Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Makó FC: A liftezést is vissza lehet sírni

Hétfőtől nem Kolozsvári János irányítja a Makó FC edzéseit. Ám csak szombatig: a tréner sítáborban van, helyettese pedig addig a másodedző, Bárány Mihály (44). Az egykori szegedi, vásárhelyi és makói támadó szerint tisztelik és elfogadják a játékosok.
– Elolvasta már az aktuális sportnapilapot?
– Most fejeztem be a vasárnapit, előttem van a hétfői, és majd utána megyek az újságoshoz a keddiért. Jellemző rám ez a két-három napos csúszás, mert a munka és az edzések mellett nemigen jut időm az olvasásra. Viszont szeretek naprakész lenni a sport területén, ezért az idegenbeli utakon pótolom be az egész hetet, de legalábbis azt a néhány napot, ami hiányzik.

– Már itthon is egyre gyakoribb, hogy az első- vagy másodosztályú labdarúgócsapatok másodedzői együtt teljesítik az edzéseket a játékosokkal. Ön is ilyen segítője Kolozsvári Jánosnak?
– Ha akarnék, most akkor sem tudnék a srácokkal futni vagy edzeni, ugyanis megsérültem. Ezért is vagyok itthon. A makói téli teremtornán, az öregfiúk kategóriában rangadót játszottam a Phoenix Csatalovak színeiben a Favor Trans ellen. Már korábban is éreztem, hogy valami nem stimmel a lábammal, de ezt a meccset nem akartam kihagyni. Ez volt a baj. Egy mozdulatnál a talpamon éreztem, hogy fáj, és az előzetes diagnózis alapján be- vagy elszakadt egy izom. Most három, négy hét pihenő biztosan vár rám. Egyébként pedig ha egészséges vagyok, és páratlan a létszám, a játékokba szívesen beszállok.

– A tréner jelenleg sítáborban van, így ön a helyettese. Érzik a labdarúgók a különbséget?
– Nem hagyom, hogy észrevegyék. Részletes edzéstervet kaptam erre az egy hétre, de szabad kezem van, azaz megvan az a lehetőségem is, hogy változtassak rajta. Az elmúlt két évben megismertek már a játékosok, tudják a dolgukat, tisztelnek, és én is teszem, amit kell. A mester korbácsosabb, én a szavak erejében hiszek, és hozzám talán bátrabban fordulnak a problémáikkal a labdarúgók.

Bárány edző mutatja Kulacsiknak (balról) és Magyarnak és Marótinak, hogy kell magasra ugrani. Fotó: Tésik Attila
Bárány edző mutatja Kulacsiknak (balról), Magyarnak és Marótinak, hogy kell magasra ugrani.
Fotó: Tésik Attila

– A gyerekekkel vagy a felnőttekkel jobb dolgozni?
– Mindkettő fontos munka, ráadásul a másodedzőség mellett enyém az U19-es gárda is, így teljes képem van a két együttes közötti játékosáramlásról. A felnőttek értelemszerűen profibb gondolkodásúak, viszont sok a berögzült dolog, amin nehéz már változtatniuk. Az edzésvezetés könnyebb a nagyoknál, a gyerekekhez viszont sok türelem kell, de a lényeg: élvezem mindkét feladatkört. Ebben a magyar fociban is kihívás és számomra megtiszteltetés az NB II-ben dolgozni. Ám azt még nem tudnám elképzelni, hogy felnőtteket egyedül irányítsak. Kolozsvári János mellett rengeteget elleshetek a szakmából, nekem ez a tanulás időszaka, így szeretném például még megszerezni az UEFA A licencet is.

– Kolozsvári védő, ön támadó volt. A két különböző játékfelfogás hogyan talál egymásra?
– Valóban, a taktikát illetően Lima defenzívebben gondolkodik, én offenzívebben. A gyerekek mellett volt már ebből sikerem és kudarcom is, de a lényeg, amit már mondtam: a tanulás.

– Játszott Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Makón, NB I-ben és NB II-ben is, így rálát a megye focijára. Mi a gond vele?
– Szomorúan tapasztalom, hogy egy ekkora város, mint Szeged, nem bír el egy NB II-es csapatot. Most visszasírjuk azt az időt, amikor liftezett a gárda első- és másodosztály között. Mire volt egy jó csapat, elfogyott a pénz, ha volt pénz, akkor meg hiányzott a jó csapat. Makón egészen más a helyzet: az NB II talán még erőn felüli vállalás is, ám családiasabb a hangulat, a város nem engedte el a kezünket, ráadásul a jövőkép is biztató. Talán állami szinten kellene jobb üzletpolitika, más támogatási rendszer, és a sportágak közül nem csak a focira gondolok...


Bárány Mihály névjegye

Született: 1965. 02. 09., Kiskőrös.

Család: nős, két gyermek édesapja, Orsolya 16, Mihály 14 éves.

Pályafutás: Újpest (1979–83), Szeged (1984–85), Hódmezővásárhely (1985–89), Szeged (1989–91), Kiskőrös (1991–92), Makó (1992-től).

Legnagyobb sikerei: Magyar Népköztársaság Kupa-győztes az Újpesttel (1983), országos ifibajnok, ötszörös ifjúsági A-válogatott, NB II keleti csoport góllista-2. (1988–89), öt NB I-es mérkőzésen egy gólt szerzett.

Egykori játékostársai: Kozma István, Kovács Ervin, Brockhauser István, Víg Péter, Kecskés Zoltán.

Végzettsége: TF középfokú edzői diploma, UEFA B licences edzői oklevél.

Olvasóink írták

  • 1. mackósajt 2009. január 29. 10:04
    „Majdnem megállt a szívem amikor olvasom, hogy hétfőtől nem Lima a Makó FC edzője! Miért kell rá hozni a népre a frászt már az első mondattal? Még az a szerencse, hogy elolvastam a második mondatot is! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lépéselőnyben az Electric

Három ligában az utolsó előtti fordulót rendezték a kisteleki hagyományos téli… Tovább olvasom