Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 8°C Még több cikk.

Már az égi pályákon száguld

Hosszan tartó, súlyos betegség után, nyolcvanadik életévében elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója. Zseni volt. Korszakának legjobbja.
Az 1927. április 2-án született Puskás Ferenc pályafutása Kispesten indult, és 1942-től egészen 1956-ig hű maradt nevelőegyesületéhez, a később már Honvédnak nevezett egyesülethez. Tizenhat évesen már állandó tagja volt a kispesti felnőtt keretnek, majd 1945-ben, 18 évesen az osztrákok ellen bemutatkozott a válogatottban is. A fejlődése töretlenségét bizonyítja, hogy innentől kirobbanthatatlan volt a válogatottból. Olimpiai arany (1952, Helsinki), Európa-kupa-elsőség (1953) és vb-ezüst (1954) – ezek a magyar nemzeti mezben elért első számú csapatsikerek.

A visszahúzós csel

És közte rengeteg egyéni mozzanat. Sosem lehet például feledni azt a visszahúzós cselét, amelyet az angolok elleni, Wembley- stadionban 6–3-ra megnyert barátságos meccsen csinált meg. Kilencven év után nyert nem angol csapat Londonban. Az évszázad meccse volt, és talán nem túlzás, az évszázad csele is. Még ma is ezzel kezdődnek összefoglalók, szívesen mutogatják a sportcsatornák a világ különböző részein.

Puskásról mondták

Buzánszky Jenő, az Aranycsapat védője: – Jézus, Mária! Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el.

Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa: – Titkon már hosszú idő óta számítottam a legrosszabbra is, mégis borzalmasan érintett a halála. Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban, így mondhatom, hogy egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és az unokáival.

Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke: – Hihetetlen szomorúság tölt el Puskás Ferenc halála miatt. Az MLSZ természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik segíteni a családnak. Úgy gondolom, egy ilyen tragédia után mindenkinek érdemes lenne megállni egy pillanatra és végiggondolni bizonyos dolgokat, mert sok minden nem úgy zajlik ebben az országban, ahogy kellene. Mindez százszorosan igaz a magyar labdarúgásra. 
A berni vb-n, 1954-ben a 8–3-ra megnyert csoportmérkőzésen a németek agyonrúgták, aztán kihagyta a fináléig vezető utat, így a brazilok és az uruguayiak elleni találkozót. Ám a döntőben pályára lépett – ismét az NSZK ellen. Sőt gólt is szerzett a hatodik percben, majd utána Czibor még egyet. Azonban a nyugatnémetek fordítottak, 3–2-re győztek, és néhány magyar drukker sosem bocsátott meg ezért a kudarcért. Összeesküvés-elméletek láttak napvilágot, a szurkolók pedig örökre az eszükbe vésték 1954. július 4-ét, valamint a berni Wankdorf-stadiont.

A Honvéddal öt bajnoki címet szerzett, négyszeres gólkirály volt. Aztán eljött 1956: a kispesti alakulattal Spanyolországban túrázott, és úgy döntött Cziborral, valamint Kocsissal, hogy nem tér haza. Először Olaszországban akart letelepedni, majd végül mégis a hispánoknál kötött ki. És innentől számítják a Real Madrid egyik aranykorát. Három BEK-siker – a Frankfurt elleni 1960-ban 7–3-ra megnyert fináléban négy gólt szerzett –, négy gólkirályi cím, hat spanyol bajnoki elsőség, két Király-kupa: igen termékeny volt Spanyolországban is.

Öcsi, Pancho, Canoncito

Élete során két válogatottban szerepelt: a magyarban 85 mérkőzésen szerzett 84 találata kis híján egygólos átlagot jelentett, és négyszer a spanyol címeres mezt is magára húzta. Nekünk Öcsi marad(t), nekik Pancho. No, meg Ágyúcska, azaz Canoncito.

Miután 1966-ban, 39 évesen abbahagyta aktív pályafutását, számára is egyenes út vezetett az edzőséghez. Dolgozott a világ szinte minden táján az USA-tól Görögországon át Ausztráliáig – a Panathinaikosszal BEK-döntős és kétszeres görög bajnok (egyet nyert az AEK együttesével is) volt, az ausziknál pedig bajnok és kupagyőztes.

Hazánkba csak huszonöt év után, 1981-ben térhetett először vissza. Nem érdekelte, ha szidták disszidálása miatt, szülőországát sosem tagadta meg. Akadt olyan, amikor az újságok a Real Madrid Vasas elleni gálameccsén a spanyol csapatban tíz játékos neve szerepelt. Puskást még csak meg sem említették. A válogatott kispadján négy összecsapáson ült: ez még 1993 kora nyarán történt.

Játékos és ember: tízes

Egyszerű, szeretetre méltó ember volt, híres mondása: kis pénz, kis foci – nagy pénz, nagy foci. Hivatásos katonaként Száguldó őrnagynak becézték, később megkapta az ezredesi rangot is. Di Stefano mondta róla: játékosként és emberként is tízes volt. Bárhol említhetjük nevét, azonnal tudják, ki is ő. Nála nagyobb unikuma nem volt hazánknak. A norvég halász, a skót csapos, a görög pincér, a török kamionos, a svéd acélgyártó azonnal tudta, kiről van szó.

És ezen a halála sem változtat. Mert Magyarország és a magyar foci még sokáig egyenlő lesz Puskás Öcsivel.

A legendás pályafutás adatai

Puskás Ferenc (eredeti neve: Purczeld Ferenc)
Született: 1927. április 2., Kispest.
Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol). Posztja: balösszekötő.
Klubjai játékosként, 1942–49: Kispesti AC, 1949–56: Bp. Honvéd (magyar bajnokságban. összesen: 349 mérkőzés/358 gól), 1958–67: Real Madrid (spanyol bajnokságban összesen: 179/154).
Klubjai edzőként: Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia válogatottja, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország válogatottja (1993. április–július, 4 mérkőzés)
Legnagyobb eredményei játékosként, a magyar válogatottal: olimpiai bajnok (1952, Helsinki), világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc), Európa-kupa győztes (1953); a Budapest Honvéddal: ötszörös magyar bajnok (1949–1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), négyszeres magyar gólkirály (1947–48: 50 gól, 1949–50: 31, 1950 ősz: 25, 1953: 27 gól); a Real Madriddal: háromszoros BEK-győztes (1958–59, 1959–60 – a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965–66), kétszer a BEK-sorozat gólkirálya (1959–60: 12 gól, 1961–1962: 7 gól – holtversenyben), Világkupa-győztes (1960), hatszoros spanyol bajnok (1960–1961, 1961–1962, 1962–1963, 1963–1964, 1964–1965, 1966–1967), kétszeres Spanyol (Király) Kupa-győztes (1958, 1962), négyszeres spanyol gólkirály (1959–60: 28 gól, 1960–1961: 27 gól, 1962–1963: 26 gól, 1963–1964: 20 gól), Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), az Aranylabda-szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959).
Legnagyobb eredményei edzőként, BEK-döntős: Panathinaikosz (1971), háromszoros görög bajnok: Panathinaikosz 2 (1970, 1972), AEK Athén 1 (1979), egyszeres ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) Panhellenic.
Kitüntetései: a Nemzet Sportolója (2004), a XX. század legjobb magyar sportolója, Halhatatlanok Klubjának tagja (1991), Golden Foot-díjas (2006), Európa Bajnoka (2006), a sportági Hírességek Csarnokának tagja, a NOB Olimpiai Érdemrend tulajdonosa (1997), Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997), Magyarság Hírneve (1997), a FIFA S. O. S. gyermekfalu mozgalmának magyarországi nagykövete, alezredessé (1992), majd ezredessé (1995) léptették elő a Magyar Honvédségben.  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Levadászták a medvéket

A női kosárlabda Európa-kupában a második csoportmeccsét is megnyerte – idegenben a horvát… Tovább olvasom