Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

LEN-kupa-győzelem és az emlékezetes svédcsavar

26 vízilabdában eltöltött év és 20 élvonalbeli szezon után mond búcsút profi pályafutásának Varga Péter, az A-Híd Szeged VE pólósa. A 34 éves LEN-kupa- és magyarkupa-győztes játékos másodedzőként, valamint két utánpótláscsapat trénereként a medence mellett marad, és elképzelhető, hogy alsóbb osztályban még folytatja a játékot – szegedi csapatoktól több „komoly" ajánlatot is kapott már.
– Megkönnyezte a búcsút?
– Nem igazán. Mivel az utolsó meccsemen, a Vasas ellen megszereztük a bajnoki bronzérmet, inkább emiatt voltam boldog, mintsem a visszavonulásom miatt szomorú.

– Nehéz volt meghozni a döntést, abbahagyni az élvonalbeli pólót?
– Inkább megbarátkozni volt nehéz az elhatározással. Amikor úgy kezdtem el a szezont, hogy számomra ez lesz az utolsó, nem tudtam elképzelni, mit is csinálok majd, amikor nem kell edzésre járnom. 1987-ben, nyolc évesen kezdtem vízilabdázni, 89-ben pedig már megvolt az első kék könyvem, ami a mai játékos-igazolásnak felelt meg. Az OB I-ben 14 évesen, Pozsgai Zsolt edzősége alatt mutatkoztam be, első meccsemen, a Vásárhely ellen még gólt is lőttem. Bár utána még pár évig az utánpótlásban szerepeltem, összesen 20 élvonalbeli szezont dolgoztam végig a csapattal. Aztán alakult a jövőkép, és a pólót sem hagyom abba teljesen: edzeni biztosan lejárok majd, és „nagyon komoly" ajánlataim vannak több szegedi alsóbb osztályú klubtól is. Azt majd meglátjuk, hogy az OB I/B- ben vagy az OB II-ben folytatom-e, attól függ, mennyi szabadidőm marad.

Együtt a család. A 2012-es magyarkupa-győzelem után Varga Péter párjával, Fürész Emőkével és kislányukkal, Borókával ünnepelt a Széchenyi téren. Fotó: Karnok Csaba
Együtt a család. A 2012-es magyarkupa-győzelem után Varga Péter párjával, Fürész Emőkével és kislányukkal, Borókával ünnepelt a Széchenyi téren. Fotó: Karnok Csaba

– Azért ha nem találná a helyét, lesz kitől segítséget kérnie, hiszen párja, Fürész Emőke éppen egy éve hagyta abban hasonlóan sikeres kosárlabda-pályafutását.
– Miután visszavonult, Emő sem unatkozott. Iskolába járt, és kislányunkkal, az egyre növekvő Borókával foglalkozott. Én sem félek attól, hogy ne tudnék mit csinálni, biztos, hogy ahogy időm engedi, sokat leszek az uszodában. Egyelőre azonban nem érzem, hogy megváltozott volna az életem, hiszen a nyár mindig a pihenésről szólt. Meglátjuk, mi lesz, ha elkezdődik a felkészülés.

– Boróka már lassan két és fél éves. Mikor kezd el vízilabdázni?
– Azért ott még nem tartunk, de három hónapos kora óta heti rendszerességgel jár babaúszásra. Az már látszik rajta, hogy szereti a vizet.

– Marad az A-Híd Szeged VE szakmai stábjában?
– Bár még nem egyeztünk meg minden részletben, és nincs aláírt szerződésem, valószínűleg a következő szezontól másodedzőként dolgozom a csapat és Vincze Balázs mellett. Az már viszont biztos, hogy az utánpótlásvonalon az előkészítős csoport mellett a serdülőkkel is én foglalkozom jövőre.

– Játsszunk egy memóriajátékot! Melyik a legnagyobb élménye pályafutása során?
– Ez könnyű, gondolkoznom sem kell rajta: a csúcs a 2009-es LEN-kupa-győzelem. Azt nem lehet felülmúlni, amíg élek, nem felejtem el! A csapatnak is hatalmas siker volt, és nekem is jól ment a játék a görög Panioniosz elleni finálé visszavágóján. A hosszabbításban két fontos gólt lőttem, és kiharcoltam egy ötméterest is – ez pályafutásom legnagyobb élménye. Ezután jön a 2011-es kupasiker, amely amiatt előzi meg a 2012-est, mert akkor nyertünk először aranyat a hazai porondon.

– Ki volt a legjobb játékos, akinek a csapattársa lehetett?
– Nehéz kiemelni néhányat közülük, hiszen megadatott, hogy remek pólósokkal szerepelhettem együtt. Azért egyértelmű, hogy Molnár Papesz neve ide kívánkozik. Már az utánpótlásban is találkoztunk, és miután háromszoros olimpiai bajnokként hazatért, ismét együtt szerepelhettünk – nagy élmény volt vele, mellette pólózni. Ugyanezt éreztem Szabó Zoltán esetében is, aki szintén nemzetközi sikerek után tért vissza Szegedre.

Varga Péter (középen) pályafutásának legnagyobb sikere a 2009-es LEN-kupa-győzelem volt. Fotó: Schmidt Andrea
Varga Péter (középen) pályafutásának legnagyobb sikere a 2009-es LEN-kupa-győzelem volt.
Fotó: Schmidt Andrea

– Ki volt a legjobb, aki ellen valaha játszott?
– Megint egy „könnyű" kérdés. Most soroljam fel az olimpiákat nyerő magyar válogatottak tagjait? Vagy kezdjek el kiemelni a szerbek, horvátok, montenegróiak közül? Szerencsés vagyok, hiszen szinte az összes világklasszis ellen szerepelhetem, de persze nem kérdés, hogy a hazai hősök, a háromszoros olimpiai bajnokok voltak mind közül a legnagyobb játékosok.

– Menjünk tovább! Ki volt a kedvenc edzője?
– Minden edzőmtől sokat tanultam, így előbb inkább felsorolnám őket! Pozsgai Zsolt, Éles Vilmos, Horváth Viktor, Fülöp Tibor, Gyöngyösi András, Kásás Zoltán és Vincze Balázs dolgozott velem a több mint húsz év során. Akinek viszont a legtöbbet köszönhetek, az Lihotzky Karcsi bácsi volt, csakúgy, mint több szegedi származású ötkarikás aranyérmes, én is tőle tanultam meg az alapokat.

– A legemlékezetesebb gólja pedig gondolom a LEN-kupa-döntőben lőtt duplája volt.
– Igen, de itt még egyet kiemelnék, amely nem volt ennyire fontos, de kedves a szívemnek. Az idei bajnokság hajrájában játszottunk hazai medencében a juniorválogatott ellen, ahol sikerült svédcsavarból betalálnom. Ha hiszi, ha nem, ez volt az első és egyetlen ilyen gólom a pályafutásom során.

Olvasóink írták

  • 1. bambulla 2013. július 08. 23:27
    „hajrá Pepe!
    köszönjük az eddigieket
    van élet az élsport után is ! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tornádó Team: aranygyűjtés

Tatabánya adott otthont a görkorcsolyázók junior országos bajnokságának. Tovább olvasom