Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Makón most már számolgatnak

Tíz tavaszi meccséből huszonöt pontot gyűjtött a Makó FC NB II-es labdarúgócsapata. Az őszi botlások után a mezőny meghatározó alakulatává nőtte ki magát. A remek szereplés következtében akár még a dobogón is zárhatja a számára minden tekintetben csodálatos évadot.
Takács Zoltán edző (fehérben) és Csák Zoltán szakmai igazgató (jobbról) jó csapatot formált a Makóból. Fotó: Gyenes Kálmán
Erre még a legoptimistább makói szurkolók sem számítottak. A zöld-sárgák úgy söpörtek tavasszal végig a mezőnyön, mint a hurrikán. Takács Zoltán edző játékosai három pontot szereztek a Karcagtól, a Budafoktól, a Baktalórántházától, a Vecséstől, a Váctól, a Jászapátitól, a Nyíregyházától és az ESMTK-tól, ikszeltek a Soroksárral, csak a Kecskeméttől szenvedtek vereséget. Négy fordulóval a bajnokság vége előtt komoly esély mutatkozik arra, hogy a záráskor felkapaszkodjanak a dobogóra.

– Nem tagadom, most már számolgatok, előszeretettel böngészem a sorsolást – árulta el Csák Zoltán, a Makó FC szakmai igazgatója. – A legrosszabb esetben sem szeretném, ha a 6–7. helynél lejjebb végeznénk. Amennyiben ez mégis bekövetkezne, akkor csalódást éreznék. Bevallom, lényegesen szimpatikusabb számomra a másik, jobbik eset, ebben a verzióban a 3–5. helyek egyikén zárnánk. Az utóbbihoz a hátralévő négy meccsünkön legalább hat pontot kell szereznünk, az előbbihez, a harmadik helyhez viszont szükség volna kilenc, de inkább tíz pontra.

Még négy meccs

A Makó FC-re még négy találkozó vár az NB II keleti csoportjának küzdelmében. Mórocz Zsolték kétszer lépnek pályára hazai környezetben és idegenben is. A sor május 14-én (vasárnap) 17 órakor az Erdei téri sporttelepen a Szolnok ellen kezdődik. Május 21-én Bőcsön szerepelnek, aztán 28-án a Kazincbarcikát fogadják, az évadtól június 4-én az Orosháza otthonában búcsúznak.

A szakmai igazgató reálisan értékeli a csapat teljesítményét, tisztában van vele, olykor a szerencse is melléjük szegődött.
– Nem lenne értelme tagadni, amit a sors ősszel elvett tőlünk, azt most visszaadta. Igen, elismerem, volt és van is egy kis szerencsénk. A Vác elleni találkozó, a nyíregyházi tartozott ebbe a kategóriába, és ennek a „folyamatnak" a szerdai, ESMTK-val szembeni kilencven perc volt a kicsúcsosodása. Aki látta, az tudja, hogy mekkora mázlival szereztük meg a győzelmet. Kizárólag az ellenfél csatárainak tehetetlensége, illetve kapusunk, Czirbus Gabi bravúrjainak köszönhető, hogy nem szemlesütve, a „kertek alatt" kellett hazajönnünk. A szünetben olyat tettem, amit korábban még egyszer sem: büntetést helyeztem kilátásba. A gyengébb teljesítményt minden további nélkül képes vagyok elfogadni, de a szív nélküli játékot nem. Márpedig az első félidőben nagyképűen futballoztunk, azt hitték a srácok, elég, ha kiviszik a mezüket a pályára. Aztán a szünet után jókora pozitív változás állt be a hozzáállásukba, és ha történetesen 0–0 marad az eredmény, akkor sem szolgáltak volna rá a szankciókra.
A vezető ehhez azért azt is hozzátette, csak a jó csapatoknak, illetve azoknak, akik tesznek is érte, lehet szerencséjük.

– Rengeteget dolgoztunk annak érdekében, hogy Fortuna végre a pártfogásába vegyen. Sok munka van a csapatban, mind fizikálisan, mind pedig szakmailag. Morálisan is jelentősen erősödtünk, lényegesen egységesebbek lettünk; a meccsek után kimondottan jó érzés bemenni az öltözőbe, és nem csak a remek eredmények miatt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Behódoltak Henrynak

Új sorozatunkban az európai labdarúgó élbajnokságokat elemezzük, értékeljük. Az öreg kontinensen az… Tovább olvasom