Szeged - delmagyar.hu

– Szerencsésnek mondhatja magát., hiszen a helyszínen láthatta egyik kedvence, a Pick Szeged férfi kézilabdásai szenzációs győzelmét az újszegedi sportcsarnokban. Meglepődött a francia Montpellier legyőzésén?
– Fantasztikus élmény volt, de ugyanilyen óriási meglepetés számomra a Veszprém legyőzése is. Nagyon örülök, hogy két ilyen mérkőzést élőben láthattam, és mindkettő hatalmas örömet szerzett nekem és a szurkolóknak is.

– Honnan jön a Pick iránti szeretet?
– A 2004-es brissagói világbajnoki döntő után felkértek a Pick vezetői, hogy végezzen el a Barcelona ellen a kezdődobást. A meccset végignéztem, és olyan élmény volt, hogy megkérdeztem magamtól: miért nem jártam eddig a Pick összecsapásaira? Onnantól kezdve folyamatosan követem a kézilabdát, így például elmentem Veszprémbe, a válogatott tavalyi vb-selejtező visszavágójára is. Az internetnek köszönhetően már képben vagyok a nemzetközi kézilabdaéletben, a Bajnokok Ligája eseményeiben is. Van egy spanyol szakember, aki a sakkot és a kézilabdát is írja, nagy tudású újságíró, aki már a kilencvenes években azt mondta nekem: a kézilabda jobb és látványosabb sport, mint a labdarúgás. Habár nagy futballszurkoló vagyok, egyre inkább úgy érzem, igaza volt, mert drámaiság tekintetében a kézit nehéz überelni. A szívemben azért maradt hely a futballnak is.

Lékó péter: meg kell tanulnia a gyengébbek ellen is eredményesen játszani. Fotó: DM/DV

– Ha már testünk motorjáról beszélt: a nemrég szerzett csapat Európa-bajnoki bronzérem hol helyezkedik el a szívében?
– Nagyon sokat jelent számomra, de az egész magyar sakk számára is, hiszen a magyar férficsapat legutóbb 2002-ben a bledi sakkolimpián szerzett érmet. Onnantól egészen 2008-ig nem játszottam a válogatottban, ezalatt pedig a nemzetközi mezőny annyit erősödött, hogy bármilyen érem óriási siker. Az első hatba kerülni amúgy is mindig jó eredmény, viszont csak arról beszélnek, aki bravúrt ér el és érmes.

– Hogyan értékeli a saját produkcióját?
– Egy csapatversenyen a válogatott jó szereplése a lényeg, minden más a háttérbe szorul. Sajnálom, hogy az első két játszmában világossal a dán Hansen és a német Naiditsch ellen nem jöttem ki jól a nyitásokból, így esélyem sem volt a győzelemre. Elmaradt a kezdeti siker, nem volt olyan, aki elkapta volna a fonalat, és vitte volna a válogatottat a hátán, ezért aztán mind a csapat, mind a saját teljesítmény picit bizonytalanná vált. Később aztán kiderült, így volt jó, mert külső körre kerültünk, elkerültük a nagy riválisokat, mindenki megtalálhatta a formáját, kiderült, kinek mikor és hogyan kell játszania, és a csapat is egységes lett. Az utolsó fordulóban ki-ki meccset játszottunk, a Topalov vezette bolgárok ellen lendületbe jöttünk, és sikerült a bravúr. Előfordulhat, hogy az Eb erősebb, mint az olimpia, hiszen csak minőségi együttes van, kiegyensúlyozott a mezőny. A sorsunk most jól alakult.

– Lazítás vagy újra verseny következik?
– Egy kis megfázás gyötör, először szeretnék meggyógyulni. Jövő augusztus végén sakkolimpia lesz, addig sok a bizonytalanság. A világranglistán ismét az első tízbe szeretnék bekerülni, ezért dolgoztam az elmúlt kilenc hónapban, de ahhoz kisebb versenyeken is el kell indulni, ahol nem a legjobbak szerepelnek. Fontos feladat a papíron gyengébb ellenfelek elleni harcmodor megtanulása, az elmúlt tizenöt évben ugyanis jó és még jobb ellenfelekhez szoktam, ahol a játszma minőségére kellett törekednem.