. Bosszús. De nem! Miközben feleségével a John Bull Pubban teázgatott, jókedvűen mesélt.

Újra Élő-pontok

– Egyvalaminek nagyon örülök. Végre megint jól ment a játék. Bátran, agresszíven, támadóan sakkoztam. És végre egy év után Élő-pontokat szereztem. Az argentínai világbajnokságon és a Wijk aan Zee-i tornán sehogy sem találtam a játékomat. Most visszatért az önbizalmam, még az utolsó két vereség sem tört meg. Igaz, most nem pihenhetek sokat, már ma Monacóba utazom, kezdődik a szokásos showjellegű torna. Vak- és rapidpartikat vívunk. Szeretnék felszabadultan játszani, sakkozni és jól szerepelni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Pick több, mint egy kézilabdacsapat

Március 26-án az újszegedi sportcsarnokban Fenyő Miklós-koncertet szervez közös összefogással a… Tovább olvasom