Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Mannheimi hódítás

Két vásárhelyi sportoló is részt vett a németországi Mannheimben rendezett íjász-világbajnokságon: a 48 éves Selmeczi-Tóth János hatodik, a 38 esztendős Telek Imre pedig a kilencedik lett. Nyolc év után kezdtek el újra versenyszerűen íjászkodni. Selmeczi-Tóth évekig a fia íjával versenyzett, aki 14 évesen tragikus hirtelenséggel hunyt el.
– Nyolc év után, idén januárban fogtunk a kezünkbe ismét íjat – mondta Selmeczi-Tóth János. – Ha valaki akkor azt mondja, hogy indulunk a világbajnokságon és ott jó eredményt érünk el, valószínűleg kinevettem volna. A szegedi országos bajnokságot a csigás irányzék nélküli kategóriában klubtársam, Telek Imre nyerte, én a harmadik helyen végeztem. Ez kvalifikált a vébére.

A világbajnokságon 26 nemzet több mint 400 sportolója vett részt, a verseny öt napon keresztül zajlott Mannheimben. A Terep- és Vadászíjász SE versenyzője, Selmeczi-Tóth hatodik, Telek pedig kilencedik lett.
Furcsa, hogy nyolc év kihagyás után ilyen sikeresen térhettek vissza – ilyen laza, gyenge a mezőny?

– Nem! – mondták szinte egyszerre, majd Selmeczi-Tóth „szólózott", a hallgatagabb Telek bólogatással, egy-két igennel csatlakozott a diskurzushoz. – Rátermettség kérdése az egész, már akkor meglátszik, hogy valakiből jó íjász lesz-e, amikor először kézbeveszi a fegyvert. A magyarokban az ősöktől örökölt tehetség rejtőzik.

János és Imre nem profi sportoló, nem az íjászkodásból él. Előbbi nyugalmazott rendőr, utóbbi apósjelöltje, dr. Szabó Lajos lótenyésztő-vállalkozónál dolgozik. Hetven patással foglalkoznak 140 hektáron, és ehhez jön még 80 hektár szántó – amit olykor éjszaka művelnek meg. De az edzésekre is időt kell szakítani, ráadásul az íjászat nem olcsó sportág: egy jól felszerelt profi fegyver nyolcszázezer forintot is kóstálhat. Hogyan lehet ezt megoldani? Összeegyeztetni a munkát a sporttal (heti három-négy, két-három órás edzés szükséges), illetve félretenni a rávalót?

– Nekem szerencsém van – közölte Selmeczi-Tóth –, mert tulajdonképpen az udvaromon tartjuk a tréninget. Imrének azonban már javasolták, hogy „költözzünk össze" – sokszor este 9 és 10 között ér haza –, de kijelentem: gyereket nem akarunk. A viccet félretéve, ez számunkra hobbi és ezt megértik a szeretteink. Az anyagi oldala? Egy fix összegen kívül, amit beadok a családi kasszába, a felette lévőt a sportra költhetem.

– Ez egy nagy szerelem – vette át a szót Imre –, amikor szüneteltettük az íjászatot, akkor sem szabadulhattam tőle. Mindig átjártam a mindszenti versenyre – Jánostól kért kölcsöníjjal indultam –, és megnyertem. Most már nemcsak teremben, hanem terepen és a 3D-s kategóriában is ki akarjuk próbálni magunkat.

– Szeretnénk minden szakágban az első tízben végezni – mondta Selmeczi-Tóth –, jövőre pedig alaposan elkalapálni mindenkit. Azzal, hogy újrakezdtem, a fiamnak is tartoztam. Őt is Jánosnak hívták, íjászkodott és 1994-ben 14 évesen egy versenyen hunyt el. Százhetvenre felment a vércukra, kómába esett és már nem tért magához. Évekig az ő íjával versenyeztem, és ezt a fegyvert azóta sem adtam el – nem is fogom. Rá emlékeztet, érte is csinálom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyilas István kidőlt a sorból

Legalább háromhetes kényszerpihenő vár Nyilas Istvánra (képünkön), a Bodrogi Bau-Vásárhelyi… Tovább olvasom