Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Levél Natasának

"Kedves Natasa!
Legalábbis kegyed eddig mindig az volt. A megbeszélt időpontban állandóan felvette a telefont. Kedélyesen nyilatkozott. Tegnap azonban elküldött. Pedig először csak beszélgetni akartam. Jegyzetelés nélkül. Nem voltam miatta mérges. Csak szomorú."
Kedves Natasa!

Legalábbis kegyed eddig mindig az volt. A megbeszélt időpontban állandóan felvette a telefont. Kedélyesen nyilatkozott. Tegnap azonban elküldött. Pedig először csak beszélgetni akartam. Jegyzetelés nélkül. Nem voltam miatta mérges. Csak szomorú.

Hogy nem állt szóba velem? Nem, ez nem jelent semmi negatívumot számomra. Mindössze annyit, hogy nem akart nyilatkozni. Ezt megértem. Azt viszont sosem, hogy miért viselkedett így. Nem ilyennek ismertem meg.

Emlékszem, 2004-ben milyen lelkesen kalauzolt végig szülővárosán. Ott voltunk fotós kollégámmal a családi háznál, édesanyja cseresznyével kínált, az iskolájánál, a kedvenc dunai strandjánál is jártunk, majd mondta, testvérei milyen remek kis építkezésbe szeretnének fogni. Jó volt látni a természetességét, az elszántságát, és az ebből eredő óriási győzni akarását.

Közös sajtókapcsolatunk akkor kezdődött. Tudósítottunk – ha nem is mindig személyesen – a versenyeiről. Sokszor nyert. Olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot, magyar bajnokságot. Rengeteget. És nevetett, viccelődött, szerette az embereket. Lapunkat is. És mi is őt.

Íme néhány cím az elmúlt három év Délmagyarországjából: Janics Natasa, a trónfosztó; Janics, a kajakkirálynő; Janics örökös bajnok; Janics: Szeretlek, Szeged!; Janics még motiváltabb; Csillagos ötös Janicsnak; Janics még fejlődni akar; Egyesben is vb-aranyra vágyik; Janics Natasa maximalista; Janics Natasa: hatból hat; Janics születésnapi hetese; Janics Natasa szenzációs aranyhetese. És néhány képaláírás (állandóan mosolygott): Janics Natasa Athénban az egekbe emelkedett; Janics Natasát édesanyja meghatódva köszöntötte Budapesten; Janics igazi profi nemcsak a vízen, hanem a parton is.

Háromszor választottuk meg az év női sportolójának Szegeden. Rászolgált. Látható, ott voltunk minden fontos lépésénél. Jó szándékkal. Szívesen. Örömmel.

Ám számára is beigazolódott: az életnek nem csak napos oldala van. Akadnak vereségek, kudarcok, botlások, konfliktusok – az odaillő aláhúzandó. És akkor is jön az a fránya sajtó. Kérdez. Tudakozódik. Választ akar. Mindenre. Vagy legalábbis sok mindenre. Aztán akad olyan, aki mindezt rossz szándékkal teszi. Mert úgy akarja. Mert úgy gondolja. Mert eleve rosszindulatú.

Lapunk, illetve én sosem így közeledtünk. Mert egy picivel – saját otthonában megismerve őt – többet láttam róla, mint mások. Tiszteltem minden érzését. Elfogadtam a döntéseit is. Valamiben hibáztam? Lehet. Nem emlékszem. De ki nem hibázik?

Az élsportoló nem attól profi, hogy ha nyer, nevet a dobogón, ugrál arannyal a nyakában, és mindenkinek autogramot oszt. Hanem attól például, hogy fegyelmezetten úrrá lesz az érzelmein. Hogy nem hagyja azokat felülkerekedni. Hogy tud veszteni is. Méltósággal. Felemelt fejjel. És akkor is mosolyog az őt faggatókra, ha a pokol fenekére kívánja őket.
Az elmúlt három hétben békén hagytuk. Ezt kérte. Most én kértem. Hogy beszélgessünk. Elküldött. Jó messzire.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lékó Péter bejutott a vb-döntőbe

Lékó Péter döntetlen játszott az orosz Barejev ellen az Elisztában zajló sakkvilágbajnok-jelöltek… Tovább olvasom